Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

6. szám - Vágás István: A magyar vízgazdálkodás a huszadik század végén

391 A magyar vízgazdálkodás a huszadik század végén Vágás István 6726. Szeged, Székely sor 13/A Kivonat: Hazánk elismert vízügyi szakértői 1994-ben - társadalmi indítás, vagy megbízás alapján - elemzéseket állítottak össze a vízzel kapcsolatos hazai fő feladatokról: a közeljövő éveinek kívánatos és lehetséges "vízügyi politiká"-járól. Ezeknek a közvélemény által kevéssé ismert vizsgálatoknak a lényegi mondanivalóját és legjellegzetesebb megállapításait kísérli meg összefoglalni a Hidrológiai Közlöny olvasói számára a főszerkesztő válogatásában az alábbi véleményes ismertetés. Kulcsszavak: Vízgazdálkodás, hidrológia, vízépítés, vízügyi politika. 1. Előzmények Magyarország vízgazdálkodási stratégiájának kidolgozásához feltétlenül szükséges rögzíteni annak főbb célkitűzéseit, áttekintve a múlt fejlődését, illetve a jövendő fejlesztés jelenlegi természeti, gazdasági és társadalmi korlátait, amelyek behatárolják a cselekvési lehetőségeket. A feladat elvégzésére a legutóbbi fél évszázadban három vízgazdálkodási keretterv is készült. A jelen évtized új feltételei újszerű megoldásokat is igényelnek A magyar vízgazdálkodás kétszáz éves történetében minden korszakban támadtak nagyformátumú gondolkodók., és ezeknek jelentős tervei valósultak meg. Ha ma a közelebbi jövő célkitűzéseit kellő indokolással tartalmazva stratégiát dolgozunk ki a vízügyi politika megvalósításához, kell, hogy a kidolgozók a hazai vízgazdálkodási szakemberek véleményeit megismerjék, azok alapján egyetértésük kialakítását, majd a megvalósításnál a végrehajtás egységét érjék el. Találkozunk ma olyan állásponttal is, hogy vízimérnökeinknek elegendő "szolgálni és szolgáltatni", mert a vízügy az országos gazdaságfejlesztésnek nem lehet meghatározó ágazata, így csak a társadalom által követelt és kikényszerített beavatkozásokat szabad megtennie. Lehet, hogy egyes mai kényszerű helyzetek hasonló önkorlátozó nézeteknek adnak tápot mind vezetőknél, mind gyakorló szakembereknél. Ellentétes ez bármely állampolgárnak azzal az alkotmányos jogával, hogy országunk politikáját befolyásolhassa, abba indokoltan, és főként: szakmailag is alátámasztott elgondolásai szerint beleszólhasson. Sajó Elemér és követői a 30-as évek gazdasági nehézségei között nemcsak kötelességteljesítésre szólították fel a vízügyek képviselőit, hanem kezdeményezésekre is, sőt felvilágosító, az erők összefogására, az értelmes munkálatok végrehajtására buzdító, úttörő tevékenységre is. 2. Az elemző tevékenység tárgya Vízügyeink elemzése logikusan két részből állhat, azokon belül is számos fejezet, rész- és alfejezet lehetséges. Az első rész a vízgazdálkodás múltbeli folyamatait és jelenét, a második rész a vízgazdálkodás jelenéből kiindulva a jövő fejlesztésének stratégiai kérdéseit vázolhatja A múltbeli és a jelen folyamatok címszava a földrajzi, földtani, éghajlati és ökológiai adottságainkat összegezi, bemutatja a magyar vízgazdálkodás politika-földrajzi feltételeit, különös figyelemmel a nemzetközi együttműködés problémáira, eredményeire és megoldandó kérdéseire. Ismerteti Magyarország vízkészleteit, azok fajtáit és forrásait. Külön lehet szólni itt Magyarország vízügyi politikájának eddigi történéseiről: a víz szerepéről már az Árpádok korában, a török kort megelőzően, a török kor nehéz adottságai között, majd a XVIII. század, és a XIX. század első felének korai hazai kísérleteiről a vízügyek egységes irányítására, a XIX. század második felének és a XX. század elejének az első világháború végéig tartó magyar vízügyi politikájáról, a két világháború közötti, az 1948. évi államosítás utáni, majd az 1989. évi rendszerváltást követő vízügyi politikáinkról. Jelentős figyelmet szentelhetünk a magyar vízgazdálkodás továbbfejlesztése kiindulási állapota részletezésének: kifejthető itt a vízkészletgazdálkodás, a folyó-, tó-, vízgyűjtőterület- és vízminőségszabályozás helyzete, beleértve ebbe az árvizvédelmet, a sík- és dombvidéki, valamint a belterületi vízrendezéseket is. A vízhasznosítások keretében tárgyalhatjuk a lakossági- és ipari vízellátást, a szennyvizek elvezetését, tisztítását és elhelyezését, a mezőgazdasági vízgazdálkodást, (öntözést, halastavakat), a vizek ökológiai, energetikai, közlekedési és jóléti hasznosításait. A többcélú vízgazdálkodási rendszerek bemutatása mellett a jogi, közgazdasági és tudományos kérdések köre is lényeges. A döntési feltételek és korlátok számbavétele cím a döntések kockázatát, a döntések bizonytalansági ténye-