Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

5. szám - Juhász József: Az európai folyók csatornázása, a víziút-rendszerek kialakítása

300 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 73. ÍIVF. 5. SZÁM területekben öntözéssel érték el már a múlt században is. Az öntözés a nagy vízigény mellett nagy energiaigénnyel is jár. Igen fontos volt tehát az, hogy a vizet adó folyók öntözésre szánt vízhozamait a természetes vízállástól és vízhozamtól függetlenül minél egyenletesebben és minél magasabb vízálláson tudják kiszolgálni s így a kiadott víz energiaszintje minél nagyobb területen domináljon. Az ipari forradalom megindította a civilizált nagy városok és a nagy ipartelepek, sőt iparvidékek kialakulását. A nagy sűrűséggel együtt élő emberek számára a higiénikus környezet kialakításának legalapvetőbb infrastrukturális igénye a vízellátás, a csatomázás és szennyvíztisztítás. A civilizált nagyvárosokban már négyezer éve ismert két infrastruktúrából a vízellátás a létkérdések közé, míg a csatornázás a higiéniai kérdések közé tartozik. így a vízellátásra már a múlt században is óriási összegeket költöttek Európa nagyvárosai. Az ipari és ivóvíz egyik legfontosabb bázisa a folyók vize. Részben a folyóvíz közvetlen használatával, részben közvetve parti szűrésű víz formájában. Mindkettőnél célszerű minél kisebb vízszintigadozású, lehetőleg állandóan magas vízállású mederből venni közvetlenül vagy közvetve - a vizet. A parti szűrésnél ugyanis a magasabb vízállás nagyobb hozamot biztosít. A megemelkedett vízhasználattal együtt növekvő szennyvizet összegyűjtő csatornarendszer általában későbben épült a vízhálózatnál, de a csatornahálózat végén szükséges hatékony szennyvíztisztító művel Európa számos nagyvárosa még ma is adós. Az ipari forradalom óta eltelt százhatvan esztendő nem volt elég annak felismerésére, hogy az emberi környezetet kiemelten tönkretevő szennyvizet nem szabad a folyókba tisztítás nélkül, vagy elégtelenül tisztítva visszajuttatni. Ez kétségtelenül olyan hiba, ami édesvízkészletünk rohamos romlását eredményezi és környezetünket néhány évtized alatt tönkreteszi. Azokban az országokban, ahol ezt felismerték, a folyók vize nem egy helyen az emberi beavatkozás előttinél is tisztább. Ez a többlettisztaság az emberközpontú művi környezet szükséges igénye, a vízi és vízparti üdülés, sportolás elengedhetetlen követelménye. A folyók mentén élő népek technikai fejlődése során a vízhez való kényszerű alkalmazkodást fokozatosan felváltotta a víz hasznosítási igénye. Ennek első lépése volt az ártéri gazdálkodás, az árvizek szétterülésének és akadálytalan levezetésének folyószabályozási feladata. Majd kiszélesedett a hajózás, a vízerő-hasznosítás, az öntözés, a vízellátás, az üdülés, a halgazdálkodás, a sportolás, a szennyvíz-elhelyezés igényével is. Az előbbiekben felsorolt igényfejlődés a folyók életének módosítását is szükségessé tették. Mint láttuk, két évszázada a folyókat "megzabolázták" eleink. Az ésszerű módon töltések közé fogott folyók mentett ártereinek gazdasági fejlődése és laksűrűségének növekedése a kialakított helyzet hasznosságát mutatja Európa minden folyójánál. Az ipari forradalom során jelentkezett hajózási igény a folyók hajózhatóvá tételét tették szükségessé a nemzetközi gazdasági viszonyoknak megfelelő mértékű hajók számára. Ez az addig passzív - csak a meder és a part rongálását csökkentő - "folyószabályozás"-ból az aktív folyószabályozásba való átmenetet kívánta meg Ez az aktív folyószabályozás a hajók számára mindenkor biztosítandó hajóút mellett a kármentes jéglevonulást és a minél kisebb veszéllyel járó árvízlevonulást együtt kellett lehetővé tegye. A több évtizedes próbálkozás világossá tette, hogy Európa nagy folyóinak is vannak olyan szakaszai - pl a magyar Felső-Duna -, ahol az ismert és lehetséges klasszikus folyószabályozási módszerekkel a megkívánt hajóút paraméterek az év kisebb-nagyobb szakaszában a jégmentes időszakban sem biztosíthatók. Ugyanakkor jelentkezett az öntözés számára a minél magasabb vízszint igénye és az az igény, hogy a tiszta, megújuló vízenergia hozzon hasznot a folyó menti országnak. Európa vízügyi szakemberei mérlegelve a fenti igények ésszerű kielégítésének lehetséges módozatait és a mély- és vízépítés műszaki színvonalát, a múlt század utolsó éveiben és a századelőn a megoldást a vízlépcsők építésében látták. A folyókon épített vízlépcsők megoldják a hajózás problémáját, a kisvízi- és középvízi folyószabályozás legnagyobb részét, megfelelő szintű öntöző vízkivételt biztosítanak, a partok ésszerű kiképzésével lehetővé teszik a vízparti üdülést és a vízlépcsőkbe épített vízerőművel haszonosítják a folyószakasz vízenergiáját. Megállapították, hogy a helyesen méretezett vízlépcsők nem növelik az árvízveszélyt, hanem miután a természetes vízszintnél magasabb állandó duzzasztásra építik ki az árvédelmi töltéseket, éppen csökkentik azt. Megállapították természetesen azt is, hogy a megváltozott sebesség- és vízfelület-viszonyok módosítják a folyószakasz öntisztító képességét. Ezért első lépésben biztosítani kell, hogy a bögékbe ne juttassanak szennyvíztömegeket, hanem azokat előtte megfelelően tisztítsák meg. Ezeknek az alapelveknek a felismerése után indult meg Európa folyóin a folyószabályozás több célú új módszere a vízlépcsőzés. Ha az egyes vízlépcsők által tartott kisvízszin beduzzaszt a felette álló vízlépcső alvizébe, egy folyamatos vízlépcső rendszer alakul ki, amit folyócsatornázásnak hívunk. A folyócsatornázás mint a folyószabályozás legfejlettebb, több célú rendszere a kis- és közepes esésű vízfolyások szabályozásának módja. A vízlépcsőket egyedileg is alkalmazták és alkalmazzák akkor, ha velük egy-egy különlegesen rossz, egyéb módon nem szabályozható folyószakaszt kívánnak meg kellősíteni (pl. Vaskapu), vagy, ha a vízlépcsővel elérhető célok valamelyikét kívánják helyileg megoldani (pl. a Hernádon 1903-ban épült gibárti és felsőzsolcai vízlépcsővel vízenergiát termelnek, a Keleti Főcsatorna tűs gátja, vagy a Körösök részbeni csatornázása (Békésszentandrás, Békés, Körösladány az öntözést segíti). A technikai fejlődés lehetővé tette, hogy a több célú folyószabályozás korszerű eszközévé váljon a folyócsatornázás. Az első lépcsők múlt század végi és század elejei kiépítése megmutatta ezeknek a megoldásoknak hasznos és egyben gazdaságos voltát. A viszonylag nagy beruházással készülő művek stabil medret, jó hajózást, gazdaságos energiatermelést és gravitációs öntözést biztosítottak hatóterületükön. Majd később az