Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

1. szám - Keve Gábor: Hollandia egyik rajnai árterületének újraélesztése – a magyar Duna hidrológiai hasonlóságai alapján

40 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 74. ÉVF. 1. SZÁM Hollandia egyik rajnai árterületének újraélesztése - a magyar Duna hidrológiai hasonlóságai alapján Keve Gábor 1124 Budapest, Hegyalja út 61. Kivonat: Hollandia Rajna menti Gelderse Poort nevű árterületén az árvízmentesítés, folyószabályozás és mezőgazdasági hasznosítás, valamint az ipari igénybevétel nyomán elpusztult az őshonos élővilág. Az újraélesztés folyamatában a magyarországi, Duna menti, gemenci erdő tájvédelmi körzetet alkotó árterülete alkalmas mintának bizonyult a feladat megoldásához. A tanulmány a gemenci példából kiindulva az egyes növényfajták elterjedését magassági övezetek szerint jellemzi, mert a vízzel borítottság gyakorisági és tartóssági viszonyai is magasságokhoz, vízmérce-szintekhez köthetők. A Duna és Rajna folyók vízjárása között is, ártér-elborítási sajátosságai között is hasonlósági kapcsolat értelmezhető a hidrológiai statisztika sztochasztikus módszerei útján. A hollandiai terület újraélesztéséhez mértékadó vegetációs szintek így hidrológiai elemzéssel határozhatók meg. Atanulmány azonban az újraélesztési feladat hasonlósági elemekkel történő megoldásán túl módszerbeli újítással is szolgál: a hasonlósági elemzésben valószínűségszániítási eszközök használatát honosítja meg. Kulcsszavak: Hidrológiai analógia, hasonlóságelemzés, revitalizáció, mintaterületi elemzés, hidrológiai statisztika. 1. Bevezetés Emberi beavatkozásoktól mentes, természetes állapotában megmaradt terület földrészünkön már nincsen, mégis, maradtak olyan természeti értékek, amelyeknek védelme, fenntartása, sőt, folyamatos fejlesztése kívánatos. Magyarországon még vannak területek, amelyeknek élővilága, természeti adottságai a tőlünk nyugatabbra fekvő iparosodott országok számára már csupán vágyálom. Hollandiában pl. megpróbálják újraéleszteni - „rehabilitálni", „revitalizálni" - az ipari érdekektől vezérelt különböző beavatkozások nyomán leromlott ártereket. Ehhez magyar mintaterületek tapasztalatai hasznosíthatók. Az időszakos vízborítású, nyílt, legfeljebb nyári gátakkal védett árterek vegetációja rendszerint gazdag, és tipikusnak is mondható. Bírja a több hónapos vízborítást, hiszen ekkor kapja vízpótlását, de bírja a hosszabb szárazságot is. Az árvizeknek tehát nemcsak a magassága, hanem gyakorisága és tartóssága a legfontosabb hidrológiai meghatározó. Az alsó Duna-völgy árterületén fekvő gemenci erdő alkalmasnak mutatkozott arra. hogy minta lehessen a Rajna folyó Hollandiában, a német-holland határ közelében fekvő Gelderse Poort nevű árterületén újraélesztés megtervezése számára. 2. A tanulmányozandó árterületek 2.1. Gemenc A Duna középső, a magyar Duna alsó szakaszán, ahol a folyó először válik alsó szakasz jellegűvé, a Sió betorkolása és Dunaszekcső között található a gemenci ártér a folyam jobb és bal partján. A vízszin esése itt általában kisebb, 4-10 cm/km közötti, mint más magyarországi szakaszain. A gemenci ártér hossza a Dunával párhuzamosan mintegy 40 km, szélessége 5-10 km. A Dunát a bal parton is árvízvédelmi töltések övezik, a hullámtér itt leginkább 300 m széles, bár Baja alatt 1-3 km-es is lehet. A gemenci árteret erdő fedi, az erdő tájvédelmi körzetté van nyilvánítva. Az erdőborította táj holtágakkal szabdalt, amely holtágakat a Dunán végrehajtott folyószabályozási munkák hozták létre. (1. táblázat). A terület sík, néhány természetes terepkiemelkedéssel és mesterséges (vadmenekítő) doinbocskával. Az árteret a Bátaszék-Baja vasútvonal és a mellette haladó műút vágja ketté. Az északi félben egy E-D irányú keskeny nyomtávú erdei vasút szolgálja a fakitermelést és a turizmust. A növényvilág „horizontális" vizsgálata mutatja, hogy az őshonos ártéri fák (kocsányos tölgy, ártéri kőris, fehér fűz, fekete nyár, vénic szil, kőris) újonan telepített fajtájúakkal (nemesnyár, mezei juhar, zöld kőris, zöld juhar, fekete dió, platán, akác) keveredve fordulnak elő. A „vertikális" vizsgálat megkülönbözteti az alacsony - a bajai vízmérce 650 cm-es szintjéig terjedő - ártér növényzetét, valamint a magas ártér növényzetét. A bajai 650 cm-es szint alatt vannak a sokszor több hónapos vízborítású, legnedvesebb övezetek, réti agyag- és iszaptalajokkal. A legmélyebb pontokon hiányoznak a fák, s ott csak erdei tisztások találhatók néhány bokorfűzzel. A kb. 450 cm-es szintig teijedően füzesek, annál magasabban a nyárasok erdőtípusai a leggyakoribbak. A magas, a 650 cm-es szint fölötti térség talaja középkötött, finomabb hordalékkal feltöltött, esetenként szikes. Emberi beavatkozások (utak, töltések, vadmenekítők) teszik változatossá. Itt a keményfák a gyakoribbak: tölgy-kőris-szil ligeterdőnek is