Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

6. szám - Vágás István: A magyar vízgazdálkodás a huszadik század végén

VÁGÁS I : A magyar vízgazdálkodás 393 intézményi hátterét és munkamegosztását egyaránt, ámbár természetesen csak az erre az irányítási rendszerre jellemző hiányosságokkal együtt. A vízügy és környezetvédelem szétválasztása, az azt követő megosztottság a kutatások területén is párhuzamosságokra, sőt, hézagosságokra vezetett. A vízgazdálkodás egyetlen főhivatasú kutató intézete, a VITUKI régebbi nagy létszáma feleslegessé vált, egyes részei is leváltak, s maga is részvénytársasággá alakult. Értékes munkaerőket vesztett. Nehézségeit fokozta a tevékenységét meghatározó, állami költségvetésből származó megrendelései szántanak és értékenek csökkenése, továbbá az ezekre vonatkozó szerződések megkötésének a költségvetési kiutalási rendből következő gyakori késedelme. A VTTUKI a nehézségek ellenére is egyelőre meg tudta őrizni azonban a legfontosabb tudományos értékeit, nemzetközi elismertsegét. A kutatási és fejlesztési munkák finanszírozása jelenleg többcsatornás. A központosított kutatási-fejlesztési alapot az OMFB kezeli, bonyolult módon, erősen piaci irányultsággal. Mecenatúra pályázati rendszert is kialakított a piacgazdálkodáson kívüli, állami közfeladatokhoz. Az állami költségvetés a szaktárcákon át ad megbízásokat, sőt a Vízügyi Alap és az egyes vízügyi szervek is finanszírozhatnak elvileg ilyeneket. Magán megbízások is lehetségesek. Nemzetközi segélyprogramok (pl. a PHARE) is támogathatnak tudományos feladatokat, ámbár, az ilyen és a hasonló megbízások a tapasztalat szerint bizonytalanok, vagy lassúak. Tény az, hogy a támogatások, a pénzügyi lehetősegek szűkülnek. A felkészült kutatók ezért vagy elhagyják a vízügyi szolgálatot, vagy azon belül is inkább jövedelmezőbb munkát vállalnak. A vázolt - remélhetőleg átmeneti - nehézségek ellenére az illetékes főhatóság mégis elkészítette a vízgazdálkodás középtávú kutatási-fejlesztési programját. 5. Döntési feltételek és korlátok a vízgazdálkodásban A felhasznált vízkészlet és a vízgazdálkodás számos eredménye gazdasági eszközzel nem mérhető. A hatékonyság ezért a vízimunkák eszmei (vagy átértelmezett) kritériuma maradt. A közgazdaságtudomány e legsúlyosabb döntési feltételének a hiánya a fő oka a hazai vízgazdálkodás és annak egyes ágaira vonatkozó konjunkturális, és a helyes arányokat gyakorta nélkülöző fejlődésnek. A vízgazdálkodás legfontosabb természeti és társadalmi tényezőinek változásai sztohasztikus jellegűek. A folyamatok eredményeit a fel nem ismert, vagy a sok esetben fel sem ismerhető trendek, illetve periodikus változások bizonytalanná, így nehezen előrejelezhetővé tehetik. A vízilétesítmények élettartama rendszerint igen hosszú, ezalatt a hasznosulásukat meghatározó tényezők többször is megváltozhatnak. A tőke megtérülési időszakára vonatkoztatott közgazdasági következtetések így irreálisak. A kockázatelemzés módszere és gyakorlata pedig jórészt kidolgozatlan a döntések során. A teljes körű kockázatelemzés fő korlátja az intézményi és informatikai széttagoltság. A "mértékadóság" fogalmának és a normatív kritériumoknak a gépies alkalmazása különösen a vízkészlet-gazdálkodásban alakított ki ellentmondásos helyzeteket, és vált a fejlődés korlátjává. Az öntözővíz-készlet meghatározás egy adott céljára valamikor kidolgozott, majd használt fogalma, "a folyók augusztusi 80 %-os vízhozama" pl., mint kritikus határérték, mértékadó vízkészlet néven általános kritériummá lépett elő. A mértékadóság fogalomkörének ez az önkényes és mindezideig vitatható átvetítése mindmáig akadályozza vízkészleteink reális, az érdekek és a kockázatvállalási feltételek szerint differenciált értékelését Ez a zsákutcába vezető felfogás a "mértékadó vízminőségi állapot" fogalma által a vízminőség védelem területén is sajnálatosan meghonosodott. A magyar vízgazdálkodás színvonalának fenntartását és fejlesztését célzó döntésekben hosszabb távon is számolnunk kell az ország gazdasági helyzetéből és intézményrendszere átalakulásából, az emberi tevékenységek és a gazdasági fejlődés előre nem látható hatásaiból, valamint a lehetséges éghajlat- (és időjárás) változásokból származó bizonytalanságokkal Ezek az ár- és belvízi biztonságot, a vízellátást, a vizmmöségvédelmet egyaránt érintik. Katasztrófák bekövetkezése súlyos gondokat és az eddig tapasztaltaknál is nagyobb károkat, vízszolgáltatási zavarokat okozhat A gazdasági feltételek, vagy a szellemi kapacitások szűkülésében számottevő szerepe van annak is, hogy a vízgazdálkodás politikai megítélése elszakadt annak tényleges társadalmi, gazdasági jelentőségétől. A BősNagymaros vízlépcsőrendszer kapcsán keltett szakmaellenes hangulat nemcsak a soron következő vízügyi feladatokról terelte el a figyelmet, hanem szabad utat engedett nemzetközileg is korszerű vízgazdálkodási intézményeink megszüntetésének vagy elsorvasztásának. A szélsőséges politikai hatás káros következményei már jelentkeznek mind a szakemberképzésben, mind a kutatásban. Egyúttal a hiányossá és széttagolttá vált felügyelet mellett a gyors haszonra törő kalandor vállalkozások a környezetet és a vizet "szabad jószág"-ként kezelhetik, hogy az egyébként szükséges ráfordítási kiadásaikat a közösségnek okozott károk mellett is szabálytalanul megtakaríthassák. A vízigények kielégítése érdekében nemcsak a gazdasági erőforrásokkal és eszközökkel, hanem a vízkészlettel is gazdálkodni kell. A közös készlet tulajdonosainak képviseletében ezt a feladatot a kormányzatnak kell ellátnia. Szükségesek ehhez nyilvántartások és mérlegek, amelyekben a víz használati és kockázati értékei is megjelennek. Nélkülözhetetlen feltétel az a központi informatikai rendszer, amelyik folyamatában követi a vízkészletek alakulását, hogy valamennyi érdekelt számszerűsíteni tudja döntéseinek kockázatát. 6. A fejlesztés főbb feladatai A vízigények kielégítését célzó megoldás általában időigényes, ezért nálunk ez vagy késik, vagy előre siet. A hosszútávú prognózisok sem lehetnek mindig pontosak. Árvízvédelmi rendszerünk elkészültéhez is mintegy száz év kellett. Öntözéseink fejlesztésére pedig rendszerint a szárazságok idején nyílik meg a szándék, de a ki-