Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)
5. szám - Halupa Lajos–Csókáné Szabados Ildikó: A Kisalföld erdői
269 A kisalföld erdői Halupa Lajos Vác, Rády u. 4. Csókáné Szabados Ildikó Erdészeti Tudományos Intézet Budapest, Frankéi Leó u. 42-44. Kivonat: A tanulmány a Hanság és a Szigetköz termőhelyeit és jelenlegi faállomány-viszonyait ismerteti. A Hanságban a legnagyobb területtel a felszínig nedves és állandó vízhatású sekély és középmély termőrétegű kotus láp és különböző réti talajok találhatók. Előfordulnak még váztalajok, humuszos és csernozjom talajok is. A hansági erdők nagy része (85-90%) mesterséges. Létesítésük legfontosabb alapja a vízrendezés volt. További fennmaradásuk és növekedésük alapfeltétele az öntözés. A híres hansági égeresek is mesterségesek voltak. Helyüket a megváltozott ökológiai és ökonómiai környezet miatt a különöző nemesnyárasok foglalták el. A Szigetköz termőhelyi viszonyait alapvetően az egyes területek magassági fekvése - a "C" variáns üzembe helyezése előtt a középmagas és középmély fekvésűterületek aránya volt a legnagyobb - és a kavicsréteg mélysége határozza meg. A hullámtéri erdők 65%-a nemesnyár, ezek az ország legnagyobb fatermőképességű és értékű nyárasai. A mentett oldal fafajösszetétele gazdagabb, a lombos kemény fák aránya nagyobb. Az 1986 óta folyó erdészeti mérések azt mutatják, hogy a fák növekedését elsősorban nem az éghajlat határozza meg, hanem a Duna és az általa befolyásolt talajvízszint változása. Az elterelés az egyes erdőterületeken eltérő módon, de mindenképpen negatívan éreztette hatását a vastagsági növekedésben. A bekövetkezett kedvezőtlen hidrológiai változásokat a vízpótló rendszer kiépítésével és szabályozott üzemeltetésével - a szlovák példa figyelembevételével - ellensúlyozni kell. Kulcsszavak: Hanság és szigetközi termőhely-viszonyok, vízrendezés, főfafajok, fák növekedése, hidrológiai hatások, vízpótlá A kisalföldi földrajzi táj - erdészeti szempontból négy erdó'gazdasági tájra osztható: a Kemenesalja, a Kisalföldi homok, a Hanság és a Szigetköz. A tanulmányban a két utóbbi erdőgazdasági tájjal foglalkozunk, mert a Hanságnak és a Szigetköznek van határozott kapcsolata a Dunával és az ott bekövetkező változásokkal; emellett erdőgazdasági szempontból is lényegesen jelentősebbek, mint az előző kettő. A Kemenesalja és a Kisalföldi homok nagy részének termőhelye az erdőtenyészet számára határtermőhely, mivel ezek a területek a termőhely gyenge vízellátottsága miatt csak alacsony fatermőképességű erdők fenntartására képesek. A Hanság termőhelyviszonyai és erdei A Hanság sem termőhelyileg, sem az erdőgazdasági hasznosítás szempontjából nem egységes. Az erdőgazdálkodás számára a legrosszabb termőhelytípusok vízhatástól független, igen sekély termőrétegű váztalajok, a humuszos öntés és a csernozjom talajok. Ezeken a termőhelyeken gazdasági erdő nem tartható fenn, mivel ezek a területek megfelelő kezelés esetén legelőként még gazdaságosan hasznosíthatók. Szükség esetén csak védelmi céllal létesíthetők itt erdők. Ezek a termőhelyek elsősorban a Hanság szélén, a mosoni fennsíkon, például Rajka, Bezenye, Levél, Mosonmagyaróvár térségében találhatók. A humuszos öntések különböző változatai az egész Hansági erdőgazdasági tájon előfordulnak. Nagy a változékonyságuk, ezért a rajtuk termeszthető fafajok a termőréteg vastagságától, a talaj fizikai és kémiai tulajdonságától függnek. A Hanságban a legnagyobb gyakorisággal a kotus láptalajok fordulnak elő. Fatermőképességüket a termőréteg vastagságán, a kémiai és fizikai összetételén kívül a kotus tőzegréteg vastagsága és minősége, valamint az "A" és a "C" szint kémiai összetétele határozza meg. Nagyon kedvezőtlen a fatermőképessége azoknak a kotus tőzegláp talajoknak, ahol 50-60 cm felett úgynevezett szalmatőzeg található. Ez olyan gyökérfejlődést akadályozó talajhiba, mint a mészkőpad. A kotus láptalajok után legnagyobb gyakorisággal a különböző réti talajok és azok kombinációi találhatók. Ezek fatermőképességét a termőréteg-vastagságon kívül a hidrológiai adottság, a kémiai és a fizikai összetétel határozza meg. A jó közepes fatermőképességű nemesnyár állományok legnagyobb része az állandó vízhatású és a felszínig nedves hidrológiai fokozatú, 45 cm-nél vastagabb termőrétegű, savanyú, illetve olyan kotus tőzeg talajokon áll, ahol a kotus tőzegréteg mésztartalma nem haladja meg az 5%-ot. A hansági erdőgazdasági tájban a fafajok térfoglalása:
