Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

5. szám - Völgyesi István: A Kisalföld talajvíz- és rétegvíz helyzete

260 A Kisalföld talajvíz- és rétegvíz helyzete Völgyesi István 1024 Budapest, Káplár u. 3. Kivonat: A Kisalföld és a Szigetköz vízföldtani felépítésével és felszín alatti áramlásaival kapcsolatos elemzések után a szerző ismerteti a Duna 1992-es elterelése óta tapasztalható változásokat. Megállapítja, hogy a várt talajvízszintsüllyedések nem következtek be. Ennek az oka, hogy a vízszintek alakításában a Dunának kisebb, a csapadékból történő beszivárgásnak pedig nagyobb szerepe van, mint ahogy azt korábban gondoltuk. Kulcsszavak: talajvíz, rétegvíz, csapadékbeszivárgás, duzzasztó hatások, drénező hatások 1. Bevezetés A Kisalföld, és benne a Szigetköz talajvizei hosszú évek óta az ország érdekló'désének középpontjában állnak - legalábbis a napi sajtó figyelése alapján így érzékelhetjük. A bősi vízlépcső megépítése, illetve a Dunakilitinél folyó munkák leállítása, majd a Duna elterelése idején hisztérikus állásfoglalásokat hallhattunk; a tiltakozók elsősorban a Szigetköz talajvizét féltették, a szintek drasztikus süllyedését és az egész víztömeg elszennyeződését jósolták. Ez a hangvétel szakmai körökben is megjelent. A vízlépcsők ellenzőinek érveit alapvetően három csoportba sorolhatjuk: — Az építkezés előtti feltárások, kutatások nem érték el a „szükséges mértéket" (Hajósy et al. 1993.). Vajon ki határozza meg ezt a mértéket? Másrészt: amit ma szükségesnek hiszünk (néha csak hiszünk), nem volt az 5-10 éve. — Kezelhetetlen folyamatok indulhatnak be, „ökológiai szükséghelyzet" állhat elő. Azt azonban sosem vizsgálták, hogy a felvázolt veszély milyen valószínűséggel várható, milyen mértékű lesz, ha nagy valószínűséggel lesz, és mennyi idő kell a kialakulásához. Csak egy példa: milyen valószínűséggel várható, hogy Budapesten a Richter skála szerinti 9-es fokozatú földrengés lesz? 100 %os valószínűséggel, tehát teljes bizonyossággal várható. Milyen időtávlatban? Sok-sok millió év múlva, a következő európai hegységképződési fázisban. Nincsenek tehát ezzel kapcsolatban sürgős tennivalóink. — A harmadik csoportba nem is érvek, inkább politikusoknak szánt csúsztatások tartoznak (Erdélyi 1990). A politikusoknak nem tűnik fel, hogy a Győri-medence 5,4 km -nyi talajvizéből akkor is csak a gravitációs hézagtérfogat vizét tudnánk kitermelni, ha a talajvízszintet a több száz m mélységben levő vízzáró feküig süllyesztheüiénk. A többi vízhez legfeljebb centrifugálással (vagy 105 °C-on történő szárítással?) juthatnánk hozzá. Hasonlóan kell minősítenünk a szigetközi, napi 1 millió m -es parti szűrésű víztermelés elvesztése miatti keserveket. Egyrészt sohasem volt ilyen lehetőség (bár tapasztalat nincs, hisz a Szigetközben egyetlen parti szűrésű kút sem üzemel), másrészt a lehetőségek jórésze továbbra is megvan. Lehetne még tovább sorolni... Ma, amikor a Duna elterelése óta másfél év eltelt (és a C-változat szerinti eltéréssel rosszabb helyzet állt elő, mint ahogy az eredeti tervek szerint alakulhatott volna), érdemes újra a tekinteni a kisalföldi felszín alatti vizekkel kapcsolatos kérdéseket. Az egyre nagyobb számban rendelkezésre álló (?) mérési adatok értelmezése ezt időnként egyébként is megköveteli. Ugyancsak a helyzet átgondolására késztetnek az egyre részletesebbé, elmélyültebbé váló modellezési munkák eredményei is. (A modellezés nem csak arra való, hogy valamely folyamatot szimuláljunk és a végeredményeket előrejelezzük; néha azért is érdemes modellezni, hogy a folyamatot egyáltalán megértsük, megismerjük.) 2. Adatok és gondolatok a Kisalföld vízföldtani felépítéséről A dunai vízlépcsőrendszer gyakorlati szempontjaiból inkább csak a fedőképződmények és a kavicsos vízvezető összlet tulajdonságai bírnak jelentőséggel. Ezekről, de a mélyebb rétegek vízföldtani szerepéről is bő anyagot találhatunk a szakirodalomban (Scharek 1991, Tóth 1991) és a MÁFI különböző kiadványaiban. A részletek ismertetése helyett álljon itt néhány fontos adat és néhány - talán kissé eretnek - gondolat: A fedőrétegek anyaga aleurit, kőzetliszt, néha magas agyagtartalommal, sőt agyagrétegekkel is találkozhatunk. A vastagság maximuma 10 m körül van, helyenként pedig kisebb-nagyobb foltokban hiányzik a fedő. Legalább három fedőrétegvastagsági térkép forog közkézen, melyek nem nagyon hasonlítanak egymáshoz, mert a különböző szerzők sem ismerték - vagy nem ismerték el - egymás eredményeit.