Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

4. szám - Varga Gyula István: A regionális szennyvízelvezetés kapcsán keletkező szaghatás megszűntetésére tett üzemeltetői beavatkozások eredményei

246 A regionális szennyvízelvezetés kapcsán keletkező szaghatás megszüntetésére tett üzemeltetői beavatkozások eredményei Varga Gyula István Dunántúli Regionális Vízmű Rt. Siófok 8601 Siófok, Pf. 59. Kivonat: A Dunántúli Regionális Vízművek több, mint tíz éve kutatja a szennyvizek szagártalmának megelőzési és enyhítési lehetőségeit. A regionális főgyűjtő rendszerekben a kérdés jelentősége lényeges, a Balaton környezetében viszont a jó megoldás különösen fontos. A szerző az eddigi tapasztalatok értékelése után kiemeli a limitált nitrát adagolás előnyeit. Az ajánlott eljárás a szakma széles körű érdeklődésére is számot tarthat. Kulcsszavak: szennyvízkezelés, szagártalom, limitált nitrátadagolás 1. Bevezetés A Balaton parti szennyvízgyűjtő és elvezető rendszerek kialakítása a regionális elvet követte. E koncepció lényege azt volt, hogy egy-egy régióban a központi szennyvíztisztító telepre kell összegyűjteni mindkét irányból a keletkező üdülőhelyi és települési szennyvizeket, s ezen a telepen központilag kezelve, a tisztított vizet - lehetőség szerint - idegen vízgyűjtőre kell kivezetni, s az nem kerül vissza a Balatonba. A szennyvíziszap is megfelelő kezelés után kerül további hasznosításra és/vagy elhelyezésre. E koncepció bizonyos racionalitásai tagadhatatlanok, s a környezet kímélése mellett a központi kezelésnek gazdasági előnyei is lehetnek. Messze olcsóbb megoldásnak tűnt a helyi előkezelésnél, vagy kezelésnél, s csupán a tisztított szennyvíz utaztatásánál. A tervezés során igyekeztek betartani a klasszikus elvet, miszerint a friss szennyvíz hat órán belül jusson el a tisztítótelepre - megelőzendő a rothadási folyamatok beindulását. Sajnos a megvalósulás után szinte azonnal jelentkező szagpanaszok arra utaltak, hogy ezen elvek betartása szükséges, de nem elégséges feltétele a szennyvízelvezető rendszer szagmentes üzemeltethetőségének! Néhány észrevétel, amely az üzemeltetéssel kapcsolatos mérések, kutatások eredményeként tovább finomíthatja a fentebb említett "klasszikus" elvet; - a hat órás levonulási idő minden esetben friss szennyvizekre és közvetlenül a kibocsátás helyéről értendő, s nem csak a főgyűjtő rendszerekre; — a hat órát jelentősen módosíthatja a víz hőmérséklete, összetétele, a biológiailag gyorsan bomló szennyező anyagok mennyisége; (Pld. a Balaton-víz alapvetően magas nyári alaphőmérséklete kedvezőtlen az oxigén-tartalom alakulására, ezt tovább tetézi az üdülőterületi szennyvizek további jellegzetessége; a szabálytalanul üzemeltetett üdülőkonyhák zsíros hulladékvizei, szennyvíztároló-aknákon keresztüli bekötések stb.); - kedvezőtlen szagképződés szempontjából a napi egyenlőtlenség is a szennyvizek képződésében és levonulásában; (A reggeli és esti csúcs különösen meleg a mosakodás- és fürdési időszakok hatására, s az alacsony oxigénmegkötő képességű, de relatíve magas szulfáttartalmú, Balatonból származó vizekben könnyen életteret nyerhetnek a kénhidrogént termelő szulfátredukáló baktériumfajok.) - a sűrűn változó vízmélység az elvezető műtárgyakban jelentős felületű biohártyát tart „életben" azáltal, hogy az ott élő baktériumokat naponta többször tápanyagdús szennyvízzel látja el; - a csatornák szezonon belüli többszöri takarítása, mosatása szinte megoldhatatlan feladat, mind fenntartási költség szempontjából, mind pedig fizikailag; igen nehéz egyes szakaszok átmeneti kikapcsolása a szennyvíz-elvezetésből, mivel a potenciális tehermentesítő ágak nem minden esetben bíiják el a csúcsideji szennyvízmennyiségeket. Mindezen körülményeket figyelembe véve vállalatunknak, mint a rendszerek üzemeltetőjének számolnia kell azzal a kellemetlen ténnyel, hogy a regionális szennyvízgyűjtőkön a nyári csúcsszezonban változó mértékben és intenzitással ugyan, de szaghatások keletkeznek. Ezért kapta feladatul a műszaki fejlesztési vonal, hogy - külső szakértők bevonásával - mérje fel a szagok keletkezésének körülményeit, és az irodalmi anyagok feltárása révén, azt továbbfejlesztve és a helyi körülményeknek megfelelően adaptálva dolgozzon ki