Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

1. szám - Mistéth Endre: A magyarországi Duna-szakasz

8 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1993. 73. ÉVF., 1. SZÁM A magyarországi Duna-szakasz Mistéth Endre 1085 Budapest, Csepreghy u. 2. Kivonat: A tanulmány szerzője 1992. október 13-án az ausztriai Linz városában az Osztrák Mérnök Egyesület „Dunai Hajózási Konferencia" rendezvényén adta elő az itt közlendő szöveget. Az első fejezet rögzíti az 1990-1994 választási ciklus Országgyűlése által megbízott kormány illetékes minisztériuma elgondolása szerinti folyamfejlesztés 1993-1996, 1996-2005 és 2005 után szándékolt ütemezését. Az árvízvédelem és vízminőségvédelem kérdéseinek második és harmadik fejezetben közölt rövid kifejtése után a negyedik fejezet most már a Szerző saját mérnöki véleményét rögzíti, amely kifejezi a Duna hazai vízlépcsőzésének műszaki és gazdasági előnyeit. Bebizonyítja, hogy a minimális hajózási mélység fenntartásához szükséges költségeken áramtermelő vízlépcsők építhetők fel, hidak építése válik szükségtelenné, egyúttal víztározási tartalékok is keletkeznek. Kulcsszavak: Vízlépcsők, hajózás, magyar Duna-szakasz. A majdnem 3000 km hosszú Duna 8 nemzetet köt össze; az 1850 fkm-nél Rajkánál lép Magyarország területére és 1434 fkm-nél Mohács alatt hagyja azt el; 416 km hosszon tartózkodik Magyarországon. Az 1850 és 1708 fkm (Ipoly torkolat) közötti 142 km hosszú rész Szlovákia felé határfolyó, ahol tehát minden probléma csak a szomszédos országgal közösen oldható meg. El kell még mondani, hogy a Duna Gönyüig (1791 fkm) felsőfolyás jellegű, esése átlag 37 cm/km, míg alatta az országhatárig középfolyás jellegű, esése átlag 8 cm/km. Elmondandóim három téma körül csoportosíthatók: hajózás, árvízvédelem, vízminőség. 1. Hajózás A Duna a Párizs környéki békeszerződés értelmében nemzetközi folyó, amin minden nemzet számára szabad a hajózás. A hajózási feltételek az 1948. évi dunabizottsági határozatban, az ENSZ EGB ajánlásaiban és a közlekedési miniszterek 1961. évi 8. sz. határozatában vannak rögzítve. Ezek szerint mintegy 100 m szélességben 2,7 m vízmélység biztosítandó évente legalább 300 napig. A fenti három határozat nem teljesen egyező követelményeket ír elő. A magyarországi Duna-szakasz ezeket a feltételeket nem elégíti ki. A 21 rossz gázlóból 11 Rajka és Szob között, a közös szlovák-magyar Dunaszakaszon van, 7 Szob-Dunaföldvár (1708 fkm - 1580,6 fkm), míg 3 Dunaföldvár és az országhatár közé esik. Ezek a gázlók 2 m alatti vízmélységűek 140 napig, míg 2,5 m alatti vízmélységűek 170 napig. A legrosszabb gázlóknál a vízmélység tartósan 1,5 m-re is lecsökkenhet. A Rajka és Szob (1850 - 1708 fkm) közti szakaszon az 1980-as évek elejéig a szlovákokkal közösen elvégzett szabályozási munkák jelenleg egy 18-20 dm mélységű, 80-120 m széles hajóutat biztosítanak legalább 300 napig. Ezen hajózási paraméterek biztosítása állandó fenntartási munkákat igényel és a kavicskotrás leállítását tette szükségessé. A fenntartási munkák költsége évente 0,5 milliárd Schilling. A Szob-Dunaföldvár (1708-1580,6 fkm) szakaszon a hajózási feltételeket, jelenleg elsősorban a nagymarosi ideiglenes meder zuhatagos áramlási viszonyai súlyosbítják. Egyébként mind a Budapest feletti, mind a budapesti partszakasz rendezett, szabályozott medrű és kellő vízmélységű. Budapest felett a már leállított kavicskitermelés miatt a felszínre került sziklás medergázlók okozhatnak hajózási akadályokat. A Budapest alatti mederszakasz túl széles és élesen kanyargó. Ezt a középvízi medret szabályozzák elsősorban a jeges árvizek megelőzése érdekében. Ez a mederalakítás a vízi út hajózási paramétereit is javítja és így az előírt vízmélység biztosítva lesz. Itt kell megemlékezni a 25 évvel ezelőtt beszerzett 10-12 jégtörő-hajó szerepéről. A jegesedés időszakának kezdetekor a hajók állandó mozgása nem engedi a jeget összeállni és így kiküszöböli egy jégdugó keletkezését, ami korábban csaknem évente árvízi gondot okozott a vízügyi szolgálatnak. Az eddig elmondottak alapján elsősorban a Szob (1708 fkm) feletti Duna-szakasz hajózási feltételeit kell javítani. Ezt természetesen csak a szlovákokkal közösen lehet elvégezni. A szabadfolyású jelleg biztosítása mellett a hajóutat hagyományos folyószabályozási módszerekkel kell javítani. Ezeket a módszereket hosszabb szakaszon csak egységeselvek alapján lehet eredményesen alkalmazni. A tervek készítése során a csatlakozó mellékágakat, területeket, a parti élővilágot, a parti szűrésű vízbázisokat és az ökológiai egyensúlyt is figyelembe kell venni. A sokféle igény egyidejű kielégítése erősen korlátozza az alkalmazási lehetőségeket és így a várható eredmények sem tökéletesek. A fokozatos fejlesztés három ütemben hajtható végre: Az I. ütemben 1993 -1996 közti években hagyományos folyószabályozási módszerekkel (partburkolás, sarkantyúk stb.) ~ 2,2 m-es hajózási vízmélység biztosítható 80 m szélességben évente átlagosan 240 napig. A nagymarosi körtöltés elbontása is az I. ütemben kerül kivitelre. A becsült költség 2-3 milliárd Schilling. A kivitel feltétele az előzetes környezetvédelmi hatásvizsgálat, amely meghatározza a szabályozás ökológiai feltételeit. A II. ütemben 1996-2005 évek között az időközben elkészülő új vízszintfejlesztési terv alapján, az első ütem ben kialakított szabályozás továbbfejlesztésével várhatóan elérhető a 2,5 m-es vízmélység 80 m szélességben, évente átlag 240 napig. A becsült költségek 4-5 milliárd Schillinget tesznek ki. A III. ütemben, 2005 után lehetne kialakítani a DunaMajna-Rajna viziútra előírt paramétereket, vagyis 80 m szélességben 2,7 m vízmélységet évente 300 napig. A III. ütem műszaki paramétereinek biztosítása természetesen csak a II. ütem sikeres befejezése után várható. Ennek