Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

5. szám - Fejér László–Baross Károly: A magyar Felső-Duna – történeti szemléletben

284 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 74. ÉVF. 2. SZÁM 2. kép A Duna hossz-szelvényének részlete Lanfranconi Enea "Magyarország ármentesítése" 1882. című munkájából. körültekintően elvégezhesse, 1823-ban megindította a Duna és mellékágai vízrajzi felvételét. A több mint másfél évtizedig tartó "Duna mappáció" első éveiben elkészültek a Felső-Duna pontos vízrajzi térképei, kereszt- és hossz-szelvényei, vízhozam számításai. (Az persze más kérdés, mennyiben voltak használhatók e felvételek a Felső-Duna folyton változó meder- és folyásviszonyainak ismeretében). (1. és 2. képek.) 5. Az átfogó vízszabályozás és ármentesítés korszaka Az egyszerű logika törvényei szerint, ha ismeretes egy adott folyószakasz vízrajzi állapota, akkor a folyómeder szabályozása együtt kell járjon a folyó árterületének vízrendezésével, lecsapolásával, az árvédelmi töltések kiépítésével ... stb. A korábban említett érdekeltségi viszonyok eltérései, azonban egy ilyen komplex vízi munka összehangolt elvégzését nem tették lehetővé. Miközben a partról vontatott hajók sűrűjében már megjelent az első gőzhajó (1831-től már rendszeres gőzhajó-forgalom kötötte össze Budapestet Bécs városával) és egyre eró'sebben jelentkezett az igény a hajóút rendezésére, addig az ármentesítésben érdekeltek társulattá alakulása csak nagyon vontatottan indult meg. A magyar birtokosok nagy része akkor is pénzszűkében szenvedett. Az 1830-as években megindított folyószabályozási munkák taglalása előtt tekintsük át, mik voltak a felső-dunai hajózás főbb akadályai: 1. A megfelelő vontatóutak hiánya, mivel a még éppen hajózható Nagy-Duna-ágak rendszerint az ágrendszer közepén voltak. 2. A meglévő vontatóutak nagyvíz (árvíz) idején járhatatlanok voltak. 3. A nagy esés miatt kialakuló jelentékeny vízsebesség gátolta a manőverezési lehetőséget. 4. Kisvíz idején a hajók terhelését csökkenteni kellett, de még gyakrabban teljesen le kellett állni a közlekedéssel. Gyakorlatilag a magyarországi Duna hajózás felső végpontja Győr városa lett, amely így jelentős gazdasági központtá vált Győrben átrakták az árut kisebb merülési hajókra és egészen Moson városáig vontatták.