Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

5. szám - Papp Ferenc: A dunai vízlépcsőrendszer tervezésének környezeti szempontjai és kielégítésük

328 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 73. ÍIVF. 5. SZÁM 1. Változatokat kell kidolgozni a tervezett létesítmények hatásaként várható szigetközi talaj vízszint-változások ellensúlyozására! Olyan megoldást kell keresni, mely nem csak ellensúlyozni képes a várható károkat, hanem a jelenlegi helyzet javítását is célozza! Az 1970-es években kidolgozott megoldások a tározótér mentén várható talajvízszint-emelkedések káros hatásait igyekeztek ellensúlyozni, de eltűrt következményként kezelték a Szigetköz nagy részét érintő talajvízszint-süllyedést. Az ennek ellensúlyozására tervezett intézkedések (öntözés, közműves vízellátás, erdőtelepítés stb.) széles körű megvitatása során megismert igények alapján 1981-ben elkészült a VIZITERV T-l12-1 sorszámú tanulmánya a Szigetköz talajvízszintszabályozására. Ez a tanulmány abból indult ki, hogy a vízlépcsőrendszer hatásai közül az érintett ágazatok mindegyike kedvezőnek ítélte azt a tényt, hogy Szigetközben a talajvíz egy adott szint közelében állandósul, vagyis függetlenné válik a Duna szélsőséges vízjárásától. Ebből a tényből úgy lehet egyértelműen előnyt teremteni, ha az állandósított talajvízszintet sikerül jól megválasztani, netán a gazdálkodás igényei szerint módosíthatóvá tenni. A tározó mentén kézenfekvő volt, hogy a szivárgó vizek összegyűjtésére tervezett megcsapoló-rendszer szabályozható szintű üzemeltetésével oldjuk meg ezt a kérdést. A Szigetköz többi részén ennek fordítottjára, egy ún. szivárogtató-rendszerre volt szükség, melyhez megfelelő csatorna-hálózatot kellett kiépíteni és ezek vízpótlását biztosítani. Az egész Szigetközre kiterjedő regionális talajvízszint-szabályozás alapja a tározó menti megcsapoló-rendszer és a Régi Duna medrét kísérő szivárogtató-rendszer kiépítése, összekapcsolása és a szükséges vízpótlás megteremtése. A megvizsgált öt változat közül az érintettekkel való egyeztetés, valamint az időközben elkészült hatásvizsgálat eredményeinek figyelembevételével legkedvezőbbnek ítélt megoldás modellezését a Budapesti Műszaki Egyetem végezte el, kiviteli tervei pedig a térséget legjobban ismerő Észak-Dunántúli Vízügyi Igazgatóságon készültek. Ennek lényege a hullámtéri mellékágak és a mentett-oldali holtágak, csatornák szabályozható szintű szivárogtató-rendszerré való kiépítése, és a szükséges vízhozamnak elsősorban a megcsapoló-rendszerből, de szükség esetén a tározóból - a tározótöltésbe épült vízkivételi zsilipen vagy a duzzasztómű hajózsilipjén keresztül - történő biztosítása. Ez a rendszer talajvíz-szabályozási főfeladatán kívül alkalmas lett volna a hullámtéri erdők időszakos elárasztására és a mentett oldali öntözőrendszerek vízellátására is. Ma már tudjuk, hogy a későbbi egyoldalú szlovák lépés, a hirhedt "C"-változat magyarországi hatásainak ellensúlyozását is jelentősen segíthette volna. 2. A lehetséges csúcsüzem mértékét, módját a hidrológiai, energetikai, ökológiai és hajózási szempontok együttes optimalizálása alapján kell meghatározni! Az MTA, az OKTH és az OKTT által megfogalmazott észrevételek eredményeként a Minisztertanács 3238/1985. sz. határozata rögzítette a csúcsüzem optimalizálására vonatkozó feladatot. Ennek értelmében először azt kell tisztáznunk, hogy a felsorolt szempontok valamelyike nem állít-e olyan korlátot, melynek alapján a csúcsüzemet el kellene vetni. A felsorolt témák szakértőinek közreműködésével 1986-ban elkészült tanulmány ilyen kizáró tényezőt nem talált, de alaposan mérlegelte a csúcsüzem előnyeit és hátrányait, és meghatározta azokat a korlátokat, melyeket az optimalizálás során figyelembe kell venni: — maximális vízsebesség 2 m/s, — maximális vízszintváltozás 5 cm/perc, ill. 50 cm/óra. A Gazdasági Bizottság 10066/1986 sz. határozatával tudomásul vette a csúcsüzem megvalósíthatóságát, az optimalizálási feladat megoldásához pedig a Tudománypolitikai Bizottság kutatási terve egy komplex hidrodinamikai Duna-modell készítését írta elő az 1986-90-es időszakra. A munkát a Budapesti Műszaki Egyetem, a VITUKI és a VIZITERV 1987-ben kezdte meg szlovák partnereikkel együtt. Feldolgozták a Duna természetes vízjárása mellett bekövetkező vízszintváltozások jellemzőit, értékelték azok hidrológiai, vízminőségi és ökológiai hatásait. Megállapították, hogy az „éghajlati és meteorológiai, vízjárási és vízhőmérsékleti, vízminőségi (tápanyag-ellátottsági), hidrobiológiái, botanikai és zoológiai viszonyok egymásra épült és egymással szsorosan összefüggő kapcsolatrendszert alkotnak". Ezek bonyultsága - jelenlegi ismereteink szerint lehetetlenné teszi a tervezett csúcsüzem hatásainak megbízható előrejelzését. Valamivel konkrétabb megállapításokat tett a független szakértői véleményadásra felkért Bechtel cég, beszámolva arról, hogy az Egyesült Államokban a Columbia folyón hasonló vízerőműveknél csúcsüzem folyik. Ezeknél „a jelenlegi gyakorlat szerint a vízszintváltozások üteme nem haladhatja meg a 0,5 m/óra és 1,1 minap értéket áprilistól szeptemberig, továbbá az 1 m/óra és 2m/nap értékeket októbertől márciusig". Javasolták "a bősi csúcsüzem módosítására irányuló vizsgálatok folytatását a nagy vízszint-igadozással járó hatások csökkentése érdekében". A vízlépcső-szerződés felmondásával azonban ezek a vizsgálatok is leálltak, a nemzetközi munkakapcsolat megszakadt. A Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Tanszéke 1989 júniusában foglalta össze azokat az eredményeket és javaslatokat, melyeket a „Környezetkímélő üzemmód kialakításának energetikai kihatásai a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer üzemeltetésére" tárgykörben addig összegyűjtött. Ennek lényege „hogy