Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

5. szám - Juhász József: Az európai folyók csatornázása, a víziút-rendszerek kialakítása

JUHÁSZ J.: Az európai folyók csatornázása, a víz

i útrendszerek; 299 tárgy lehetne az, melly ezt hathatósban eszközölhetné, mint egyedüli valóságos tengeri kapcsunk elrendelése? Istenem, valóban nincs annak szíve, nem lehet egész ember, 's annál kevésbé hazafi, kinek vére nem buzog, midó'n a mappát veszi kézbe 's átgondolja, hogy nem csalfa 's kegyetlenül kecsegtető képzeleti báb, de valóság, hogy csak tőlünk függ vízcsatornák, gőzhajók által Édenné bájolni honunkat; csak mitőlünk viruló kerteket, szorgos gyárakat, szabad embereket látni..." "Rajtunk Magyarokon semmi sem segíthet olly hathatósan, mint a kül kereskedés; valljon mit fogunk mondhatni 's azon soknak censequentiájárul tartani, ha megint azt tapasztaljuk, hogy midőn egyrészről minden harmadik szavok a' kereskedés elnyomatása körül kong, más részrül még az sem jut egyiknek is eszébe a' Dunát rendes kereskedési csatornává tenni; a' mit állitom tán nem éppen olly nagy merészség, minthogy nem tudom: de nem hiszem, mind azon külkereskedési véleményüek közül csak egy is fáradozott volna, mappán kivül megnézni a' Duna folyamatját tengerig; minek 's illyféle lethargiáknak következésében Dunánk regulatioját soha férfiasan eddig nem sürgeténk, 's igy annak hasznát kereskedési tekintetbe se vesszük." Természetesen, mint minden átalakításnak - csakúgy mint a legkitűnőbb gyógyszereknek is - vannak javallatai és ellenjavallatai. Az előbb elmondott és elért célok mellett jelentkeztek bizonyos kontraindikációk is. Közülük talán három csoportot szükséges kiemelni. Az egyik az, hogy az árvízjárta területre különböző gyakorisággal kiöntött az árvíz. Ez magával hozta sok szerves anyagot tartalmazó hordalékát s a belső, de főleg a külső ártéren lerakta azt. Ez pedig a területek természetes termékenységét tartotta fent. Az árvíztől mentesített területeken a talajerő pótlását külső forrásból kellett megoldani. A másik hatása volt, hogy a folyók átvágásai miatt megnövekedett sebessége és árvízi keresztszelvényének leszűkítése, azaz a tározás csökkenése miatt az árvizek levonulása meggyorsult, tetőzési magasságuk növekedett. Esetenként a nem jól készített átvágások a meder nem kívánatos átrendeződését eredményezték, ami elsősorbn a jéglevonulásokat nehezítette és a jeges árvizek veszélyét növelte. A megnövekedett sebesség miatt a folyók egyes szakaszain kimélyülések jelentkeztek. Ezek azonban egyensúlyba jutottak néhány évtized alatt. A harmadik az volt, hogy a keresztszelvények leszűkítése miatt a folyón a vízszint-ingadozás megnőtt s ez a parti sávokban a talajvíz nagyobb mértékű ingadozását eredményezte részben a hullámtérben, részben a mentett ártér egy részén. Az utóbbin ez a talajvízszint-csökkenés a termés csökkenését okozta. Természetesen a nyílt ártéri bizonytalan gazdálkodáshoz képest lényegesen növekedett az össztermelés, de az aszályos években csökkenő átlagtermés továbbra is zavarta a gazdálkodás biztonságát. Az ipari forradalom ugrásszerűen megnövelte a népek egymásrautaltságát. Kitágult a nemzetközi kereskedelem. Ezzel együtt a zárt mederbe szorított, világos partvonalakkal kirajzolódó folyókon megindult a gőzhajózás. A korábbi faúsztatás, csónakázás és sajkázás a helyi lehetőségeket használta ki. A hajózás már kívánságokkal állt elő a folyó vonalozásával, vízmélységével, sebességével kapcsolatban. Szükséges volt tehát a folyókon a hajózás szempontjait is figyelembe vevő kialakításokat biztosítani. A nagyobb hajók megjelenésével a korábbi kis bárkák, sajkák eltűntek a folyókról, jelezve, hogy addig is csak a szabályozatlan folyók által kikényszerített szükségmegoldások voltak. A hajózás megjelenésével a folyók kisvízi szabályozása is megkezdődött, amelynek célja a hajózás biztosítása megfelelő biztonsággal kis vízálláskor is. A hajózás gazdaságossága megkövetelte a hajók méretének növelését egy nemzetközileg kialakult megállapított - mértékig. Ez pedig megadta azt a merülési mélységet és kanyarulati sugarat, amit a zavartalan hajózáshoz biztosítani kell. A több országot érintő folyókat az érdekelt országok által létrehozott nemzetközi társaságok kezelik és adják meg a hajózási paramétereket. Közülük Európában legrégebbi a Rajna Társaság, amely 120 éve hangolja össze a hajózás érdekeit. A nyolc országon átfolyó Duna nemzetközi bizottsága a Dunabizottság, ötven éve dolgozik és koordinál a tagországok között. A Duna egyes nemzetközi szakaszain megalakultak az úgynevezett folyami igazgatóságok. A folyók energiáját az ember már évezredek óta hasznosította. Az úszó vízimalmok tették lehetővé a szélmalmok mellett a gabona őrlését mindaddig, ameddig más energiát erre a célra nem tudtak hasznosítani. Ezek a ma már csak romantikusnak ható vízimalmok a műmalmok kialakulásával fokozatosan elvesztették jelentőségüket. A Dunán ötven évvel ezelőtt az utolsó vízimalom is leállt. Az ipari forradalom az emberiség energiaigényét ugrásszerűen megsokszorozta. A fejlődő országok körülnéztek saját területükön és a rendelkezésre álló foszszilis, vagy megújuló energiaforrásokból kezdték meg energiatermelésüket. Azok az országok, ahol a vízenergia figyelemre méltó mennyiségben állt rendelkezésre (pl. Svájc, Norvégia) energiatermelésüket teljesen erre alapozták. A későbbi évtizedekben a vízenergia elsődlegessége mellett a növekvő energiaigényt szén, kőolaj, majd nukleáris erőművek építésével biztosították. De például Norvégia mindmáig döntően vízerőművekre támaszkodik. A környezetet szerető és féltő emberek a vízenergiát mindenütt a fosszilis energiahordók elé helyezték környezeti tisztaságuk kellemes esztétikai megjelenésük és megújuló készleteik miatt. A mezőgazdasági termelés az ipari forradalom előtt Európában meglehetősen alacsony fokon állt. Az alacsony fogyasztás mellett aszályos években az éhhalál sem volt ritka. A XIX. században a mezőgazdasági termelés is fellendült, aminek egyik fontos komponense volt a megfelelő mennyiségű víz. Ez részben azt jelentette, hogy a mezőgazdasági termelés biztonsága érdekében a belvizeket le kellett vezetni a természetes erózióbázist jelentő völgyfenékre és ott gravitációsan, vagy szivattyúval a folyóba kellett juttatni. A múlt században elindult országos belvízrendezést az árvízvédelemmel együtt végezték az érdekeltekből alakult különböző ármentesítési és belvízrendezési társulatok. A mezőgazdasági termelés biztonságát az aszályos