Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

1. szám - Keve Gábor: Hollandia egyik rajnai árterületének újraélesztése – a magyar Duna hidrológiai hasonlóságai alapján

KEVE G.: Hollandia egyik árleriilelének újraélesztése 41 1. táblázat A gemenci holtágak Nev

e Hossza (km) Jellege Grébec-Duna 6.8 Meander Recéti-Duna 14,7 Meander Holl-Duna 4,3 Meander Nyéki-Duna 4,0 Meander Szeremlei-Duna 9,0 Párhuzamos Móric-Duna 4,3 Párhuzamos Kádár-Duna 2,0 Párhuzamos Bátai-Duna 9,0 Meander Béda-Duna 10,0 Meander mondják. Az alacsony és magas ártér több, mint 250 féle virágos növénynek is életlehetőséget ad. Az állatvilág a 17 700 ha 13 300 ha erdőterületén vadkerítéssel körbevéve él. A vadállomány szaporodik, vadászattal kell egyensúlyban tartani. (1986-ban itt lőtték a világbajnok szarvasbikát.) Az utóbbi 15 évben 211 madárfajt figyeltek meg a gemenci erdőben. Két fontos nagymadárfaj a táj híres meghatározója: a fekete gólya (Ciconia nigra) és a réti sas (Haliaetus albicilla), ami egyébként a jó környezet indikátora is. A terület ártéri jellege miatt a víz alatti élővilág is lényeges, bár a fokok feltöltődése és a holtágak feliszapolódása miatt az ívóhelyek száma csökkent. A halak száma fogyott ugyan, de 50 halfajta most is megtalálható. 2.2. Gelderse Poort A Rajna folyó svájci és német-francia határvidéki, majd németországi felső, illetve közép-szakasza után Hollandiában már sík területi alsó szakaszára jut. Mielőtt elérné a tengert, meanderezni kezd, ágakra oszlik, széles deltavidéket hozva létre. A Gelderse Poort, vagyis Gelderland-megye kapuja ott van, ahol a Rajna átlépi a német-holland határt, s ahol a Rajna deltája kezdődik. A folyó itt, a német határtól 5 km-rel nyugatra először oszlik két részre, a Waal-ra és a Pannarden-csatornára. A csatorna azután szintén kettéoszlik, az Alsó-Rajnára és az Ijsselre. Néhány kilométer után az Alsó-Rajna neve Leelcrc változik. A Rajna hollandiai szakaszán eredetileg sok mellékágat alkotó, medrét szeszélyesen változtatgató folyó volt, az erózió és a feltöltődés a mezőgazdaságot folytonosan veszélyeztette. A folyót övező ártér 10-30 km széles volt. A X. és XV. század között már emeltek a földművesek, vagy a faluközösségek helyi jelentőségű gátakat, amelyek 1500 után egységes árvízvédelmi rendszerré egyesültek. Az eredeti árterületek ezzel 500-2500 m szélességűre keskenyedtek. A gátrendszer kihatott a folyó feliszapolódási viszonyaira is, de a jégviszonyok sem váltak kezdetben egészségessé. Az árvízkatasztrófák nemcsak töltéserősítéseket, hanem folyószabályozási intézkedéseket is kívántak. A szervezett folyószabályozás első kiteijedtebb munkáit 1800 és 1860 közt végezték. Terelőgátakat, újabb árvízvédelmi töltéseket építettek, feliszapoltató földműveket hoztak létre, apróbb polderekkel megteremtették a nyári gátakkal védett hullámterek mezőgazdasági hasznosítását. A főmeder kimélyülése mindinkább növekedett, hiszen nemcsak az árvízvédelem, hanem a hajózás is egységes főmeder kialakítást igényelt. A "Rijksvaterstaat" központi irányítása alatt végzett szabályozási munkák majdnem 1940-ig tartottak. Míg a XVII. században a Rajna vizének 90 %-át a Waal vezette el, a maradék 10 %-ot az Alsó-Rajna és az Ijssel, a szabályozás végén a Waal 2/3-át, az Alsó-Rajna 2/9-ét, az Ijssel 1/9-ét szállítja a Rajna vízhozamának. A Gelderse Poort ártér jelenleg jórészt mezőgazdasági hasznosítás alatt áll, de ez főként csak állattenyésztést jelent. Egyes helyeken apró parcellákra osztott telkek találhatók, máshol házak, melléképületekkel. További hasznosítása az ártérnek az agyagbányászat, téglaégetés. Az agyaggödrökből tavacskák, tórendszerek lettek, a vízi sportolók, üdülővendégek örömére. Természeti érték viszont nem maradt, az túlnyomó részében elpusztult. A régi ártéri erdők élővilágukkal együtt kivesztek. A célt a holland szakemberek a Gelderse Poort természeti értékeinek: őshonos növény- és állatvilágának helyreállításában, újraélesztésében jelölték meg. Ehhez választották mintául a magyar és holland szakemberek a gemenci erdő' árterületét, egyrészt az élővilágot illetően, másrészt a hidrológiai hasonlóságokat illetően. A kérdés most már az, miként hasonlíthatók össze a Rajna és Duna folyók hidrológiai adottságai és miként hasznosíthatók ezek az újraélesztés elveinek és részleteinek kidolgozásában. 3. A Rajna és a Duna vízjárási- és medersajátosságainak összehasonlítása Az összehasonlítás alapjául a Duna bajai és mohácsi vízmércéjének, valamint a Rajna Lobitli-i és Nijmegen-i vízmércéjének adatai szolgáltak. A vizsgálat a következő fő hidrológiai és morfológiai jellegadatokra terjedt ki: - a vízállás-idősorok irányzatának (trendjeinek) megállapítása, - adott vízállások meg nem haladási gyakoriságának - azaz: kiegészítő tartósságának - meghatározása, - vízmérce-kapcsolati összefüggések értelmezése, - a vízhozam-idősorok irányzatának (trendjeinek) megállapítása, egybevetve a vízállások irányzatával, - a lényeges mederváltozások rögzítése. 3.1. A vízállások irányzata Az elmúlt 91 év legnagyobb, közepes és legkisebb évi vízállásainak idősorából mind a Duna mohácsi vízmércéjéről, mind pedig a Rajna Lobith-i vízmércéjéről látható a süllyedő' irányzat (7. és 2. ábra, 2. táblázat). Meglepő, hogy a száraz és nedves időszakoknak a változása is meglehetősen azonos a két folyó esetében, igaz, hogy forrásvidékük közel esik egymáshoz. A gemenci erdészek a dunai vízszinsüllyedések tényét a talajvízszin párhuzamos süllyedésén át érzékelték, amelynek közvetlen kapcsolata van a gyökérzóná-