Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

5. szám - Juhász József: A dunai vízlépcsőrendszer. Bevezető szavak

258 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 74. ÉVF. 2. SZÁM 1952-ben készültek el. Ezenközben igen sok változat készült, melyek közül a ma megépített változat került ki győztesen. A bős-nagymarosi együttes rendszer elgondolása a szlovák szakemberekkel való egyeztetés után közös, nemzetközi tervezéséhez 1963-ban kezdtek hozzá intenzíven, miután 1963. április 20-án a magyar és a csehszlovák kormánybizottság jóváhagyta a bős-nagymarosi vízerőműrendszer új, közös hasznosítási elgondolását. A kormánybizottságok egyetértettek abban, hogy az üzemvízcsatorna a Duna bal partján a Csallóközben legyen, és ezzel kapcsolatban két helyi jellegű államhatár-kiigazítást hajtsanak végre. A kormánybizottságok megállapodtak abban, hogy a két fél a közös - energiagazdaságot terhelő - beruházási költségekben 50-50 százalékos arányban vesz részt és ebben az arányban osztják meg a termelt energiát is, továbbá ilyen arányban vesznek részt a vízerőműrendszer igazgatásában, fenntartási és üzemelési költségeinek viselésében. Megállapodtak abban, hogy mindkét fél a közös beruházásból a saját területére esőket valósítja meg s a fennmaradó különbségeket a felek külön megállapodás alapján rendezik. A megkezdődött munkát pénz hiányában már a Maijai József nevével jelzett időben sem tudtuk megfelelően teljesíteni, ezért különböző - például környezetvédelmi - kifogásokkal álltunk elő. A Németh-kormány alatt és után laikusok egy csoportja által érzelmi, mozgalmi, úton megindított ellenkezést állami rangra emeltük, és a politikus kormánybiztosok szavára egy olyan zsákutcába hajszoltuk Magyarországot, ahonnan már nehéz a visszafordulás. Társaságunk figyelme folyamatos volt a magyar országos politika rangjára emelt bősi vitában, ameddig a hazai mozgalmárok és politikusok heroikus küzdelme folyt a szlovák szakemberekkel. A küzdelemben felmerült változatok közül a magyar kormány tárgyalási feltételei és saját szorongatott helyzete miatt végül is a szlovák vállalat megvalósította a lehető legrosszabb változatot. Amikor a magyar fél kormánybiztosa által hivatalosan papírtigrisnek nevezett és végrehajthatatlannak ítélt "C" variáns megépítése megkezdődött, úgy hittük, szólni kellene. Az országgyűlés azonban érhetetlen módon egységes gyűlölettel fordult a mű ellen, amelyben a kommunizmus megalomániás, hatalomfitogtató művét látta. Nyilván utána sem nézett annak, hogy 40 esetben hasonló vagy nagyobb mű - minden csatornázott európai folyón - épült már nem szocialista, hanem nagyon is profitorientált gazdasági rendszerekben. Azzal sem törődött, hogy tetteinek már eddig feleslegesen kidobott közel százmilliárd forintja az egyébként is nehéz gazdasági helyzetben lévő magyar állampolgárokat sújtja. Nem lehetett "ARTURO UI"-t megállítani. Társaságunk még feltételezhette, hogy a mozgalmárok és a politikusok tarsolyában van olyan ellenérv, mint a szlovák szakembereknél a "C" variáns, amivel a környezetvédelem jelszavával álcázott politikai küzdelem igazolja az építéssel szembeni makacs ellenállás értelmét. Elkészült a "C" variáns, a magyar politika letette a fegyvert, s közben a Szigetköz élővilága tönkremegy. Ma már néhány köbméter vízért próbálunk harcolni, és menteni a menthetőt, csillagászati árért szivattyúval emelve a vizet a Dunából a Dunába. A szlovák oldali makacs építés legyőzte a makacs tagadást. Sikerült az országot teljesen kisemmizett helyzetbe hoznunk. Az az ugyancsak laikus elgondolás, hogy a Hágai Nemzetközi Bíróság évek múlva leromboltatja a meglévő, addigra már bejáratott műveket, melyeket az évi 8-11 milliárd tonna teherforgalom örömmel vesz igénybe, még a legszűkagyúbbak számára sem látszhatik valószínűnek. Látva, ahogy a politika nem tudta megteremteni a megfelelő természeti környezetet, s inkább nagymértékben tönkretette azt, és a Felső-Duna ügyét zsákutcába vitte, kötelességünknek érezzük a szakmai nagyközönség elé tárni az európai folyószabályozási törekvésekbe ágyazva a megoldandó hazai dunai folyószabályozási feladatokat. Társaságunk számos tagja óva intett attól, hogy teljesen más gazdasági viszonyok mellett tervezett magyar felső-dunai vízerőműrendszert negyven év után változatlanul átvéve építsük meg, a ma már felismert környezetvédelmi és természetvédelmi összefüggések megfelelő szintű és alaposságú vizsgálata nélkül. Ezért mindaddig, amíg a megismert állásfoglalások és sajtócikkek szerint a tervezettnél sokkal jobb környezeti és természeti viszonyok megteremtéséért harcolt a politika, egyrészt vártuk az eredményt, másrészt a szakemberek az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács 1982. évi előírása szerint megkezdték a környezeti hatástanulmányok készítését. Az előírásban megfogalmazott elvárások kidolgozásához a szakemberek hozzákezdtek, de a vizsgálatok egy részét az egész hatástanulmányi munka leállításáig 1988-ig nem tudták teljesen befejezni. Szomorúan kellett megállapítanunk, hogy a politika és a laikus "szakértőik" képessége kimerült az ellenkezésben. A tiltakozás mögött nincs a jelenleginél jobb, ésszerűbb koncepció, amely a jelenlegi helyzetben akár csak megközelítően is egyenértékű lenne a tervezett megoldással. Bebizonyosodott, hogy a magyar Felső-Duna fejlesztésére az egyetlen értelmes megoldás az 1977. évi szerződés - korszerű környezetvédelmi szempontokkal körülbástyázott - megújítása. Az ilyen megoldás biztosítja, hogy 1. A Csallóközhöz hasonlóan a Szigetköz egy része is természetvédelmi terület és virágzó park legyen, helyet adjon a nemzetközi vízi turizmusnak, beleértve a feltárható - és feltárt - hévizek adta gyógyturizmust is. 2. A Mosoni Duna is, a Duna is élővíz maradjon, és megmaradjon természetes élővilága. 3. A megfelelően fenntartott Dunában biztonságosan levezetésre kerülhessen a legnagyobb árvíz is. 4. A mellék- és holtágak - Csallóközhöz hasonlóan - bekapcsolódjanak az egységes vízi élettérbe. 5. Optimálisan szabályozható legyen a szigetközi talajvíz az ágakon keresztül elszivárogtatott vízzel. 6. A bősi hajóút javítása idejére a Dunakiliti duzzasztóba épített "szükség hajózsilip"-en zavartalanul fenntartható legyen a jelenlegi szintű hajózás. Ezt a bősi zsilip problémáinál már most is használhattuk volna, ha Dunyacsúny nem volna.