Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

6. szám - Vágás István: A magyar vízgazdálkodás a huszadik század végén

392 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 73. ÍIVF. 5. SZÁM zőit, a bizonytalanságok csökkentésén át a vízkészletgazdálkodás hatékonysága növelését, és a növelés korlátait tartalmazza. Magában foglalja a vízgazdálkodás fejlesztésének általános elveit, a konfliktus problémákat, a tulajdonviszonyoknak és a privatizációnak a hatásait, a vízgazdálkodási szaktevékenységeknek (vízkészlet-gazdálkodás, vízszabályozások, vízhasznosítások, többcélú és regionális rendszerek) lehetőségeit. Újszerű felvetés lehet az Európai Unióhoz való csatlakozásunk vízügyi feltételeinek vizsgálata, viszont alapvető a hazai A továbbiakban foglalkozzunk részletesebben egyes lényegesebbnek ítélhető vízgazdálkodási tárgykörökkel és javasolható megoldásokkal. 3. Az ország gazdasági helyzetéből szükségszerűen következő vízügyi-vízgazdálkozási politika A Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer építését kísérő (környezetvédelmi álruhával álcázott) politikai harc a rendszerváltás előkészítésének látszatán túl a tömegindulatok levezetését is szolgálni kívánta. Ez szembeállította a környezetvédelmet a vízüggyel, s ez az érzelmiindulati megközelítés meghatározónak bizonyult a rendszerváltozás után a kormányzati munkamegosztásban is. A vízügyi és vízgazdálkodási feladatok egységes irányításának megszüntetése és a feladatok több minisztérium közötti szétosztása nemcsak többszörös áttételt, fokozott bürokráciát eredményezett, hanem (történelmileg újólag) megszüntette az egységes vízkincs egységes védelmének és hasznosításának lehetőségét. A helyi vízgazdálkodási feladatok (vízrendezés, kárelhárítás, víziközmű szolgáltatás) ellátására az illetékessé tett önkormányzatok többsége sem szakmailag, sem anyagilag nem volt felkészítve. A vízügyi fejlesztések regionális letéteményesei, a közel 200 éves múltra visszatekintő vízgazdálkodást társulatok, amelyek pedig hosszú időkön át a legeredményesebb vízügyi szervezetek voltak, az első négy rendszerváltozási évben inkább a lassú haldoklás, semmint a gyors fejlődés jeleit mutatták. A vízügyi-vízgazdálkodási szolgáltatás feladata, hogy a vízkészlet abban a mennyiségben és olyan minőségben, akkor és ott álljon rendelkezésre, ahol és amikor a jogos vízigény jelentkezik. A vízgazdálkodás mind a vízkészlet, mind a vízigény befolyásolásának módszerét alkalmazza. A mindenkori vízügyi politika céljait a társadalmi-gazdasági fejlődés formálja. Az országos és a regionális, vagy a helyi célok, érdekek ütközhetnek. Az érdekegyeztetés társadalmi és szakmai-tudományos együttműködéssel kialakítható kompromisszumokat tehet szükségessé a "fenntartható fejlődés" szellemében és érdekében. A vízügyi szolgáltatások mozgásterét a nemzetközi és hazai jog keretei szabják meg, amelyekben - a fölöttünk lévő országok döntési lehetőségei miatt is - jelentős a szerepe a nemzetközi szerződéseknek. A vízügyi politika céljainak látható megvalósítója, irányítója a vízügyi igazgatóis, szoros együttműködésben a helyi önkormányzatokkai és a társadalom közreműködését reprezentáló társulatokkal. Történelmünk során II. József császárnak a korát megelőző központosított műszaki igazgatása megbukott a feudális rendi politika érzelmi-indulati ellenállásán. A reformkor regionális szemléletű vízügyi politikájának önkormányzati szervezeteit a szabadságharc leverése után az önkényuralom szétzilálta, és csak a kiegyezés utáni kor fejlesztette tovább a központi és a regionális érdekek viszonylagos egyensúlya irányában. A vízügyek 1948. évi államosítását követő belső hatalmi harcok miatt az új, egységes vízügyi szervezet még egy évet sem ért meg, de a decentralizálás, a végletes széttagolódás olyan anarchiát eredményezett, hogy az egységet 1953-ban rövidesen vissza kellett állítani. A környezetvédelem és a vízügy egységét 1987-ben hiába hozták létre, mert a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ürügyén kirobbantott politikai harc ismét szétzilálta ezt a jószerével még ki sem alakult egységet. A falusi vezetékes vízellátás erőltetett ütemű fejlesztését szorgalmazó, (a szennyvizek ügyét emellett továbbra is elhanyagoló), a többi vízügyi szakágazatról egyúttal megfeledkező, a vízügyeket erősen decentralizáló, mába torkoló politika kockázatos következményei már felismerhetők. Szerencsénkre, az aszályos évek miatt árvizek, belvizek még nem tették próbára a fenntartást nélkülöző védőműveket. A fenntartható fejlődés szempontjait azonban csak egységes vízügyi igazgatás és irányítás képes érvényesíteni, s csak az harmonizálhatja a vízzel kapcsolatosan fellépő, ütköző társadalmi érdekeket. 4. Vízgazdálkodásunk tudományos megalapozása A magyar vízgazdálkodás figyelemre méltó, nemzetközileg is számon tartott tudományos hagyományokkal rendelkezik, különösen a hidrológiát, a folyami hidraulikát, a lefolyásszabályozást, az elöntések elleni védekezést megalapozó ágazatok terén. A sokszor szerény műszaki- és anyagi feltételek közt még ma is viszonylag hatékonyan működő magyar vízügyi szolgálat éppen a tudományos szemlélete és gyakorlati érzéke együttesének köszönheti a létét. A vízügyi tudományos munkát illetően érvényben lévő ágazati, szakmai szabályozás nincs. A dereguláció hatályon kívül helyezte a meglévő régit, új meg nem készült. Az előzőkben a tárcák finanszírozták az országos érdekeket kielégítő kutatási feladatokat, jelenleg a költségvetési K + F források az OMFB döntési hatáskörébe kerültek. Az általa kidolgozott pályázatokat elbíráló döntési rendszer alapvető jellemzője a lényegében vállalati (üzemi) szintű gazdaságosság lett. Ez minden infrastrukturális fejlesztést és az azt megelőző tudományos munkát hátrányos helyzetbe hozott. A helyzetet ellensúlyozni lettek hivatva egyes mecenatúra pályázatok. Az adott támogatási rendszer a versenyhelyzet kialakulását ugyan elősegítette, de az esélyek messze nem váltak egyenlővé még azonos értékű munkák esetén sem. A vízügy súlyponti kutatás-fejlesztési programjai már korábban is kívül maradtak az országos kutatási főirányok körén, s ma is idegennek tűnnek a döntéshozók jelentős részénél. Az egykori, központosított irányítási rendszerben a vízgazdálkodási ágazat még meg tudta oldani a számára szükséges K + F munka finanszírozását.