Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

3. szám - Szentgyörgyi Zsuzsa: Beszélgetés Mosonyi Emil akadémikussal

134 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 74. ÉVF. 2. SZÁM csehszlovák féllel, illetve a szlovák féllel a tárgyalást... ...a Németh-kormány idején? Nem, a Németh-kormány még nem szakított, csak leállította az építkezést a Duna-kör nyomására, hogy meghosszabbítsa életét. Az új kormány bontotta fel a szerződést, egyoldalúan. Véleményem szerint helyesebb lett volna tárgyalásokba bocsátkozni, elismert hazai és külföldi szakértők bevonásával. Az elmérgesedett helyzetben a szlovák fél elhatározta és bejelentette egy elterelő duzzasztómű beépítését a Duna medrében, saját területén. Ez a C-variáns. Amikor ezt a szlovák fél bejelentette, akkor a magyar oldalon tudatlan és demagóg személyek úgy befolyásolták a magyar kormányt és a Parlamentet, ne törődjön ezekkel a fenyegetésekkel, mert a C-variáns csak egy papírtigris. A papírtigris azonban megépült, és ez volt a legszerencsétlenebb lépés magyar részről, az öngól tipikus esete. A papírtigris sugalmazóit súlyos felelősség terheli. Ezzel a helyzet kulcsa átkerült szlovák kézbe és ők szabályozzák de facto a vízelosztást. Lehet még ezen segíteni? Nem vagyok próféta, sem politikus. És műszakilag mi a véleménye? Itt nehéz tanácsot adni, ez annyira el van rontva. A rendszerváltozás előtti lépéseket azért tartom helytelennek, mert nem volt egész kifogástalan a szerződés, abban nem voltak azok a problémák világosan megtárgyalva, amelyeket én már akkor kifogásoltam. Az előző kormány, véleményem szerint, ijedtében állította le az építkezést, hogy a feltörő ellenzéknek kedvébe járjon. így a Duna medrében két igen költséges duzzasztómű épült, amelyek közül az egyik felesleges. Azért kellene megegyezésre jutni, éspedig sürgősen, mert értesüléseim szerint a szlovák fél egy „második papírtigrist" helyezett kilátásba, ami valószínűleg szintén megfog valósulni. Ok a C-változatnak, tehát a területükön eddig provizórikusan épült duzzasztóműnek végleges kiépítését és kibővítését tervezik, s ezen kívül a Duna medrében hagyandó vízhozam hasznosítására egy kisesésű vízerőművet szándékoznak építeni (tudomásom szerint hat modern csőturbinával). Ha politikusaink egyszer a műszaki és közgazdasági kérdések iránt fogékonyabbak lesznek, és úgy vélik, hogy helyesebb lenne a duzzasztást a Dunakilitinél már meglévő - és jelenleg csak rozsdásodó - duzzasztóval szabályozni, akkor újabb problémák merülhetnek fel, mert a dunakiliti mű visszaduzzasztása megakadályozná a C-variáns kisesésű vízerőművének az üzemeltetését. Ha tehát ez a papírtigris is létrejön, akkor végleg el lesz vágva a lehetősége a számunkra minden szempontból legkedvezőbb megoldás megvalósításának: a dunakiliti duzzasztó üzembe helyezésének. Az a benyomásom, hogy e helyes megoldás elvetése érdekében történik tudatosan vagy tudatlanságból - a dunakiliti mű fenntartásának elhanyagolása, amiről helyszíni látogatásom során meggyőződhettem. Professzor úr, véleménye szerint lehetne-e egy olyan kompromisszumos megoldást létrehozni, amellyel minimalizálni lehetne a ráfordításokat és maximalizálni a hasznot a vízlépcső esetében? Nagyon nehéz erre a kérdésre választ adni. Véleményem szerint itt kétféle lépést kellene tenni: diplomáciai és műszaki lépéseket. A műszaki lépésekhez könnyen adok tanácsot, a diplomáciaiakhoz kevésbé. De veszem a bátorságot: mert sok hibás lépés történt. Első feltétel a diplomáciai vonalon az volna, hogy a szlovákokkal folyó tárgyalásokon magyar részről kompetens szakértők vegyenek részt. (A magyar tárgyaló delegációban tudomásom szerint egyetlenegy tapasztalt magyar vízmérnök sem vesz részt.) Másodszor, meg kellene állapodni a szlovákokkal: téijünk vissza arra, hogy a vízszint szabályozása a dunakiliti duzzasztóművel történjék, úgy, ahogy eredetileg tervezték. Lehetséges, hogy ez nagyon nehéz folyamat lesz, mert nem biztos, hogy a szlovákok hinni fognak nekünk. A Cváltozatot üzemen kívül kellene helyezni, amikor természetesen föl fog merülni az a kérdés, ki Gzeti meg ennek a költségeit. A következő lépés az volna: meg kellene állapodni a szlovák féllel abban, milyen mértékben járulnak hozzá az eredetileg magyar oldalon tervezett ún. járulékos (környezetvédelmi) létesítmények megépítéséhez. Hiszen az eredeti tárgyalások szerint (úgy emlékszem) az egész bős-nagymarosi vízerőműrendszer, minden egyes kapcsolt részével közös tulajdon. Erről kellene beszélni a szlovákokkal, hogy mi módon fogjuk financiálisán megvalósítani mindazokat a létesítményeket, amelyek a Szigetköz védelmére szükségesek. Tovább most ezen a téren nem megyek, mert hiszen nem tudok a delegáció nevében beszélni, és nem tudom, hogy ezekre a pontokra hogyan válaszolna a szlovák fél. A műszaki kérdésekre könnyebben válaszolok. 1993 augusztus végén Győrből kiindulva végigutaztam azt a Duna-szakaszt, amelyet ez a terv érint és megnéztem a dunakiliti művet is. Tájékozódtam szakértőknél, akiknek tökéletes helyismertük van arról, hogy milyenek a talajvíz-viszonyok és milyen a Szigetköz vízellátása. A következő eredményre jutottam, amit röviden össze tudok foglalni. Az eredeti terv szerint, amiben még én is részt vettem 30 évvel ezelőtt, az volt az elgondolásom, hogy a pozsonyi tározóból ki kell vezetni az árvédelmi töltéseken kívül, tehát a mentett területre egy olyan övcsatornát, amellyel a mentett területeken is lehet vizet biztosítani a jövő igényeknek is. Itt lehetőség volna biotopok, üdülőhelyek, fürdőhelyek, halastavak létesítésére és a talajvízszint szabályozására. Ez a csatorna - ott láttam, a helyszínen - megépült, jelenleg 20 m

3/s vízszállításra, amit alaposan meg lehet növelni. Ennek az övcsatornának a segítségével a vízerőműrendszer olyan előnyöket hozna - éspedig a környezetre -, amelyek korábban egyáltalán nem voltak. Tehát a vízerőmű-rendszemek nemcsak negatív, hanem kedvező hatásai is lennének, amit az övcsatornával el lehet érni. Itt számos elgondolásom volt és ezeket most nem akarom részletezni, de ez az övcsatorna azért érdekes, mert ez a tározónak a szivárgó csatornájából veszi ki a megszűrt vizet, ami már nem tartalmaz hordalékot és lebegtetett anyagot. Tehát tiszta víz folyik ebben a csatornában. Egyik kollegám azt mondta, hogy majdnem ivóvíz kvalitású víz. így a vízerőműrendszer, illetve a pozsonyi tározó segítségével elsőrendű tiszta vizet lehetne odajuttatni, ahol eddig víz egyáltalán nem volt! Most nézzük meg a Szigetköz helyzetét. A Szigetköz déli része nincs veszélyben, mert az üzemvízcsatornából a Dunába visszafolyó víz kellőképpen visszaduzzaszt. Ennek következtében a Szigetköz déli részén