Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

1. szám - Hankó Zoltán: Merre tart a Szigetköz élővilága? Hogyan állítható helyre a Szigetköz vízháztartása?

HANKÓ Z.: Merre tart a Szigetköz élővilága? 23 lyek kiépítési vízhozama 4 x 500 m

3/s és maximális nyelőképessége 4 x 700 m

3/s. Másrészt provizórium azért, mert a Dunacsiinyi Vízlépcsőből nem épült még meg a 2 turbinát magába foglaló kis vízerőtelep és a 4 nyílású fenékleeresztő zsilip, amiből egy nyílás kisméretű hajózsilippé lesz kiépítve. A Duna medrébe beeresztett csekély vízhozam (ami a kisvízhozamnak kb. egy negyede) a kb. 2000 m /s éves közepes vízhozam levezetésére is alkalmas mederben igen alacsonyan fekvő (víz-) felszíngörbe mellett folyik le, amely nemcsak a középvízhozam felszíngörbéjéhez hanem a kisvíz felszíngörbéje alatt is több méter mélyen van. Ez a rendkívül kicsi vízhozam, ami igen alacsony felszíngörbe mellett folyik le, a jobb oldali hullámtér és mentett oldali ártér (a Duna medrétől a Mosoni Duna-ágig terjedő Szigetköz) felszíni és felszín alatti vízkészletét vészesen leapasztotta a vízpótl(ód)ás radikális lecsökkenése miatt. A térség vízhiányát növelte az 1993. évi aszályos időjárás, amit súlyosbítottak a megelőző évek aszályai (inert ezek a talaj víztartalékait gyakorlatilag teljesen kimerítették). Ideiglenes megoldás a Szigetköz vízháztartási egyensúlyának helyreállítására Fentiek világossá teszik, hogy miért szükséges a vízpótlás sürgős (még ha ideiglenes is) megoldása. Többféle vízpótlási változatot megvizsgállak. Ezek egyik csoportja Dunakiliti és Dunacsúny között, valahol a Duna medrében fenékküszöb megépítését irányozza elő. A fenékküszöb célja a 300 m

3/s vízhozam olyan mértékű felduzzasztása, hogy a hullámtéri mellékág-rendszerek és mentett ártéri vízpótló csatorna-rendszerek gravitációs úton legyenek a szükséges vízhozammal elláthatók. A Mosoni Duna-ág vízpótlásán felül 85100 m

3/s vízpótlásra van szükség a hullámtéri és a mentett ártéri felszíni és felszín alatti vízhiány pótlására. A fenékküszöb változatok közül az tűnik a leggazdaságosabbnak, amelyiknél a fenékküszöb a Dunakiliti Vízlépcsőtől kissé felvíz felé eltolva úgy helyezkedik el a Duna medrében, hogy a felduzzasztott vizet nemcsak a hullámtéri mellékág-rendszerek főágába tereli be, hanem a Dunakiliti Vízlépcső átvágásába is. Ez lehetővé teszi a vízhozam szabályozását a Dunakiliti Duzzasztómű tábláinak célszerű mozgatásával. Ez az elrendezési változat megoldja a mentett ártéri vízpótló csatornarendszerek vízellátását is a Dunakiliti és a Dunaremetei Vízkivételi Művek útján. A hullámtéri ágrendszerekből és a mentett ártéri csatornarendszerből a talajba beszivárgó víz megemeli a Duna tartósan alacsony vízszintje miatt lesüllyedt talajvíz szintjét. A megemelkedő talajvíz domborzata megközelíti a Dunacsúnyi Vízlépcső üzembehelyezése előtti időszakban volt közepes talajvízdomborzatot. így mind a felszíni, mind a felszín alatti vízháztartási egyensúly helyreállítható. A fenékküszöb fölötti kb. 8 km hosszú Duna-meder a Dunacsúnyi Vízlépcsőig a szabad lefolyáshoz képest 2,5-3,0 m-rel felduzzasztott állapotba kerül. Ez egyrészt megnöveli a Duna medrén keresztüli beszivárgást, másrészt lelassulva előmozdítja a mikro-, a mező- és a makrovegetáció intenzívebb gyarapodását, ha ennek a meteorológiai körülmények is kedveznek (késő tavasz - nyár - kora ősz). Ezen segít a provizórikus kiépítési állapot. A Bősi Vízerőmű maximális vízemésztése - mint említettük: csak négy turbina épül ki a nyolcból - 2800 m

3/s, a Duna-meder vízhozama pedig tartósan 300 m

3/s, a Mosoni Duna-ág vízpótlása 20-30 m

3/s. Ha az érkező (pozsonyi) vízhozam meghaladja a 3120 m

3ls-ot, akkor a Duna-meder vízhozamát növelni kell. A statisztikai feldolgozás tanulsága szerint 90 év átlagában évente átlagosan hat hétig haladja meg a vízhozam a 3120 m

3/s-ot (évente 2-4 alkalommal, főleg a vegetációs időszakban). így a kritikus időszakban a fenékküszöb által felduzzasztott víztér átöblíthető, és ez segít a leülepedett szerves iszap kiöblítésében (ami elhalt mikroorganizmus, gyakorlatilag vízfajsúlyú, nehezen ülepedő, könnyen felkavarodó), és ez az átöblítés korlátozza a vegetáció túlburjánzását is. A fenékküszöb - fentiek szerinti - megoldása a kishajózási nem akadályozza, mert az zavartalanul használhatja a Dunakiliti Hajózsilipet (ha egyébként a 300 m

3/s vízhozam a kishajózás feltételeit megteremti). Akadályt a Dunacsúnyi Vízlépcső jelent, mert (a provizórikus kiépítés miatt) itt még nem épült meg a hajózsilip. Felmerült a fenékküszöbbel való vízpótlási megoldási változat helyett szivornyákkal történő víz-kiemelés a Dunacsúnyi Tározóból, a tározó gátja fölött, a szivárgó csatornába. Csakhogy a szivárgó csatorna maximális vízszállító képessége 50 m

3/s körüli, amiből 20-20 tn

3/s a Mosoni Duna-ág vízpótlására átadott vízhozam és a szivárgó vízből összegyűjtött hányad, így a szivornyás megoldás - azon túlmenően, hogy csak szlovák felségterületen valósítható meg - az igényeket mennyiségileg sem elégíti ki. Többször felvetődött az ideiglenes vízpótlás szivattyúzással történő megoldása. Sajnos ez a változat sem gazdasági, sem környezetvédelmi okokból nem járható. Hordozható szivattyúból a vízpótlás céljára rendelkezésre bocsátható kapacitás kb. 57 m

3/s, ebből 40 m

3/s dízel üzemű, a többi villamos hajtású. Ha csak villamos hajtást tervezünk (17 m

3/s; elenyésző töredéke a szükségletnek), az Dunakiliti és Dunaremete térségében telepíthető, mert csak itt van megfelelő elektromos kapacitás. Két vegetációs időszakra tervezett vízpótlás költsége majdnem hatszorosa a fenékküszöb építési költségének, pedig a vízemelés egységköltsége kisebb, mint 1,5 Ft/m

3. Ha a teljes hordozható szivattyúkapacitást igénybe vesszük (57 m

3/s), akkor is csak a vízpótlási szükséglet 60-70 %-át biztosítottuk. De ennek már horribilis a költsége, 2 vegetációs időszakot számításba véve a fenékküszöb építési költségének kb. 25-szöröse, pedig a vízemelés egységköltsége nem éri el a 2 Ft/m

3 értéket (a dízel üzem drágább, mint a villamos hajtás). Ez utóbbi esetben a környezeti hatások rendkívül súlyosak (zaj, olajszállítás, óhatatlan szennyezés stb.). Mindezek miatt a szivattyús vízpótlás még kisegítésként is irreálisnak tűnik. Az 1993. június 29-i megállapodás alapján a vízpótlás megoldására egy kísérlet megindítását határoz-