Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

5. szám - Fejér László–Baross Károly: A magyar Felső-Duna – történeti szemléletben

FEJÉR L. - BAROSS K..: A magyar Felső-Duna - történeti szemléletben 285 3. kép A győri gabonakikötő a XIX. század közepén. Itt már végképp tengelyre került a rakomány és így ment az országhatáron túlra. Győr vízi közlekedési közvetítő szerepe csak a múlt század második feléhen csökkent, elsősorban a Győr-Bécs vasútvonal üzembe helyezésének hatására. (3. kép.) A Helytartótanács rendelete értelmében 1832-ben elkezdték a Pozsony-Gutor-Vének közötti szakasz rendezését. A munka során több mellékág lezárásával igyekeztek egységes medret előállítani, a főmedret sarkantyúk beépítésével összeszorítani, ezáltal a hajózás számára szükséges inedennélységet biztosítani. Az elvégzett munkák a kitűzött célt csak időlegesen érték el. Néhány év alatt a folyó hordalékával beiszapolta a medret, a hajózás újból akadályokba ütközött. Ezzel az áruforgalom ismét a Mosoni-Duna-ágra terelődött át. Jellemző módon a Duna Gőzhajózási Társaság a múlt század 60-70-es éveiben egy kitűző csapatot szervezett, akik napról napra felkutatták és kitűzték a leginkább hajózható medervonalat, s jelezték a hajóknak, melyik úton, milyen terheléssel közlekedhetnek. A kiegyezés utáni évtizedekben új erőre kapott az arrafelé addig nem sok sikerrel büszkélkedő vízszabályozási tevékenység. A korábban csak hajózási szempontokat követő műszaki beavatkozások után elkészült a Bodoky Lajos miniszteri tanácsos (4. kép) által lefektetett elvekre alapozott középvízi terv. Kivitelét sok évi húzavona után az 1885. évi VIII. tc. rendelte el. Bodoky olyan meder kialakítását tervezte, amely tekintettel van a hordalék és a jég biztonságos elvezetésére, valamint a hajózás biztonságára. A munkák mielőbbi megkezdését az a tény is sürgette, hogy az osztrák Duna-szakasz szabályozása következtében az addigiaktól eltérően jóval nagyobb mennyiségű hordalék érkezett a Felső-Duna medrébe, amely a teljes elfajulás veszélyét idézte fel. A meder gyors változására jellemző, hogy a tervek alapját képező felvételek a munka megkezdésekor már nem a valós helyzetet tükrözték. A Fekete Zsigmond főmérnök (5. kép) által vezetett, közel 10 esztendeig tartó munka során a Duna fő ágát kétoldali - terméskőből készült - párhuzamművekkel elvágták a mellékágrendszertől úgy, hogy a párhuzamműveken csak meghatározott magasabb vízállásnál bukhatott át a folyó vize. A párhuzzamművek közé eső szigeteket és zátonyokat kotrással távolították el. 4. kép Bodoky Lajos a Felső-Duna középvízi szabályozás terveinek kidolgozója. 5. kép Fekete Zsigmond a Felső-Duna szabályozási munkák és a szigetközi ármentesítések irányítója. A párhuzamművekkel kialakított enyhe kanyarokat és hosszú egyenes szakaszokat tartalmazó új medervonal azonban nem a szándékolt módon fejlődött a továbbiakban. A részletekben most nem időzve álljon itt Károlyi Zoltánnak, a kérdés egyik legjobb ismerőjének