Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

5. szám - Papp Ferenc: A dunai vízlépcsőrendszer tervezésének környezeti szempontjai és kielégítésük

PAPP F.: A dunai vízlépcső tervezésének környezeti szempontjai 329 a relatív optimum meghatározása végső soron a vízlépcsőrendszer fokozatos üzembe helyezése során végzett vízbiológiai-hidraulikai vizsgálatok és párhuzamos gazdaságossági számítások alapján történhet". 3. Felül kell vizsgálni a Nagymarosi Vízlépcső tervezett helyét! A környezeti hatásvizsgálat kidolgozása közben 198384-ben elkészült a Nagymarosi Vízlépcső helykijelölésének felülvizsgálata. Az 1983-ban készült anyag (A Nagymarosi Vízlépcső helyének kiválasztása) összefoglalta és értékelte a korábbi vizsgálatokat, a Kertészeti Egyetem, a VATI, a Közép-dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság és a VIZITERV 1984. évi tanulmánya pedig rendszerezte azokat az alternatív koncepciókat, melyek a vízlépcső magyar területen való nyugatabbra helyezésével foglalkoztak. Összesen 8 változatot vizsgáltak meg, melyek közül 5 Nagymaros alatt, 3 pedig Nagymaros felett volt. A Nagymaros alatti változatokat a Szentendrei sziget védelme, a két Duna-ág magas kiépítési költségei, valamint a kedvezőtlen környezeti hatások miatt elvetették. A Nagymaros felettiek közül legrészletesebb elemzés a pilismaróti változatról készült. Itt ugyanis a vízlépcső elhelyezéséhez két jobb parti átvágás is kínálkozott: egy 7 km-es hosszabb és egy 5,5 km-es rövidebb. Mindkettő előnytelennek bizonyult a hajózás, folyószabályozás, kavicskotrás és vízbázis-védelem szempontjából. A rövidebb átvágásnál a teljes üdülőtelepet is szanálni kellett volna. A költségek összehasonlítása azt mutatta, hogy az eredeti változathoz képest a vizsgált megoldásokat 30-70%-os többlet-kiadással lehetett volna megvalósítani. A helyi hivatali és társadalmi szervezetekkel való egyeztetés után az OKTT állásfoglalásának megfelelően a kormány 1986-ban jóváhagyta az eredetileg tervezett nagymarosi helyet. 4. A Régi-Duna medrét úgy kell kialakítani és karbantartani, hogy a meder élővíz-jellege megmaradjon! A szigetközi üzemvízcsatornás megoldásnak kezdettől fogva súlyponti kérdése volt a Régi-Duna vízhozama, egységes mederszabályozása és a környező területek talajvizével való kapcsolata. Ezeket a problémákat a Közös Egyezményes Terv véglegesítése előtti időszakban 27, azt követően további 33 kutatás és tanulmány vizsgálta több változatban. Az eredményeket a környezeti hatástanulmány szintetizálta, majd a Minisztertanács 3238/1985 sz. határozatának megfelelően elkészült az a megvalósítási javaslat, mely a kiviteli tervek alapja volt. Ennek lényegét az alábbiakban összegezték: „- Meg kell oldani mind a főmeder, mind a mellékágak élővíz-ellátását az ökológiai egyensúly és a határfolyó-jelleg fenntartása érdekében. - Biztosítani kell az üzemvízcsatorna kapacitását meghaladó nagyvizek - havária esetén a Duna teljes vízhozamának - levezetését. - Biztosítani kell a tározóból lebocsátott jég és hordalék továbbvezetését. - Havária esetén ki kell elégíteni a szükséghajózás követelményeit. - Az újabb társadalmi igények szerint biztosítani kell a sporthajózás lehetőségét." A tervezés és kivitelezés 1989-ig e szempontok alapján folyt, majd a parlamenti döntés értelmében félbeszakadt. 5. Tisztázni kell a vízlépcsők tervezett üzemrendjének a meglevő vízművekre és a potenciális vízbázisokra gyakorolt várható következményeit! A tározótér menti vízműveknél számolni kellett a duzzasztás mennyiségi és minőségi hatásaival is. Az elvégzett szivárgáshidraulikai és statisztikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a kutak vízhozamát idővel csökkentheti a tározótérben kiülepedő iszap, de ennél jóval nagyobb szerepe van a megemelt vízszint hozamnövelő hatásának. A tározó menti parti szűrésű kutak vízminőségét tartósan javíthatta volna a nitrátos háttérszivárgás csökkenése, de átmenetileg számolni kellett volna az elöntött hullámtér és a leülepedő iszap kedvezőtlen hatásával. Ez utóbbiak megelőzésére meder- és hullámtérrendezést terveztünk, a tározóban pedig fenntartási kotrást irányoztunk elő. A Nagymaros alatti szakaszon a Duna-kanyar és a főváros vízellátását biztosító kutaknál az elvégzett számítások a Vízlépcsőrendszer üzemelése miatt sem mennyiségi, sem minőségi változást nem jeleztek. Ennek ellenére terveztük, hogy arra az esetre, ha mégis bármilyen kedvezőtlen változás történne, kidolgozzuk a talajvízdúsítás lehetőségét. A tározó menti új töltések és megcsapoló csatornák közötti sáv ideális lehetőséget nyújtott volna új vízművek telepítésére. A konkrét helyek vízháztartási adottságainak állapot- és hatásvizsgálatával a leállításig öt tanulmány foglalkozott. Ezek eredménye megegyezik a Bechtel-szakvélemény vonatkozó megállapításaival, miszerint: "a tározó hatása a parti szűrésű kutakra kétféle módon nyilvánul meg, nevezetesen jelentkezhet a kutak vízhozamában és a kitermelt víz minőségében. Ami a kutak vízhozamát illeti, megállapítható, hogy a magasabb vízállás és az évszakos vízjáték csökkenése nagyobb és állandó hajtóerőt, azaz nyomást fog biztosítani a beszivárgás fenntartásához. Ezáltal növekszik a kutak vízadóképessége és termelési biztonsága. A tározó partja mentén kiülepedő hordalék ezzel szemben a kutak vízadóképességét csökkenti, mert kevésbé vízáteresztő réteget alkotva korlátozza a beszivárgást. ... Az iszapot kotrással kell eltávolítani azoknál a kutaknál, melyeknél kimutatható, hogy a tározó partja mentén kiülepedő hordalék a beáramlás mértékét jelentősen csökkentette. A parti szűrésű kutakból nyert víz minőségét elsősor-