Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

6. szám - V. Nagy Imre: Gondolatok Erdélyi Mihálynak a magyar Felső-Duna hidrogeológiájáról írt angol nyelvű könyvéről

390 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 73. ÍIVF. 5. SZÁM zőnek ezt a feltételezését. A továbbiakban a 9. fejezetből az is ismételten megtudható, hogy a talajvizek az üzemvízcsatorna (vagyis, nem a tisztítatlan szennyvizek) miatt szennyeződnek el. A 10., a szerkezeti geológia fejezete, bár nem kívánja tárgyalni a szeizmikus okokra visszavezethető árvízkatasztrófák kérdését, mégis arról igyekszik meggyőzni az olvasót, hogy a bősi és a nagymarosi duzzasztó-művek veszélyes szeizmikus zónában vannak, s állékonyságuk veszélyeztetett. A Szerző a földrengésveszéllyel kapcsolatos kutatásokról sem vett tudomást (Mistéth, 1994.), és, magának ennek a tudományágnak a vízépítési műtárgyakra vonatkozó általánosítható megállapításait sem vette figyelembe. Ali. fejezet "független", bár meg nem nevezett szakértőkre hivatkozva jelenti ki a katasztrofális kockázatok vonatkozásában: 1.) A bősi műtárgyra nem készültek átfogó geológiai, vagy szeizmológiai vizsgálatok, vagy azok jelentéktelenek. 2.) A szeizmikus kockázatokat alábecsülték, a számításba vett értékek elfogadhatatlanok. 3.) A földgátak (?) az "előrejelzett" földrengéseket nem tudják elviselni. A kérdésben most már talán elég utalnunk a V1ZITERV kutatási összefoglalójára (1989). A 11.2. fejezet a napi szabályozású dunakiliti tározó és a 4000 m

3/s vízhozamú üzemvízcsatorna árvízveszélyt növelő (!) kockázatáról kívánja meggyőzni az olvasót. A maximális vízhozam megosztási lehetősége elemi úton is meggyőzhet bárkit ennek az ellenkezőjéről. Hasonlóan szélsőséges, és prekoncepcióit mindenáron bizonyítani vágyó a 11.3. fejezet a meteorológiai katasztrófák kockázatairól, ahol szélokozta hullámzásokról, jeges állapotok veszélyeiről esik szó. Ezeket a számításokat, elemzéseket a tervezés is elvégezte, s eszerint intézkedett! 9.További, vízlépcső ellenes megismételt érvek A 12. fejezet a dunai vízlépcsőrendszer történeti adatait idézi a "szelektív emlékezet" ismert gyakorlata szerint. Pattantyús Á Géza egy 1937-beli előadását, és Mosonyi Emil egy 1952. évi megjegyzését hozza elő a "síkvidéki" vízerőművek állítólagos "gazdaságtalanságáról". Hiányzik azonban a mai érvényű, konkrét elemzés. Érdekes, hogy a Szerző a visegrádi magastározó cáucserőművét a bősi erőmű ellenében, annak alternatívájaként értékeli. Szerinte ezért minősítették e tervet titkosnak. Titkos ugyan ez sem volt, hiszen előadások hangzottak el róla, s helyszíni bejárást is szervezett oda a Hidrológiai Társaság annak idején. A Duna-kör is nyilvánosan, a televízió előtt szólt a visegrádi magastározó tervéhez. A 12. fejezetben is találkozhatunk azzal a szokásos érvvel, hogy a BNV rendszer energiafejlesztése országos vonatkozásban "nem számottevő". A csúcsenergia értékesebb voltát, az optimális üzemrend előnyeit (V. Nagy, 1991) a könyv - természetesen - már nem elemzi. Megemlíthette volna egyébként a Budapesti Műszaki Egyetem és a Wisconsini Állami Egyetem (USA Milwaukee) közötti tudományos együttműködést (V. Nagy, Karádi, 1990, 1994), amelynek eredményei a BNV-nél az ökológiai és műszaki követelmények együttes kielégítésére adtak az eddigieknél is árnyaltabb lehetőségeket. Nincs említés a könyvben Európa "évezredes álma" megvalósulásáról, a Duna-Majna-Rajna transzkontinentális víziútról, az annál elhárított - bár jórészt ott is felnagyított környezeti aggályokról. Nehéz elhinni, hogy a nyugati közvélemény meggyőzhető arról, hogy jobb az, ha a Duna magyar szakasza az évnek legalább a harmadában nem hajózható. 10. A könyv szándékai és végkövetkeztetései A könyv és annak összefoglaló 14. fejezete a BősNagymaros vízlépcsőrendszert hazánk idegen elnyomás hatására létrejött természet- és környezetromboló beruházásának tekinti, amelyet csak az eredeti, ősállapot visszaállításával, az elkészült létesítmények lerombolásával lehet helyrehozni. A Szerző e könyvében angol nyelven foglalta össze - a környezeti jelszavakkal álcázott, politikai célú írások megszokott hangvételére emlékeztetően - eddig kifejtett ezirányú munkásságát. Talán a szakmai körök erős bírálata, vagy elutasítása vitte a Szerzőt ilyen szélsőségekbe, vagy egyoldalúságokba, öngerjesztő ismételgetésekbe, gyűlöletkeltő felindulásba? A harag azonban nagyon rossz tanácsadó, különösen annak számára, aki a tudományra szeretne támaszkodni. Cicero címbeli szavaival kérdezhetjük tehát: ..."És, ez a te felindulásod meddig űz gúnyt még belőlünk?" Olvassák el ezt a könyvet minél többen, már akik jól tudnak angolul. A vízimérnököt, a hidrológia szakemberét a Szerzőnek a tudománnyal ellentétes eszmefuttatásai nem lesznek képesek meggyőzni. A szakmai igazság lesz az erősebb. Az építés szelleme is erősebb lesz a rombolásénál és a rombolást szolgáló csúsztatásokénál. 11. A könyv adatai Erdélyi Mihály: Hydrogeology of the Hungárián upper Danube section (before and after damming the river). Hungárián Natural History Museum, Budapest, 1994. (A/5 form., 115 o., 43 ábra, 63 irod.) V. NAGY IMRE A műszaki tudomány doktora, a MTA Vízgazdálkodástudományi Bizottságának tagja, ny. tanszékvezető műszaki egyetemi tanár.