Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

6. szám - V. Nagy Imre: Gondolatok Erdélyi Mihálynak a magyar Felső-Duna hidrogeológiájáról írt angol nyelvű könyvéről

V. NAGY I.: Gondolatok Erdélyi M. könyvéről 389 mutatható ki egyértelmű összefüggés a talajvízből származó kapilláris vízpótlás mértéke és a terméshozamok között. Elvárható lett volna, hogy a Szerző alaposabban tájékozódjék a kutató intézetek megállapításairól. így elégséges indokolás nélküli az a végkövetkeztetése, hogy a komplex melioráció a Szigetközben szükségtelen. 6. Talajvízpótlás A 6.3. fejezetben a Szerző úgy véli, hogy a tervezett talajvízszín szabályozó rendszer alkalmatlan a talajvízállások optimalizálására, mivel: 1.) nem biztosítható a szükséges hidraulikus gradiens, 2.) a meder felől az iszapréteg miatt nem lehetséges az oldalirányú beszivárgás, 3.) a szükséges vízhozam sem biztosítható, mivel a természetes vízhozamot esetenként teljes egészében az üzemvízcsatornába terelhetik. A tervezett vízpótló rendszer - amely a talajvíz optimális szintjeinek fenntartására lett volna hivatott - a VITUKI és a BME tanulmányai alapján is ellátta volna feladatát, mert a Szerző, kifogásaival vagy nem a tényleg bekövetkező jelenségeket érinti, vagy abból indul ki, hogy az üzemvízcsatornába terelt víz miatt az ősmeder "vízhozamát" veszti, s csak ez a hozam lehetne képes a talajvíz táplálására és szintjének fenntartására, a mesterséges vízpótlás nem. Ez inkább csak a Szerző bizonyítatlan előfeltevése, amit azután minden eszközzel igazolni szeretne. 7. Vízjárás, hordalék, ivóvíz, szennyvíz, bányavíz A könyv hidraulikai tájékozatlanságát a 7. fejezet bevezetőjében olvasható idézet jellemzően érzékelteti: "Az alacsony vízállású napok száma és tartóssága Budapestnél növekedni fog, és helyrehozhatatlan károsodásokat idéz elő a budapesti rakott kő partfalakban. A partfalakat ugyanis facölöpökre építették, és ezek csak addig állékonyak, ameddig a folytonos vízborítás biztosított." Vajon, mi indokolná, hogy a nagymarosi duzzasztómű alatt - amely éppen az üzemi vízszint ingadozások kiegyenlítését szolgálta volna - lényegesen megváltozna a vízjárás a természeteshez képest, hiszen a teljes vízlépcsőrendszer "átfolyásos" ? A 7.1. fejezet kifejti, hogy a németországi és ausztriai vízlépcsők drasztikusan csökkentették a Duna hordalékhozamát, megnövelték a medereróziót, és kisvizek idején lehetetlenné tették a pozsonyi kikötő használatát. A Szerző szerint emiatt volt szükség a dunakiliti duzzasztó megépítésére. így a "helyes" megoldás az lehetne, ha lebontanák az összes eddig a Dunán elkészült vízlépcsőt és visszaállítanák az azt megelőző, "eredeti" állapotokat. A fejezet további részében ellenben a Szerző kijelenti, hogy árvízvédelmi okokból mégis előnyös volt a vízlépcsők megépítése, és Bécs körzetében további két vízlépcső megépítésére is szükség van. Egy újabb "logikai" következtetés az üzemvízcsatorna és az Öreg-Duna vízhozammegosztási veszélyeire hívja fel a figyelmet, mivel emiatt állítólag teljesen lehetetlenné válik az 1852-1810 fkm közötti szakaszon az ivóvíz kivétele. Ugyanakkor a Szerző az egyik korábbi tanulmányában (Erdélyi, 1990) írta, hogy a szigetközi talajvizeket Pozsony felől kb. évi 33 millió m

3 vízhozam folyamatosan táplálja a kavicsos üledékben történő áramlás révén. A Szerző nem vesz tudomást arról, hogy az érintett, kb. 30 km-es Duna szakasz parti szűrésű vízigénye csak kb. 100 ezer m

3/nap, ami a lakosság 95 %-ának igényeit kielégíti. Semmiféle reális igény nincs tehát a maximálisan kitermelhető kb. 300 ezer m

3/nap vízmennyiség igénybe vételére, jelenleg sem, távlatilag sem. A 7.4. fejezetben a Szerző kijelenti, hogy a dunakiliti tározó 20-25 év alatt teljesen feltöltődik. Szó sincs a folyó hordalékmérlegéről, a VITUKI részletes elemzéseiről, a tározó hordalékviszonyainak szabályozhatóságáról. A Szerző a tudományterületnek ezt a részét nemlétezőként kezeli. A 7.5. fejezet csak elnagyoltan utal a Duna tényleges vízminőségi és ökológiai problémáiért felelős szennyvíz terhelésre, és a VITUKI és a VIZIG-ek helyzetelemzéseit figyelmen kívül hagyja. Ténykérdés, hogy az érintett folyószakasz szennyvízterhelése a kisvízi állapot időszakában kritikus helyzeteket is előidézhetett már eddig is. A logikus következtetés itt a szennyvizek megfelelő mértékű tisztításának szorgalmazása kellett volna, hogy legyen, az érintett folyószakasz kémiai, biológiai, bakteriológiai mérlegének figyelembe vételével. A vízlépcsőrendszer ellenségeinek szokásos "csúsztatása" ez, amikor a szennyezésekért nem a valós okozókat teszik felelőssé, hanem a duzzasztásos víztározást. A 7.6. fejezet a Nyugat-Dunántúl bányászati vízkiemeléseinek néhány adatát közli, anélkül, hogy azokat kapcsolatba tudná hozni a vízlépcsőrendszer feltételezett hatásaival. Valószínű, hogy a "katasztrofális" jelző csak az olvasó vízlépcsőktől való elrettentésére szolgál. 8. Fertő-tó, mélységi vizek, szerkezeti geológia, kockázatok A 9. fejezet fő megállapítása: "A Fertő-tó hidrológiai rendszere szoros kapcsolatban áll a Duna talajvíz szabályozó hatásával", s főként az üzemvízcsatorna miatt károsodik súlyosan a tó vízháztartása. A tudományosság látszatát egy hozzávetőlegesen extrapolált térkép igyekszik megteremteni. Ezzel szemben ismeretes a Kisalföld Pozsony-Fertőd közötti nyugati peremvidékének vízföldtani vizsgálata nyomán (Neppel, 1994), hogy a Fertő-tónak a Duna vízlépcsővel érintett szakaszával való kapcsolata a Fertőzugon át kizárható. A 9. fejezet bevezető mondataiból az tűnik ki, hogy a "hivatalos szemlélet" nem tesz különbséget a hidrosztatikus nyomással jellemzett, a kavicsban tározódott talajvíz, és a mélységi (artézi) pozitív és negatív "hidrodinamikai" gradiensekkel jellemezhető "talajvizek" között. A Műszaki Egyetem szakkönyvei és jegyzetei, de más hazai szakkiadványok sem igazolják a Szer-