Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

5. szám - Halupa Lajos–Csókáné Szabados Ildikó: A Kisalföld erdői

HALUPA L. -CSÓKÁNÉ SZABADOS I.: A Kisalföld erdői 271 A Szigetköz termőhelyviszonyai és erdei A Szigetköz hullámtéri kistáj, olyan, a természeteshez közel álló ökológiai rendszer, amelyeket a védgátakkal, a vízszabályozásokkal az emberi tevékenység tart fenn. Annak ellenére, hogy a szigetközi hullámtér majdnem természetes ökológiai rendszer, mégis a Duna vízjárásától függ. Az úgynevezett "C" variáns (a dunyacsúnyi duzzasztómű megépítése, és a Duna vizének mesterséges csatornába, a bősi erőműhöz történő elevezetése) alapvetően megváltoztatta a Szigetköz teljes ökológiai rendszerét Az erdőtársulások összetétele, növekedése, fatermőképesége a Szigetközben is a termőhelyi tényezőktől, azaz a klímától, a hidrológiai adottságoktól és a talaj minőségétől, valamint ezek együttes hatásától függ. A hidrológiai adottságokat korábban a Duna vízjárása határozta meg. A szigetközi termőhelyi tényezők közül az erdők szempontjából döntő jelentősége van a hidrológiai adottságnak, mivel a kisalföldi éghajlati körzet makroklimatikusan a legkedvezőtlenebb, a legszárazabb viszonyokat jelentő erdőssztyepp klímába tartozik. Itt zárt, jó növekedésű, megfelelő fatermést adó erdő csak ott tud fennmaradni, hol a kevés csapadék mellett valamilyen többletvízforrás, mint például a talajvíz még rendelkezésre áll. Éghajlati szempontból a hullámtér, a töltés melletti védett oldal keskeny sávja - a Duna és a mellékágak nagy vízfelülete miatt - mezokiimatikusan az erdő számára már ugyan kedvezőbb, de még mindig száraz kocsányos tölgyes, illetve cseres klímába sorolható. A Szigetköz északnyugati részén az erdők már a kedvezőbb gyertyános tölgyes klímába való átmenete is megtalálható. A hullámtéri területek hidrológiai adottságait a terület magassági fekvése határozza meg. A Szigetközben a legfontosabb magassági fekvések és ezek területi aránya a "C" variáns megépítése és üzembe helyezése előtt a következő volt. A nagyon magas fekvésű hullámterek nagyon kis kitérj edésűek voltak, térfoglalásuk nem érte el az 1%ot Csak igen nagy árvízkor és igen rövid időre kerültek elöntésre. A magas fekvésű hullámterek csak nagy árvízkor, és rövid ideig tartó elöntést kaptak, részarányuk 1-2% között volt. Középmagas fekvésű hullámterek több részletben, összesen 1 hét és 1 hónap közötti elöntést kaptak. A szigetközi hullámtér 15-20%-a tartozott ide. A középmély fekvésű területek vízborítottsága a tenyészidő hatodától a harmadáig terjedt Állandó vízhatásúak. Területarányuk ez ideig a Szigetközben a legnagyobb volt, 70-75%. Ezen a magassági fekvésen állnak a Szigetközre jellemző és az erdőgazdálkodás szempontjából meghatározó nagy hozamú nemesnyárasok. A mély fekvésű területek felszínig nedves hidrológiai adottságúak. A vízborítás a tenyészidőszak harmadánál hosszabb, de a felét nem haladja meg. A kisebb árhullám a talajvízszint emelkedését, nagyobb árhullám elöntést okozott, térfoglalásuk 5% körüli volt. Tipikus fűz-termőhely. A nagyon mély fekvésű területek vízzel borítottak. A legkisebb árhullám is elöntést okozott. A talajvíz az év legnagyobb részében a talajfelszín közvetlen közelében volt, térfoglalásuk ez ideig 4-5%-ot ért el. A megváltozott viszonyokhoz tartozó magassági fekvéseket csak a végleges állapot kialakulása és a stabilizálódása után lehet megállapítani. A szigetközi erdők talajának a termőrétege újholocén friss öntésből alakult ki. A középmély magassági fekvésű területen a humuszos öntések és azok kombinációi az uralkodók. A hullámtéren kívül a különböző humuszos öntéstalajok mellett megtalálhatók az öntés erdőtalajok, a réti erdőtalajok, kisebb foltokban az öntés csenoqom. Rajka és Feketeerdő térségében sok helyen van kavicsos váztalaj is. Az uralkodó fizikai talajféleség a homok és az iszapos homok. A hullámtérben az elöntések hordaléka állandó tápanyag-utánpótlást jelent (átlagosan 2 cm-es lerakódás). A szigetközi talajokra jellemző a különböző mélységben található kavics vagy durva homokos kavicsréteg. Előfordulása mozaikszerűen változik. Legnagyobb területen a kavicsréteg a talajfelszínhez közel, 100-150 cm-en belül van, de a felszínhez közel - 50 cm-en belül - is előfordul. A Duna eredeti vízjárásánál ez a kavicsréteg nem volt hátrányos, sőt az árhullámok vizének levezetésében fontos szerepet játszott Az árhullámok elmaradásával azonban jelentős talajhibává vált. A dunai hordaléknak a mésztartalma az iszaptartalomtól függően változik. Ez nem jelent talajhibát mindaddig, míg az árhullámok rendszeresek és a talaj nedvességtartalma megfelelő. Az árhullámok elmaradása következtében fellépő szárazság esetén azonban növeli az aszály mértékét. A Szigetköz a fatermesztés mennyisége és értéktermelése alapján egyaránt az ország egyik legjobb erdőterülete volt Ezt a Duna eredeti vízjárása által kialakított ökológiai adottságok biztosították. Az évenként visszatérő rendszeres árvizek nem csak a fatermesztést leginkább meghatározó vízellátást, de a vízben oldott anyagokon keresztül a tápanyagellátást is biztosítják. A fák a vízben levő foszfor, kálium és egyéb anyagok felhasználásával elősegítik a Duna vizének természetes tisztulását is. A szigetközi erdőket a Duna eredeti vízjárásával kapcsolatban két nagy részre lehet osztani. Az első csoportba tartoznak az úgynevezett hullámtéri erdők, amelyek a védgáton belül, a védgát és a Duna között helyezkednek el. A területek hidrológiai adottsága közvetlen kapcsolatban van a Duna vízjárásával, magassági fekvésüktől és az árvíz szintjétől függően különböző ideig kerülnek elöntésre. Az 1. táblázatban külön oszlopban tüntettük fel a hullámtéri erdőket, az itt található fő fafajok területét és azok százalékos megoszlását. Jól lehet látni, hogy jelenleg itt az állományalkotó fő fafaj a nemesnyár és a fűz. Ezek az erdők a puhafás ligeterdők termőhelyén állnak. Ma itt találhatók az ország legnagyobb fatermőképességű és értékű nemesnyárasai. Ezen állományok teljes termesztési ciklusa 20-25 év. Az egy évre számított átlagos növedék 30-40 m

3/ha, de esetenként még ennél is több lehet A lege-