Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

5. szám - Juhász József: A dunai vízlépcsőrendszer. Bevezető szavak

Bevezető 259 7. A Szigetköz lakossága a megjavult mezőgazdasági termelési viszonyok mellett a faluturizmusból és a természetvédelmi park építéséből, majd az ottani szolgáltatásokból többlet bevételre tehessen szert. 8. A nemzetközi hajóút EGD IV. osztályát a dunakiliti-bősi létesítménnyel tudjuk biztosítani. Annak megszűntetése újra megoldhatatlan hajózási feladatok elé állítaná a magyar és szlovák szakembereket. 9. A gazdasági kérdések rendezése után a dunakiliti-bó'si rendszer energiatermeléséből és hajózási bevételéből 50 % illetné hazánkat. A következőkben bemutatandó francia, német, osztrák vízlépcsők vállalati formában, nyereségesen üzemelnek. Biztos az, hogy a bősi és nagymarosi rendszer is így működnék, tehát az országnak hasznot hajtana. Tudomásul kell vennünk, hogy a magyar Felső-Duna és Szigetköz élővilága nem ősi volt, hanem inkább elhanyagolt. Ma pedig tönkrement. A Duna "ősi" medre alig 100 éves. A Szigetköz és a Duna természetvédelmi rendezése az eredeti bősi rendszer megalkotásával a bontási költség tized költségéből hazánk nemzetközi hírű és értékű üdülőparkjává és természetvédelmi területévé tehető úgy, hogy az a mára már teljesen tönkrement fauna és flóra helyett nagyértékű terület legyen. Meg kell állítani a bős-nagymarosi rendszer ügyéhez egyedül hozzáengedett laikus csoport érzelmi, politikai alapon álló törését-zúzását. Hazánk nincs abban a helyzetben, hogy csak azért is alapon százmilliárd forintot kidobjon, miközben a Szigetközt tönkretette, és a látszat kedvéért milliárdokért vizet szivattyúz a Dunából a szakemberek véleményével ellentétben. Társaságunk igen nagy önmérséklettel tűrte az országgyűlés által támogatott, az államapparátusba beépített laikusok tudatlanságából fakadó, nem szakmai, hanem politikai vonalon végzett, az ország érdekeivel nem egyező célú tevékenységet. Néhány esetben, az egyre növekvő veszély láttán megpróbáltuk figyelmeztető szavunkat felemelni, de a médiumok merev elutasításán, vagy a kormány közömbösségén fennakadtunk. Tudva azt, hogy bűnösök közt cinkos aki néma, saját szakmai területünkön meg kellett szólalnunk. Tudomásul kell venni, hogy a természetbe épített minden mű beavatkozás a természetbe és művi környezetet hoz létre. Azt is tudnunk kell azonban, hogy miután hazánkban már nincsen ősállapotú természet különösen nem folyóink árterein — a természet alakítása nem az ősállapotú természet megváltoztatását, hanem egy, már az ember által befolyásolt korábbi művi környezetet módosít. így, ha az előzőnél értékesebb művi környezetet hozunk létre, az mind a természetnek, mind az embereknek feltétlenül hasznos. Tudjuk például, hogy természetes vizeink mintegy 130 ha területén főleg a szabályozások folytán a halak számára csökkent ívási lehetőségek pótlásáról gondoskodni kell. Ugyancsak csökkent tócsáink felülete is. Miattuk lecsökkent a madárvilág élőtere is. Mindkettőt jól lehet a duzzasztott terekkel pótolni (pl. a Kiskörei Vízlépcső esetében is). Mindenki tudja, hogy a szennyvízkezelés elmulasztása súlyosan rontja élővizeink minőségét, nemegyszer mindennemű felhasználásra alkalmatlanná teszi azokat. Ezért a lehető leghamarabb fel kell számolni a mai, már tarthatatlan állapotot. El kell érni, hogy valamennyi szennyvíztermelő csak kellő tisztítás után vezesse el szennyvizét a befogadóba. Ennek megtörténte után a felszíni vizeink - közte a Duna is - minden ésszerű felhasználásra alkalmasak lesznek, és nem fenyeget a duzzasztók felett lelassuló víz miatt káros lerakódás, biológiai buijánzás vagy toxicitás. A Hidrológiai Közlönynek ez a száma legyen több ezer szakember figyelmeztetése: Állítsátok meg „Arturo" vagy „Arturienn" Ui-t és ne a rombolásnak, hanem az építésnek a természet és környezet értelmes védelmének helyes, és a pozitív megoldásáért fogjunk össze! A közölt cikkek nem vitairatok, hanem szakmai dolgozatok, amelyekben tényeket közlünk annak érdekében, hogy akinek szeme van a látásra, mérlegelni tudja azokat, és véleményt tudjon formálni erről az ügyről. „Errare humánum est, sed in errore perseverare stultum est." (Tévedni emberi dolog, de a tévedésben megmaradni ostobaság.)