Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

6. szám - Nekrológ

400 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 73. ÍIVF. 5. SZÁM NEKROLÓG Dr. Frank Melanie (1901-1994) Emlékezzünk a növény, talaj, víz, éghajlat, öntözés és rizstermesztés-kutatás egyik kiemelkedő hazai úttörőjére. Emlékezzünk Frank Melanie-re. Egy alkotó gazdag életre. Személyiségére és munkásságára. 1901. augusztus 28-án született Sopronban és 1994. május 3-án hunyt el Budapesten. Végső' nyughelye a Soproni Evangélikus Temető', ahol 1994. május 30.-án temették el. A hosszú és gazdag életet záró halál természetes volta ellenére is, távozása fájdalmas veszteség érzését kelti mindazokban, akik ismerték Ót, így e sorok írójában is, aki aspiránsvezetőjét tisztelhette személyében. Életének alkotó szakaszát, életpályáját O maga dr. Vermes Lászlónak 1988. június 30-án adott interjújában így jellemzi: „Pályámnak három fó' állomása volt: Az első a Bányamérnöki és Erdőmernöki Főiskola, ill. 1934-től a magyar királyi Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya- Kohó és Erdó'mérnöki Kara Erdészeti Osztályának Növénytani Intézete, Sopronban. A második a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara Kisújszálláson létesített Növény.- és Talajtani Kísérleti Állomása. A harmadik pedig a szarvasi Öntözés és Talajjavítási, illetve 1955-tó'l Öntözési és Rizs termesztési Kutatóintézat." A soproni Növénytani Intézetben létesült Magyarországon az első talajbiológiai laboratórium az 1920-as évek második felében. Frank Melanie tudományos fejlődése szempontjából meghatározónak bizonyultak az 1930-tól ott töltött évek, a nem művelt erdó'talajok mikrobiológai kutatásával. A talajban lejátszódó életjelenségek két fő mozgatójának a vizet és a hőmérsékletet találták, ezt fejezi ki az intézet nemzetközileg széles körben elismert egykori vezetőjének Fehér Dánielnek nevéhez fűzó'dó' „R" törvény is. Ennek a térbeli továbbfejlesztése és alkalmazása alapozta meg, később Kisújszálláson a különböző növényfajok és fajták vízigényére, vízszükségletére, a trágyázás és vízszükséglet, továbbá a növényi vízhasznosulásra vonatkozó kutatások fő irányát. Önálló kísérleti kutatási feladatot kapott 1938-ban, amikor Manninger G. Adolf jószágigazgató kérésére és támogatásával Fügédén egy helyszíni vizsgálatok ellátására alkalmas laboratóriumot szereltek fel. Az ott végzett vizsgálatok eredménye a gyakorlatban sikeresen alkalmazott Manninger-féle sekély talajművelési mód tudományos alapjainak megismerésével. Az általa vezetett laboratórium 1944. őszéig működött. Közben elvállalta a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara és a Soproni Növénytani Kutatóintézet által Kisújszálláson léteaített Növény- és Talajtani Kísérleti Állomás szervezését és vezetését. Kisújszálláson, a laboratórium és növényház kialakításával folytatta és kiszélesítette tenyészedény kis- és nagyparcellás méretekben, a már korábban végzett növény, víz, talaj, időjárás összefüggés kísérleteket és kutatásokat. A meteorológiai összefüggések fontosságának felértékelését mutatja, hogy a kísérleti területén dr. Berényi Dénes, a Debreceni Tudományegyetem meteorológiai professzora egy meteorológiai észlelő állomást alakított ki. A kísérleti infrastruktúra gazdagodását jelezte a MÁVAG által rendelkezésére bocsátott hordozható csöves esőszerű öntözőberendezés is. Teljesen új feladat volt számára az Alföldön akkor terjedő rizstermesztés számos fajtakísérleti, élettani és termesztési kérdések tisztázásának a megkezdése. 1941-től megkezdték a kertészeti növények öntözésére vonatkozó kísérleteket is, továbbá az Országos Öntözésügyi Hivatal megbízásából a tiszafüredi öntözőrendszer területén a legfontosabb megfigyeléseket és vizsgálatokat. Ezek eredményeinek teljes körű feldolgozását azonban a háború eseményei miatt már nem sikerült elvégeznie. A kisújszállási 12 esztendő értékes munka eredménye, és az ő személye lehetett bázisa a szarvasi Öntözési és Talajjavítási Kutató Intézet 1950-51-ben történt létrehozásának. E sorok írója akkor találkozott először személyesen Frank Melenie-vel, amikor egy 3 fős delegáció tagjaként a létesítendő intézet helyének megválasztására kellett javaslatot tenni az FM-nek. Tudományos eredményeinek hivatalos elismerését kívánták kifejezni az akkor bevezetésre került „tudományok kandidátusa" fokozat odaítélésével. Ötvenedik születésnapján, 1951 augusztus 28-án foglalta el igazgatói szobáját Szarvason. A szarvasi intézet alapító és első igazgatójakét alkotó ereje teljében bontakozott ki tudományszervező és vezetői képessége. Az akkori politikai és adminisztratív feltételek között különösen fontos volt az etikai érzékenységgel párosuló kommunikációs képesség, amely szakmai és emberi szempontból is egyaránt alkalmassá tették az intézet és a kormányzat, az intézeten belüli és intézetek közötti együttműködés kialakítására és működtetésére. Ennek a kettős adottságnak: szakmai felkészültségének és kompromisszum-készségének nagymértékben köszönhető, hogy néhány év alatt az adott társadalmi és gazdasági viszonyok között egy jól működő intézményt alakított ki. Munkatársait jórészt Ó választotta meg. Köztük olyan szakembereket, akik később is magas szinten ismételten bizonyítottak, mint Oroszlány István, Hank Olivér és Horváth László. Mint az intézet igazgatója változatlan aktivitással és eredményesen, de kevesebb idővel, ráfordítással folytathatta tudományos munkáját. „Legkedvesebb témája": a rizs volt. Az öntözött növények trágyázására, transzspirációjára, evapotranszspirációjára, az öntözővíz hasznosulására vonatkozó kutatási eredményeiről összesen mintegy 70 publikációja jelent meg. Legnagyobb része az új tudományos eredményeit publikáló, kisebb része részben a gyakorlat számára írt ismertető cikk. Több, ma is klasszikus értékű tanulmánya jelent