Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

5. szám - Halupa Lajos–Csókáné Szabados Ildikó: A Kisalföld erdői

270 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 74. ÉVF. 2. SZÁM A fafajok megnevezése származása ha térfoglalása % Kocsányos tölgy mag 24 3,4 sarj 41 0,3 Cser mag 72 0,5 Magas kőris mag 1025 6,8 Akác mag 438 2,9 sarj 366 2,4 Egyéb kemény lombos fafajok mag 534 3,6 Mézgás éger mag 1771 11,7 Nemesnyárak mag 7657 50,7 Egyéb lágy fafajok mag 2343 15,5 Fenyólc mag 322 2,2 Együtt 15093 100,0 A kocsányos tölgy és a magas kőris a régi hansági természetes erdők állományalkotó fafaja. A jó fatermőképességű állományaik területe az ökológiai viszonyok megváltozása miatt csökkenő tendenciát mutat. A gyenge és a közepes növekedésű kocsányos tölgyesek területe várhatóan növekedni fog, elsősorban a változó vízellátású és az állandó vízhatású, sekély termőrétegű réti talajú termőhelyeken, ahol a rontott nemesnyárasok helyét is elfoglalhatják. A csernek ott van és ott lesz létjogosultsága, ahol a kocsányos tölgy és a nemesnyárak már nem alkotnak gazdasági erdőt. Ezek a többletvízhatástól független, időszakos vízhatású sekély, igen sekély termőrétegű, gyengén humuszos öntés, csernozjom, mélyben sós réti és lápos réti talajú termőhelytípusok.A cser ezeken a termelőhelyeken gazdasági erdőt alkot és javítja a táj tűzifa ellátottságát. A köztudat még ma is úgy tartja, hogy a Hanság az éger hazája. Az tény, hogy a természetes láperdő legfontosabb és legnagyobb arányban előforduló fafaja a mézgás éger volt. A természetes láperdőben azonban sohasem elegyetlenül, hanem a fűzzel, a különböző őshonos nyárakkal, a hamvas égerrel, a nyírrel, a kőrissel stb. elegyesen fordult elő. A Hanság nyugati medencéjében a kapuvári, a mai Dél-Hansági Erdészet területén az 1920-as évekre kialakult nagy összefüggő elegyetlen égeresek már nem őserdők, hanem céltudatos emberi tevékenység eredményei. Az akkori Eszterházi Hitbizománynak mintegy 3300-3400 ha öntözéses mesterséges mézgáségerese volt. Ebben az időben a Hanság keleti medencéjében, a mai Észak-Hansági Erdészet területén, Jánossomorja, Ujrónafő, Kimle, Lébény és Mosonmagyaróvár térségében az erdővel borított összes terület nem érte el az 1000 ha-t, a mai 7800-8000 ha-ral szemben. Az 1950-es évek végére, és az 1960-as évek közepe táján az ökológiai viszonyok alapvetően megváltoztak a mederrendezés és a csatornázás következtében. Ezért a mézgás égernek a korábban kialakított, mesterséges öntözéssel egybekötött termesztési feltételei megszűntek. Területe - elsősorban a Hanság keleti medencéjében végzett nagy területű erdőtelepítés ellenére - jelenleg már nem éri el az 1800 ha-t, és térfoglalása ma is folyamatosan csökken. Az őshonos nyárak, mint a fehér-, a rezgő- és a szürke-, valamint a feketenyár csoportok a hansági táj képéhez szorosan hozzátartoznak, megőrzésük és fenntartásuk a továbbiakban is indokolt. Az új Leuce és feketenyár klónokat elsősorban azokra a termőhelyekre kell tenni, ahol az értékesebb fafajok nem termeszthetők. Ilyenek a változó vízellátású, időszakos és állandó vízhatású felszínig nedves és vízzel borított, igen sekély és sekély termőrétegű különböző csernozjom, réti kotus láp termőhelytípus változatok, ahol a mésztartalom is kizáija a nemesnyárak és a füzek termesztését. A 10 évnél idősebb állományok növekedése és a kitermelhető fatérfogat mennyisége és minősége igazolja, hogy a Hanság erdőgazdasági hasznosításában a fő szerep jelenleg és a további időszakban is a nemesnyáraké lesz, és nem volt elhibázott dolog a Hanságban a nemesnyárasok telepítése. Korábban előfordult, hogy a nem megfelelő termőhelyre is nemesnyárat telepítettek. Vizsgálataink igazolják, hogy az állandó vízhatású, felszínig nedves hidrológiai fokozatú, 45 cm-nél vastagabb termőrétegű savanyú, illetve olyan kotus tőzeg talajok, ahol a kotus tőzegréteg mésztartalma nem haladja meg az 5%ot, alkalmas jó minőségű és jó növekedésű nemesnyárasok létesítésére. A fajtamegválasztást mindig részletes termőhelyvizsgálat előzze meg. A nagyhozamú fajták eredményes termesztése csak a fajtacsoportokra külön kidolgozott termesztéstechnológiai módszerek alkalmazása és betartása esetén várható. A Hanság mai erdőgazdálkodásának fő problémája a víz hiánya. Már a századforduló táján, a lecsapolás befejezését követően felismerték, hogy nem elegendő az időszakonként jelentkező belvizek elvezetése, hanem legalább ilyen fontosságú a szinte évenként jelentkező aszály idején az öntözés. A kapuvári részen, az azon átfolyó kis Rába, Répce, a kettő összefolyásakor létrejövő Rábca, és a Hanság főcsatorna biztosítja az öntözéshez szükséges vizet. A kapuvári erdők öntözésének a műszaki feltételei az 1920-as évek elejére kialakultak. Ezáltal vált lehetővé az itt kialakult híres, szinte egyedülálló öntözésen alapuló "éger gazdálkodás". A Hanság keleti medencéjében - elsősorban Újrónafő, Kimle, Lébény és Mosonmagyaróvár térségében - az öntözés lehetőségének hiánya jelentett gondot az 1960-as évek második felére befejeződött lecsapolás után. Az öntözéshez szükséges vizet Mosonmagyaróvár alatt a Mosoni-Dunából leágazó öntözőcsatorna megépítésével biztosították. Mivel a Mosoni-Duna vízellátása nem volt rendszeres és szabályozott, esetenként a Hanság öntözése is gondot jelentett. A Mosoni-Duna jelenlegi rendszeres és szabályozott vízellátása a Hanság keleti medencéjében levő erdők és mezőgazdasági területek öntözéséhez kedvezőbb feltételeket teremtett. A Mosoni-Duna rendezett vízellátását valószínűleg többféle módon meg lehetett volna oldani, jelenleg azonban szoros kapcsolatban van a "C" variáns megépítésével.