Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

5. szám - Juhász József: Az európai folyók csatornázása, a víziút-rendszerek kialakítása

JUHÁSZ J.: Az európai folyók csatornázása, a vízi útrendszerek

; 301 emberek vízparti üdülési igénye pedig a bögékben különösen kellemes területekre talált. Az európai államok gazdasági viszonyaik engedte lehetőségeiket kihasználva több évtizedes célként megkezdték folyóik csatornázással történő végleges, stabil szabályozását. Amíg a nagyszabású ámentesítések a folyó menti árterületek hasznosításában valósítottak meg új fejlődési irányzatot, addig a vízlépcsők, a folyócsatornázás a folyók energiahasznosításában, az öntözés kiterjesztésében és a belvízi hajózásban indítottak el új korszakot. A műszaki beavatkozásokkal szinte kizárták a vízfolyás geometriai, morfológiai változásának lehetőségét. A csatornázott vízfolyás nem érzékeny a rövid időközönkénti - pl. árvízi - tényezők hatására. Az emberek egy része már az ókorban is a kereskedelemből élt. Vizén és szárazon megfelelő közlekedési, szállítási útvonalakat épített ki (pl. a selyemút, a borostyánút). A szállítás egy része vízen történt az ókorban is, majd a középkorban és újkorban is. A gazdaságföldrajzot ismerő vezetők Európában is már a középkor elején látták, hogy a természet rajzolta hidrográfia nem mindenütt felel meg a kereskedelem, a vízi szállítás igényeinek. Tudjuk, hogy Nagy Károly már a VIII. században szükségét érezte a Dunát a Majnával összekötő csatorna építésével a két folyót összefogó hajóút kialakításának. Ezek a ókori álmok azonban még nem voltak reálisak a kis műszaki fejlettség miatt. De évszázadokon keresztül makacsul tartották magukat, míg napjainkra megvalósultak. A folyócsatornázás, mint több célú folyószabályozás adta lehetőségeket kihasználva a belvízi hajózás - mint a legtisztább, a környezetet leginkább védő, a legkisebb fajlagos energiát igénylő szárazföldi szállítás - a belvizeket összekötő hajócsatornákkal kibővítve a saját környezetét védő emberiség fontos szállítási módjává lesz. A folyók csatornázása folyik az egész világon. Az utóbbi évtizedekben Észak-Amerikában is igen előrehaladt. A Tennessee, a Szent-Lőrinc, a Colorado rendszer érdemel figyelmet. Jelentős programot hajtott végre Közép-Amerikában Mexikó. Dél-Amerikában befejezés előtt áll a Parana folyó lépcsőzése Brazília, Paraguay és Argentína területén. Szintén folyik a Sao Francisco folyó lépcsőzése Brazíliában. A Világbank és az ENSZ Fejlesztési Program hathatós anyagi támogatással segíti elő a több célú folyócsatornázást. Tizenöt év alatt 31 tervet támogattak, ami 41 országot érintett Ázsiában és Afrikában is. Az európai folyók csatornázása során a Dráva felső osztrák és szlovéniai szakaszának lépcsőzését gyakorlatilag befejezték. A gazdaságos fejlesztés sorában először itt jelentek meg a környezeti képet alig változtató víz alatti erőtelepek. Csehországban a Moldva, Szlovákiában a Vág vízerő hasznosítása befejeződött. Hazánkban legközelebb a Vág példája bizonyítja a vízlépcsők építésének Nyugat-Szlovákia gazdasági fejlődésére gyakorolt kedvező hatását. Svédországban, ahol igen jelentős a környezetvédelem, velük összhangban oldották meg a Lule folyó csatornázását 15 vízlépcsővel. E vízlépcsőkbe épített vízerőművek adják az ország energiatermelésének 1520%-át. Az európai országok közül az utóbbi évtizedekben a víz Spanyolországban vált meghatározó szerepűvé az ország valamennyi nagyobb vízfolyásának több célú hasznosítása révén. A Tiszával összehasonlítható Ebro, Duero, Tajo Guadijana és Guadelquivir folyók hasznosítása nélkül a spanyol ipari és mezőgazdasági fejlődés mértéke aligha lett volna biztosítható. A Rajna csatornázása svájci határ alatt a két világháború között kezdődött. A Duna csatornázása 1926ban a kachleti vízlépcső megépítésével vette kezdetét. 2. Folyócsatornázási példák Európából Egy-egy folyó csatornázása évtizedeket vesz igénybe. Ezalatt a kiinduló terveket a technikai színvonal és az igény változása miatt többször átgondolják és átalakítják, hogy azok mindig korszerűek és a természetbe illeszkedők legyenek. Egyetlen dolog nem fordult elő, hogy a tervbe vett folyócsatornázást abbahagyák volna. Ma Európában mintegy 250 vízlépcső van, amik a maguk szakaszán hasznosítási igénye mellett gazdaságosan ellátják a folyószabályozási feladatokat is. A továbbiakban néhány figyelemre méltó, a Dunához, Tiszához hasonló nagyságú és hidrográfiájú európai folyó csatornázását nézzük meg. 2.1. A Rhone csatornázása A Rhőne-on az első vízlépcső Lyonnál (Cusset [E.D.F.]) 1899-ben lépett üzembe 107 MW kiépítési teljesítménnyel. Ezt váltotta fel a Miribel-Saint-Clair vízlépcső, mely utolsónak készült a Rhőne-on. A Rhone csatornázását a franciák saját területükön - a tengertől a svájci határig teijedő 500 km-en - 1921ben határozták el. A végrehajtás azonban késett. A folyócsatornázásra létrehoztak egy vállalatot a Compagnie Nationale du Rhőne-t. Ez a vállalat a munkálatokhoz 1934-ben nyerte el a koncessziót. A háború után megindult építkezés eredményeként csak 1948-ban helyezték üzembe az első, a Genissiat vízlépcsőt. A rendszerben ez az egyetlen nagyesésű erőmű, 74 m esést hasznosítva 440 MW beépített teljesítménnyel, évi átlagos 1820 GWh energiatermeléssel. Ezt követően gyorsult az építkezés. A vizsgálatok alapján a Lyon alatti 310 km hosszú szakaszon építették tovább a vízlépcsőket az Alsó-Rhőne-on, és a 12 vízlépcsőt folyamatosan megépítették. Ezt a munkát a Vaugris vízlépcső üzembe helyezésével 1980-ban befejezték. Utána tértek vissza a már kiépült legfelső vízlépcső, a Genissiat és Lyon közötti 180 km-es szakaszra, ahova 8 vízlépcsőt építettek. A Belley és Berguiev-Cordon most fejeződik be. A 20 vízlépcső zárt folyócsatornázást hozott létre a Rhone 500 km hosszú szakaszán (7. ábra) természetesen több együttes céllal: vízerőhasznosítás, mezőgazdaság fejlesztés és hajózás. A vízlépcsők - a Genissial kivételével - kis esésűek és a mederbe épített Vaugris vízlépcső kivételével (2. ábra) üzemvíz csatornázás elrendezésűek. A Felső-Rhőne-on épült 8 vízlépcsőből a felső 5 csak energiatermelést szolgál, ezért nem épült mellé