Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

3. szám - Szentgyörgyi Zsuzsa: Beszélgetés Mosonyi Emil akadémikussal

SZENTGYÖRGYI ZS.: Mosonyi Emil a dunai Vízlépcsőrendszerről 133 elektromos berendezésnek egy részét kell cserélni, ez a mű a következő 100 évben az energiát rendkívül olcsón fogja termelni, hiszen a mű építési költségének nagy része megtérült. Visszatérve Nagymaroshoz, a következő kérdés: mit jelent a mű a hajózással kapcsolatban? A hajózással kapcsolatban meg kell említenem, hogy a Nagymaros fölötti Duna-szakaszon több gázló van, amelyeket folyószabályozási módszerekkel nehéz fenntartani. Ezek a gázlók olyan hosszúak, hogy a legtöbb évben az évnek egy-két vagy három hónapjában nincs meg az a hajózási mélység, amit a Nemzetközi Duna Bizottság megkíván és ami egyenlő volna azokkal a követelményekkel, amelyekkel a Rajna-MajnaDuna-csatornát kiépítették. Tudomásom szerint van olyan év, amikor az év felében nmes meg a 240 cm-es vízmélység. Ezeket a gázlókat folyószabályozási módszerekkel, tehát kotrással, mederszűkítéssel és bármely más beépítésekkel szabályozni csak ideiglenesen lehet. Ezeket a műveleteket meg kell ismételni. Véleményem szerint, ezeknek a gázlóknak a jövő hajózási igényei szerinti fenntartása nagyon nehéz lesz, és évenként az adófizetőknek több milliárd forintjába fog kerülni. Ön feltett egy kérdést a csepeli kikötőre vonatkozóan. Az előbb elmondottakból nyilvánvaló, hogy a nagymarosi mű elvetése rontja a csepeli kikötő lehetőségeit a jövőben. A közelmúltban a Parlamentben az egyik képviselő felvetette, hogy a világon egyedülálló, hogy egy folyó vizét a medréből kivezetik. Erre vonatkozóan csak azt tudom felelni, hogy' ilyen, mederből kivezetett vízzel működő, tehát úgynevezett oldalcsatornás vízerőmű sok létesült a vilá-. gon. De ne menjünk messzire, csak itt Európában néz-: zünk meg kettőt. Dél-Franciaországban van a Donzére-Mondragon Vízerőmű, amelyet az ötvenes években fejeztek be. Ezt én az építés alatt meglátogattam. A Rhone folyónak - amely fontos hajózási útvonal Franciaország szíve és a Földközi-tenger között - a vizét vízerőhasznosítás céljából teljes mértékben egy oldalcsatornába vezették, a folyómederben viszonylag csekély vízhozam lebocsátásával. A csatorna hossza 28 km. A második példa a Grand Canal d'Alsace, ahol a franciák Bázeltől néhány kilométerre északra, tehát a Rajnán lefelé, Kembsnél kivezették a Rajna vizét egy oldalcsatornába, melynek a hossza 52 km. Ezen az oldalcsatornán négy vízerőmű létesült. Egyébként ez a hajózható ág, mert a Rajna régi medrében először csak 15 m

3/s vizet hagytak, ami természetesen kevésnek bizonyult. Azután - a németekkel való későbbi megállapodás alapján (mivel a Rajna ezen a szakaszon határfolyó Németország és Franciaország között, - a Rajna medrében hagyandó vízhozamot időszakonként 30 m

3/s-ra és kivételesen 50 m

3/s-ra növelik. A környező területek talajvizének táplálását és a régi mederhez kapcsolódó holtágak, ligetek és biotopok szükség szerinti vízellátását ilyen kicsiny vízhozamokkal is el lehet érni. Ezért a Rajna-mederben számos küszöböt és kis vízlépcsőt építettek, s az így felduzzasztott Rajnából zsilipek segítségével táplálják a holtágak területén levő ligeteket, amelyek védett nemzeti parkok. (Ehhez a kérdéshez meg kell említenem az az alapvető hidraulikai törvényt, miszerint egy folyómederből a környezetébe beszivárogtatható vízmennyiség nem attól függ, hogy mennyi víz folyik a mederben, hanem attól, hogy milyen magas a vízszint.) Beutaztam ezeket a ligeteket és mondhatom, gyönyörűek, az állat- és növényviláguk csodálatos. Tehát az oldalcsatornás megoldás környezetvédelmi problémái megoldhatók. Én voltam a tanácsadója éppen az egyik nagyon fontos duzzasztóműnek (Kehinél), amelyet az öreg Rajnába építettek be. Ne felejtsük el (ez a Rajnára, a Rhone-ra és Gabcsikovóra egyaránt érvényes), azáltal, hogy a víz megosztható a csatornára és az öreg elhagyott mederre, az árvédelmi biztonság tetemesen megnő. Ha egy rendkívüli árvíz következnék be (ami a Duna esetében elérheti a 10 000 m

3/s vízhozamot, sőt, a számítások szerint az ún. tízezer évenként visszatérhető, 0,01 %-os valószínűségű a 15 000 m

3/sot), az a Szigetköz számára a jelenlegi és a régi állapotában szerintem katasztrófákat okozhat. Viszont a megosztás által az öreg mederben „csak" másodpercenként 10 000 m

3/s maradna, mert a többit a gabcsikovói oldalcsatorna levezethetné. De amikor a két ág újból egyesül, a 15 000 m

3/s átáramló tömeg ismét veszétyt jelenthet. Ez egy jó kérdés. Az összefolyás alatti szakaszon nyilvánvalóan már nincs árvízcsökkentő hatása a csatornának; de itt a környezető területek a mederhez viszonyítva magasabbak, mint a Szigetközben. Az öszszefolyás feletti szakasz alsó részén a csatorna mentesítő hatása nem teljes mértékben érvényesül, mert az összefolyó együttes (teljes) árvízhozamnak visszaduzzasztó hatása van, ami felfelé fokozatosan csökken. De végeredményképpen a Szigetköz nagy részén lényegesen csökken az árvízveszély. A Szigetköz számára azért nagyobb a veszély, mert amikor a Duna kilép a bécsi és pozsonyi szorulatból, egy maga által lerakott kavicsdeltán, kavicslerakódáson folyik és így a Dunameder feneke az évszázadok és évezredek során renkívüli módon emelkedik. Tehát a Duna egy függő mederben folyik. Ez azt jelenti, hogy amikor nagy árvizek vannak, akkor a szivárgó vizek elposványosítják a környezetet. Az átszivárgásból fakadó vizek gáltöréseket és súlyos árvízkárokat okozhatnak. Ezen a felső szakaszon a Duna esése 35-40 cm kilométerenként, viszont lejjebb, Nagymaros környékén a Duna esése csak 8-10 cm/km és a partok magasabbak. Tehát az árvizek elsősorban a Szigetközön, veszélyesek. Szóljunk néhány szót Gabcsikovo kapcsán az ún. C-variánsról, amiről folyton csak beszélünk és merem állítani, hogy a magyar lakosság legnagyobb része nincs ászában a részleteivel. Elmondom ennek a történetét. Amikor a csehszlovák kollegákkal legelső alkalommal tárgyaltunk és később kidolgoztuk az egész komplex erőműrendszernek a vázlatos tervét, akkor az volt a felfogásom: az üzemvízcsatornás erőmű elterelő duzzasztóműve Dunakilitinél magyar területen legyen. Ezt akkor a tárgyaló felek elfogadták. Ezáltal a helyzet kulcsa magyar kézben volt. Ez volt az A-variáns? Ez volt az eredeti megoldás. Ez biztosította volna számunkra, hogy hozzájárulásunk nélkül nem lehetett volna a vízelosztást megváltoztatni. Amikor a magyar fél egyszerűen és tárgyalás nélkül megszakította a