Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

1. szám - Mistéth Endre: A magyarországi Duna-szakasz

MISTÉTH E A magyarországi Duna-szakasz 9 költsége 10-12 milliárd Schilling, és évente a fenntartásra további 1-2 milliárd Schilling biztosítandó. A II. és III. ütem megvalósításához előtanulmány szükséges. Ha a bősi vízlépcsőt a szlovák fél valamilyen módon üzembe helyezi, akkor a Rajka (1850-1811) Szap közti hajózás megoldódik, de a Szap (1811 fkm) alatti szakaszon a hajózási nehézségek fokozódnak. A víz Szap (1811 fkm) után megváltozott feltételek mellett érkezik az eredeti mederbe, és ez zátonyvándorlást idézhet elő, ami a hajózási feltételeket jelentősen ronthatja. A megvalósíthatósági tanulmányok kidolgozása megkezdődött. Tekintettel azonban a kérdés politikaiökológiai ésműszaki összefüggéseire, támaszkodni akarunk a nyugat-európai vízügyi szervek szakmai és anyagi segítségére. A folyó természeti és műszaki adottságainak megfelelően a megvalósíthatósági tanulmánytervet az előbbiekben említett három szakaszban készítjük el. Az első szakaszra Rajka-Szob (1850-1708) a holland kormány a pénzügyi fedezetet biztosította. A szerződés feltétele a szlovák fél együttműködési készségének biztosítása. Az erre vonatkozó tárgyalások folyamatban vannak. A második szakasz a Szob-Budapest (1708-1647) közötti szakasz, amire vonatkozó tervezés a holland szakértők közreműködésével már folyamatban van. Ennek keretében készül el a nagymarosi munkaterület helyreállítása, ami jelenleg a hajózás legnagyobb akadálya. A harmadik rész a Budapest-Mohács (1647-1434) közötti folyamszakasz, aminek a tervezésére és a pénzügyi támogatás biztosítására pályázatot adtunk be a regionális PHARE program keretében. A döntés az év végére várható. 2. Árvízvédelem A magyarországi Duna-szakaszra vonatkozólag az előírás, hogy a töltések magassága a százéves árvízszint felett 1 m legyen. Ez a mérték néhány rövidebb szakaszt leszámítva biztosítva van. Ez a töltésmagasság tulajdonképpen azt jelenti, hogy az ezeréves vízszint felett 0,3 m a magasság biztonsága, ami az éves maximális szél átlaga okozta hullámzás miatti vízszintemelkedést még a töltések között tartja. Nem mondható el ugyanez a töltéseknek a hosszú ideig tartó árhullámra való méretezésére. Az 1926. évi, továbbá az 1954. és 1965. évi árvizek tartóssága hatvan napot meghaladó volt, és így gátszakadást eredményezett 1954. évben Magyarországon, 1965. évben a szlovák oldalon. A Bős-Nagymarosi Vízlépcső tervezésénél ezt a körülményt figyelembe vették a tervezők. A szlovák oldalon több tízezer m

2 résfal biztosítja a szivárgási útvonal lényeges meghosszabbítását. A magyar oldalon ezeknek a munkálatoknak a kivitele csak elkezdődött. 3. Vízminőségvédelem A Duna mellékfolyói rendkívül szennyezett vizet szállítanak a Dunába. A második világháború befejezésével nagyméretű iparosodás indult meg. A kémiai ipar és az élelmiszeripar, továbbá a mezőgazdasági művelés következtében keletkezett szennyvizeket csak mechanikailagtisztítják és eresztik be a folyóba, ami annak élővilágát csaknem teljesen kipusztította. Magyarország folyói közül csak a Dunában és a Tiszában van hal. A többi magyar folyó halállományát az előbbiekben említett okok nagyrészt kipusztították. A szennyvízbírság mértéke Magyarországon nem bizonyult elég hatásosnak. Az ipari üzemek többnyire inkább megfizetik a bírságot, semhogy kémiailag és biológiailag megtisztítanák a szennyvizet. Jelenleg olyan törvény van előkészítés alatt, ami az ipari üzemeknek csak akkor adna üzembehelyezési engedélyt, ha a létesítmény által termelt szennyvíz nemcsak mechanikailag, hanem kémiailag és biológiailag is meg van tisztítva. Ennek eredménye, aminek következtében újra lesz hal a Sajóban, a Hernádban és a többi kisebb vízfolyásban, még hosszú időt vesz igénybe. A szlovák-magyar közös Duna-szakaszon a vízminőség megfigyelésére folyamatos közös mérések szolgálnak. 4. Más megoldás a hajózás biztosítására Nem mulaszthatom el megemlíteni, hogy a fenti kérdések megoldására - véleményem szerint - a legjobb és a leggazdaságosabb megoldás a folyam vízlépcsőzése. Hangsúlyozom, ez a saját véleményem! Az összes tőlünk nyugatra és keletre levő folyók lépcsőzve vannak. Ma a világ valamennyi műszaki egyetemén tanítják, hogy egy folyó szabályozásának fokozatai: a) kisvízi szabályozás (hajózhatóvá tétel), b) árvízvédelem, c) csatornázás (vízlépcsőzés). A magyarországi Duna-szakaszon Nagymaros (1696,3), Adony (1601,4), Fájsz (1510,5) és Mohács-Bezdán (1425 fkm) térségében terveztek vízlépcsőket. Ezek megvalósításának együttes költsége nem több mint a 2,7 m-es vízmélység biztosításához szükséges összeg. Ezen kívül ez a négy vízlépcső évente mintegy 3000 GWó áramot termelne, aminek több mint a fele, ha az összes szennyvizek tisztítása mechanikailag, kémiailag és biológiailag megtörtént, csúcsenergia lehetne. További előnyök: - a vízlépcsőzés a hajózáshoz 3,5 m-es vízmélységet biztosít, ami a vontatási energiát a 2,7 m-es vízmélységhez képest ~ 20%-kal csökkenti; - az árvíz-veszélyt a magyarországi Dunaszakaszon a létesítmények 100 éves tervezett élettartamát figyelembe véve ~ 1%-ra csökkenti; - megoldja az összes parti szűrésű kutak víztermelését és így Budapest vízellátásában még a legnagyobb nyári melegben sem lenne fennakadás; - megakadályozza a jégdugó képződést; - a Dunántúl és a Duna-Tisza köze közt négy híd megépítését feleslegessé teszi. A külföldi tapasztalatok szerint, körültekintő tervezés esetén, a környezetvédelem sem szenved kárt, mert a művek megépítésével új ökológiai egyensúly jön létre. A vízlépcsők valamennyien a folyóba épülnek. Természetesen már a tervezés kezdetén, ökológusok bevonásával a környezetvédelmi igények kielégítésének biztosítása mellett történne minden műszaki beavatkozás. A kézirat beérkezett: 1992. október 21. Közlésre elfogadva: 1992. október 27.