Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

4. szám - Varga Gyula István: A regionális szennyvízelvezetés kapcsán keletkező szaghatás megszűntetésére tett üzemeltetői beavatkozások eredményei

VARGA GY. I.: A regionális szennyvízelvezetés szaghatásának megszűnése 247 olyan szagtalanító, illetve szagszennyezés-keletkezést megeló'zó' eljárásokat, amelyek az adott körülmények között hatékonyan és gazdaságosan alkalmazhatók. 2. Kísérletek és eredmények a keletkező' szagártalmak megelőzése és csökkentése érdekében 2.1. Az elmúlt tíz évben végzett kísérletek rövid áttekintése, értékelése A DRV kiterjedt kutatás-fejlesztési tevékenységet folytatott a téma feltárására és a számba vehető lehetőségek gyakorlati alkalmazhatóságának vizsgálatára. A fejlesztési tevékenység - az alábbiakban részletezett -, több mint tíz éves múltra tekint vissza: - 1982-83. Kísérletek különböző oxidáló szerek alkalmazásával, pld. klórral, kromáttal, kálium-permanganáttal, levegővel, tiszta oxigénnel; egyrészt oxigénpótlásra a szennyvízhez, másrészt a már keletkezett bomlástermékek oxidálására. A szerves anyagokat roncsoló erős oxidáló szerek alkalmazása - amellett, hogy igen költséges -, sem üzemeltetői, sem pedig környezetvédelmi szempontból nem kívánatos mellékhatásokat rejt magában. Elsősorban a szennyvíz biológiai állagának, tisztíthatóságának leromlása, az agresszív környezet- és csatornaanyag-károsító vegyületek keletkezése, valamint a szennyvíziszap nehezebb elhelyezhetősége jelentősen határt szab az alkalmazhatóságnak. A szennyvíz levegőztetéses kondicionálása is csak olyan formában javasolható, amely nem jár együtt a szennyvíz illó gázainak és általánosan meglévő szaganyagainak távozásával, vagyis elsősorban a vákuummal történő légbeszívás jöhet szóba. A tiszta oxigén alkalmazása zsíros szennyvizek esetében robbanásveszélyes lehet, s egyébként is igen gondos üzemeltetést igényel. Mindkét esetben vigyázni kell az adagolással, hogy a szennyvíztisztítás ne tolódjon be — még részben sem — a csatornahálózatba! — 1983-84. Katalitikus oxidációs elven működő gázmegkötő, szagtalanító berendezések fejlesztése a MAFKI-val közösen (MC-berendezés). A folyamat hatására a bűzös gázok jó része már szagtalan formában távozott a berendezésből, de az alacsonyabb oxidáltsági fokú termékek még további környezetkárosítást (pld. savas esők képződése) jelenthettek. A berendezések fajlagos energiaigénye, és ezáltal üzemeltetési költsége rendkívül magas volt. Emellett - mint passzív védekezési mód - csak a berendezésen átvezetett (elszívott) gázokat tudta megfelelő hatásfokkal megtisztítani, de a csatornalétesítmények tömítetlenségein elszivárgó, szabadba jutó gázok továbbra is jelentős problémák okozói voltak. Ha a gázok képződését és az elszívóberendezés kapacitását nem hangoljuk össze megfelelő módon, akkor a csatornák és a szennyvízátemelő gáztérben az agresszív gázok feldúsulásával számolhatunk, ami a betonkorrózió és a fémkorrózió további növekedéséhez vezethet. - 1984-85. Kísérletek savas-lúgos gázmosótornyok alkalmazásával a szennyvízátemelők udvaterein. A folyamatok beállítása és kézbentartása csak igen gondos üzemeltetéssel lehetséges. A második - lúgos-mosókörből származó gázok sem teljesen szagtalanok (úgynevezett "mosókonyhaszag") s a keletkező veszélyes hulladék nehezen elhelyezhető. - 1986. Kísérletek szagok maszkírozására különböző illatú növényi hatóanyagokkal, aromatikus olajokkal. A tapasztalat azt mutatta, hogy ez az út sem járható, s nem ad végső megoldást, mivel a maszkírozó illatanyag alatt mindig is ott maradtak a kellemetlen, esetenként egészségkárosító koncentrációjú gázok. Másrészt pedig bármilyen kellemes illatanyag is egy idő után kellemetlen, irritatív hatású az ott élő lakosságra nézve! A jó levegő tehát mindig szagtalan, még a kellemes illatoktól is mentes. Ugyanezen évben kezdődtek kísérleteink a különböző komposzt- és földszűrőágyak szennyvíz-szagtalanításra történő felhasználására. Az alapelv szerint a szaghordozó gázok megkötését az aktivált természetes anyagon (tőzeg, föld, komposzt, nyesedék, szőlőmagzúzalék stb.) kialakuló mikrofauna baktériumai végzik. A hatásfok még kényszer-áramoltatásos levegő-rávezetéssel is csak néha volt kielégítő. A szűrőágyak ellenállása csak konstans (optimális) levegőáram hatékony átbocsátását teszi lehetővé, a tervezettnél jelentősebb gázképződés feldúsuláshoz gázkiszivárgáshoz, illetve a beton- és fémkorrózió növekedéséhez vezet. Emellett a szűrőágyak csak igen gondos kezeléssel (lazítás, gaztalanítás, nedvesítés, időszakos csere stb.) tarthatók aktív állapotban, s ezt összevetve a kérdéses hatékonysággal; nem terjedtek el igazán a Balaton-körüli szennyvízgyűjtőkön. A legkevésbé szerencsés elhelyezésű, a közvetlenül az átemelők fedlapjaira telepített kivitelűeket — a jelentős gázfeldúsító, és ezáltal korrozív hatás miatt - le is kellett szerelni. 1987. Kombinált (katalitikus oxidációs és vegyszeres gázmosó) légtisztító berendezés család fejlesztése (MC-K-berendezések) MÁFKI-val közösen. Elsősorban a jelentős energiaigény csökkentése és a távozó gázok további kezelése volt a cél, amelyet a berendezéssel jórészt sikerült is megvalósítani. Elteijedését gátolta a robusztus ipari kivitel, a jelentős kezelési és felügyeleti igény, valamint a továbbra is még igen magas üzemeltetési költség; valamint az, hogy a másodlagos szagszennyezést okozó, úgynevezett "csatornakipárolgás" továbbra sem szűnt meg. 1988. Vegyszeres abszorpciós kémiai légmosó berendezés kifejlesztése és próbaüzemeltetése. ODOREX

r-1000 szagtalanító berendezések, amelyeket a Hidroplasztik Kft.-vel közösen fejlesztettünk ki. A berendezések tulajdonképpen ellenáramú gázmosó tornyok, ahol a gáztisztítást egy lépcsőben végezzük az AIRPUR-cég WL-SPECIAL - márkanevű polimerizált, szagmegkötésre alkalmas óriásmolekulájával. A rendszerből kikerülő, úgynevezett „fáradt anyaggal" a