Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

6. szám - V. Nagy Imre: Gondolatok Erdélyi Mihálynak a magyar Felső-Duna hidrogeológiájáról írt angol nyelvű könyvéről

388 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 73. ÍIVF. 5. SZÁM ezen felül bemutatták, hogy a vízmérleg hidrometeorológiai tagjainak (csapadék, párolgás, elszivárgás), vagyis a helyi (pozitív, vagy negatív) víztáplálásoknak is lényeges a szerepük. A Szerző sokáig volt korábban a VITUKI kutatója. Kevéssé valószínű, hogy a most hivatkozott vizsgálatokat ne ismerte volna, hiszen ezekből még a partközeli szivárgási sebességek mélység szerinti változásait is meg lehetett tudni. A 7. ábrán közölt felszínközeli (10-30 m mélységű) kutak adatai nyomán a nem azonos hidrológiai állapotokból (1965. június, illetve 1972. március) származó vízkivételi adatok reprezentatív jellege kétséges. Az ábrához hasonló térképek egy-egy napi állapotot szemléltetnek, de magukban nem általánosíthatók mélységbeni áramlási, utánpótlódási viszonyok jellemzésére, messzemenő következtetésekre. 3. Vízimunkálatok, folyóelterelés A Szerzőnek kétségtelenül igaza van abban, hogy az 50-es évektől kezdődő, és a 60-as évek közepéig tartó, és további intenzív folyamos munkálatok valóban befolyásolták a mellékágrendszerek ökológiai, vízháztartási viszonyait. Ezek hatására a nagyvízi vízállások emelkedési, a kisvízi vízállások süllyedési irányzata indult meg, vagy folytatódott. Ezek a munkálatok azonban a nemzetközi hajózás fenntartása miatt szükségesek voltak, de ugyanakkor teljesen függetlenek a jóval később kezdődő BNV munkálatoktól, amelyek éppen e megváltozott természeti körülmények figyelembe vételén alapultak. A szigetközi talajvízállás süllyedése tehát a BNV-től függetlenül megindult, az időjárás mindenkori alakulásától is erősen befolyásolt korábbi folyamat volt, és a megtervezett, de kivitelezni nem engedett szigetközi talajvíz szabályozási rendszer éppen ennek ellensúlyozását szolgálta volna. A Duna elterelése (az ún. "C" változat) a talajvízállás e korábban megindult süllyedési tendenciáját legfeljebb csak felerősíthette, de közvetlenül nem válthatta ki. Völgyesi Istvánnak e folyóirat 1994. évi 5. számában megjelent tanulmánya ennél sokkal többet igazolt. E tanulmány 5. ábráján, a szigetközi talajvízállás időgrafikonján - ha a folyóelterelés időpontja nem lett volna külön bejelölve - a folyamatosan süllyedő talajvízszinteken meg sem lehetett volna látni, mikor történt a folyó elterelése, amely pedig a Szerző megítélésében ennek a süllyedésnek kizárólagos oka volt. 4. Szennyezettség, vízellátás A 4. fejezet általános megjegyzéseket tartalmaz a Duna szennyezettségéről, a tételes kémiai, bakteriológiai mérleg bemutatása nélkül. Hiányzik annak az elengedhetetlen követelménynek a kifejtése, hogy a folyócsatornázás előfeltétele a szennyvizek tisztítása. A Szerző nem tájékozódott az erre vonatkozó magyar-szlovák vizsgálatok széleskörű megállapításairól, a tervezett víztisztító műtárgyakról, és elkerülhetetlen következményként tünteti fel a lakosság millióit fenyegető vízminőség romlást. Az 5. fejezet a dunai parti szűrésű ivóvízkészleteket ismerteti, és bizonyítani kívánja a BNV ivóvízellátást veszélyeztető voltát a térségben. Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv hivatkozott adata szerint a RajkaNagybajcs közötti terület kitermelhető vízhozama valóban kb. 750 ezer m

3/nap. A Szerző azonban azt már nem tisztázza, hogy ennek hányadrésze származik a felszíni vizekből, s mennyi a háttérterület felszín alatti vizeiből, ellentétben régebbi tanulmányával (Liebe, Böcker, Altnőder, Erdélyi, 1984). Az átlagosan becsült (folyószakaszonként változó) potenciálisan kitermelhető parti szűrésű vízkészlet 2-11 ezer m

3/nap.fkm, azonban ennek csak töredéke vehető ténylegesen számításba (Léczfalvy, 1992). Az érintett, kb. 30 km-es szakaszon maximálisan kb. 300 ezer m

3/nap kitermelés lehetséges. A jelenlegi lekötöttség kb. 100 ezer m

3/nap, ami az e területen élő lakosság 95 %-os vízellátását biztosítja. Teljesen megalapozatlan tehát a térségi és különösen az országos ivóvízellátási problémákra való utalás. Köztudott, hogy hasonló, elnagyolt és félreérthető következtetések adtak alapot olyan széles körben hangoztatott politikai véleményekhez, mintha a BNV miatt a magyar lakosság 45 %-át ivóvízhiány (kb. 1,8 m

3/nap) fenyegetné. A mértékadó európai, amerikai, és szlovák szakkörök előtt ugyanakkor ismert, hogy a magyar lakosság kb. 92 %-a jó minőségű vezetékes ivóvízzel van ellátva. Ez kb. 4 millió m

3/nap-ot köt le. Az országosan rendelkezésre álló 8-15 millió m

3/nap ivóvíz minőségű vízkészletre kb. 5 millió m

3/nap kútkapacitást létesítettek, vagyis e fejlesztési lehetőségek adottak a BNV-től függetlenül is, különösen akkor, ha sikerül a "közműolló" feltétlenül szükséges szűkítése, a szennyvíztisztítás és -elhelyezés jelentős növelése. A Szerző véleménye szerint a Szigetköz és Csallóköz térségének felszín alatti vízkészletei a XX. század végén már exportálható ivóvízként vehetők számításba (5.7. fejezet), bár, az export potenciálisan és gazdaságilag kifejezhető célkitűzésének megjelölése nélkül. 5. Mezőgazdaság A 6. fejezet a mezőgazdaság és a vízgazdálkodás kapcsolatával foglalkozik. Jóllehet, a Szerző által hivatkozott vizsgálatokból (Honti 1954, Ubell 1965) is az derül ki, hogy a Duna közvetlen talajvízhatása viszonylag szűk térségre terjed ki (6.1. fejezet), s a távolabbi térségekben már a csapadék befolyásolja döntően a talajvíz viszonyokat, a Szerző mellőzi a vízháztartási mérleg elemzését, és itt is a tendenciák meghatározására alkalmatlan, általánosságokban mozgó megállapításokat közöl. A 6.2. fejezet állítása szerint a Szigetköz térségében csupán lokálisan van szükség öntözésre. Ezzel szemben a MTA Agrokémiai és Talajtani Kutató Intézete megállapította, hogy a térség kb. 30 %-án nincs kapilláris utánpótlás, a talajvíz a kavicsban marad, tehát a vízpótlás csak öntözéssel lehetséges. Ugyanezen vizsgálatok szerint a terület további, kb. 30 %-án van kapilláris utánpótlás (kb. 100-150 mm/év), azonban jelenleg nem