Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)
6. szám - Füle László: Szennyeződés-érzékenységi vizsgálatok Dunakeszi–Mogyoród–Csomád területén
F ÜLE L.: Szennyeződés-érzékenységi vizsgálatok környéki kisebb vízáteresztőképességíí kőzetek. A terület legnagyobb része az első felszín alatti víz nagy mélysége miatt az érzéketlen csoportba tartozik. A felszíni vízfolyások környezetében, ahol a talajvíz a felszín közelében van, adódtak az érzékenyebb kategóriájú területek. A vízfolyás környéke erősen érzékenynek számít. A vastagabb humuszréteg érzékenységet csökkentő hatása a Mogyoródi-patak környékén érvényesült, így nem annyira érzékeny, mint a keleti részen lévő vízfolyások területe. Erősen érzékeny terület még nagy vízáteresztőképességük következtében a Duna teraszképződményeinek előfordulási területe. A térkép értékelésekor hangsúlyozni kell, hogy az erősen érzéketlen csoport nem azonos a hulladékelhelyezésre javasolt terület fogalmával, hiszen a térképen nincsenek feltüntetve egyéb kizáró tényezők (pl. természetvédelmi terület, út, vasút közegészségügyi védősávja, építésföldtani alkalmasság, vízmű stb ). A hulladéklerakók előzetes kijelölését a térkép segítségével azonban meg lehet oldani. Az erősen érzéketlen területen, a felsorolt tényezőket mérlegelve és egyéb kutatással kiegészítve pontosíthatók a hulladékelhelyezésre alkalmas körzetek. A szükséges rossz közül, így a legkevésbé rossz választható ki. 3. A terület Cr-ra vonatkoztatott felszíni relatív szennyeződés-érzékenységi térképei A relatív szennyeződcs-crzckcnyscg egy bizonyos szennyezőanyagra vagy szennyezőcsoportra mutatja az érzékenység mértékét (Foster, 1987 in Szönyi ./., 1987). Ilyen térképek Magyarországon még nem készültek, külföldön is kevés példa akad. NagyBritanniában nitrátra készítettek térképet (CenterPalmcr, 1987 in Szönyi ./., 1987). A relatív szennyeződés-érzékenység az általánossal ellentétben már valóban az adott szennyező migrációjával számol. A migrációval szemben fellépő tisztító-hígító folyamatok a szennyezőspecifikus folyamatokkal együtt kísérletekkel modellezhetők, a megkötődés mértéke számszerűsíthető. Az érzékenységi fokozatokat meghatározó szempontrendszert a megkötődésért felelős tényezők alapján kell kialakítani. A megszerkesztett térkép az általános esethez képest ennek megfelelően módosul; jó migrációs képességű szennyezőanyag esetén a területek érzékenyebbé, ellenkező esetben érzéketlenebbé válnak. A vizsgált területen több Cr-tartalmú hulladéklerakó található (KÖVIZIG-Adattár). A króm toxikus nehézfém, ami a bőrcserzés, festékipar és kohászati műveletek melléktermékeiben fordulhat elő. Vegyületei az emberi szervezetre különösen 6-os oxidációs állapotban súlyosan mérgezőek. Felmerült a kérdés, hogy e hulladéklerakókból a csapadék hatására esetleg kioldódó Cr a földtani közegbe kerülve, mennyire veszélyeztetheti a felszín alatti vizeket. A relatív szennyeződés-érzékenység vizsgálata ezért az eltérő tulajdonságú Cr 3 +- és Cr0 4 2"-ionokra kiilön357 külön történt. A szorpciós vizsgálatok dinamikus oszlopkísérletekkel zajlottak (Pecsinc Donáth E., 1983; Tóth T., 1990) melynek során a szennyező oldat gravitációs úton folyt át a tölteteken, így sikerült a természetes folyamatokat modellezni. A vizsgált területen előforduló formációkból gyűjtött és reprezentatívnak ítélt minták 4,5 cm átmérőjű, 60 cm hosszúságú PVC-csövekből előállított oszlopokba (3. ábra) kerültek tömörített állapotban. Ezek után a csapadékvizek hatására a hulladékból kioldódó krómot modellezve több évnyi csapadékmennyiségnek megfelelő (kb. 2 I) I g/l töménységű Cr 3 +-, ill. Cr0 4 2"oldatot szivárogtattunk át rajtuk. A kísérletekhez felhasznált oldatok a természetben lehetségesnél ugyan sokkal töményebbek voltak, de a telítési folyamatok így meggyorsultak és a kísérlet idejét csökkenteni lehetett. * kifolyó csap 3. ábra. A kísérletekhez használt oszlopok sematikus rajza (Tóth '/'. 1990 nyomán). A mintavételi helyekről 100 ml-enként oldatmintákat véve és megelemezve, a megkötődési folyamat ellenőrizhető volt. Amikor az oldat az oszlop kifolyó csapjánál elérte a kiindulási koncentrációt (áttörési pont), a szorbens már nem volt képes több Criont megkötni, a kísérlet befejeződött.
