Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

6. szám - Könyvismertetés

KÖNYVISMERTETÉS 387 tekinteni, hanem ehhez még az is kell, hogy a kis esésű vízfolyáshoz olyan mellékfolyók is tartozzanak, mint a Tisza bal oldali mellékvízfolyásai. Vagy: lehet belvízrendszert méretezni az "összegyülekezés" elvei alapján, a "lefolyási tényező'" megálmodásával, de ez az elmélet éppen akkor merül ki, amikor a gyakorló mérnöknek a legnagyobb szüksége volna rá: ha "kiönt" a csatorna és megkezdődnék a belvízvédekezés. Ad-e választ a "hidrológia" pl. a kiterült belvizek levezetésének nem a gyakorlatára, hanem az elméletére? Azután, itt a számítógép. A méltatott könyv szellemében: megkérdezhettük volna, nem lett volna-e célszerű a képletben, grafikonban vagy táblázatban megadott összefüggéseknek valamilyen számítógépi, illetve számítógépre alkalmazható formáját is részletezni. Minden bizonnyal, ennek megoldására nem a könyvnyomtatás technikája, hanem a szoftverkészítés technikája ad feleletet, éppen ezért igazságtalan lett volna ezt éppen a t. Szerzőhármastól számon kérni. A kérdés lényege azonban nem a megoldástechnika könnyítésével kapcsolatos, hanem tudományágunknak egy egészen új hajtásával. Nem álom ma már a „vízmentes hidrológiádnak gúnyolt számítógépi szimuláció, mint az alaptudománytól kétségtelenül "messzire szakadt" diszciplína. Régebben sem volt könnyű új tudományos eredményként megjelenő disszertációkat kezdvezően elbírálni annak tudatában, hogy a számítógép által értékelt "viszonyrendszer" önmagában ugyan egységes és logikus, viszont a természeti adottságokhoz való "visszacsatolás" még a pontosságnak tett engedmények mellett sem egészen megoldott. Ma viszont egyre komolyabban kell a szimuláció formális oldalaival, mint szaktudományokra is általánosítható módszerekkel számolnunk. Összefoglalva a II. részben mondottakat, egyre inkább az az érzésünk, hogy a méltatott könyv lezár egy korszakot, olyan korszakot, amelynek már vége van, és amelyet követően a hidrológia - megtartva a megtartandókat - el fog szakadni konvencióitól, és művelőitől egészen merész megoldásokat is ki fog követelni. Németh Endre professzor, sokunk mestere pl. arra hajlott, hogy előadásaiban a megoldási módszereket világítsa meg elsősorban, és sokszor hivatkozott arra, hogy a budapesti Műszaki Egyetem által kibocsátott mérnököket a (nyugati) külföldön jórészt azért becsülték, mert „megtanultak gondokozni". Salamin Pál, vagy LászlóffyWoldemár később kétségtelenül több figyelmet fordított a mesterségbeli tudás elmélyítésére. Nehéz tehát igazságot tennni abban, mennyi legyen az egyetemi oktatás anyagában a konkrét ismeretanyag, vagy a tudomány gondolatmenetébe való olyan bevezetés, ami feltételezi szükség esetén a nagyon tisztelt alapkövek elmozdítását is. Vagy, gondoljunk Kovács György életpályájára, aki ifjabb éveiben megengedte magának a legmerészebb következtetéseket, később meg az akadémikusokra jellemző konzervativizmus híve lett. Vagy, aki be merte vezetni az akkor még eretnekségnek tűnő "hidrológiai statisztika" tudományát hazánkban, mint pl. Szilágyi Gyula, és, aki keresztülvitte a modem formáinak oktatását, mint V. Nagy Imrei A hidrológia tudományának szemléletmódja mindig és mindenkor előre haladt, olyannyira, hogy egyetlen ember viszonylag rövid pályafutása alatt is jelentős változások mehettek végbe. Nehéz tehát hidrológiai könyvet túlzott időállósággal tervezni. Éppen az ennek a tudománynak a lényege, hogy nemcsak mindig reformálni kell, hanem folyamatosan reformálják is. És, talán, ebben van némi igaza azoknak, akik hazánkat "hidrológiai nagyhataloménak nevezték. Itt mindig kitermelődtek azok, akik reformálni akartak és reformálni tudtak. A hidrológia konvencióinak tankönyvére tehát nem azért van szükség, hogy legyen mit betartani, hanem, hogy legyen mit meghaladni. Még a színművész sem reprodukál, hanem alkot, ha érdemes e névre. Ugyanez kell, hogy a hidrológust is jellemezze. III. Annak ellenére, hogy a főszerkesztői toll talán már önmagában is minősíthet egy általa ismertetett művet, mégis kérem mind a Szerzőket, mind az olvasókat, tekintsék ezt a könyv-bemutatást egy kívülálló, ámbár sok évi szakmai tapasztalataira is hivatkozható, exkluzív véleményének. Adjuk meg a méltó elismerést mindhárom Szerzőnek! Quod scripsi, scripsi. Dr. Vágás István A „Vitális Sándor szakirodalmi nívód(J" meghirdetése A Magyar Hidrológiai Társaság Pályázatot hirdet az 1994. évi „Vitális Sándor szakirodalmi nívódíj" elnyerésére. A pályázaton a Magyar Hidrológiai Társaság tagjai vehetnek részt az 1991-1993. években magyar vagy idegen nyelven hazai vagy külföldi folyóiratokban, illetve kiadványokban megjelent szakcikkeikkel. A pályázat során két szakcikk kerül díjazásra. A nívódíj összege: 300 svájci frank forintértéke. A nívódíj adományozásának elsődleges szempontjai a következők: — Az anyag újszerűsége (gyakorlati munka eredményeinek ismertetése esetén a bemutatott eljárás, módszer hazai újdonsága). — A szakcikk tárgyának világos megfogalmazása. — A szakirodalmi áttekintés és értékelés kellő mélysége. — A szakcikk szerkezete, a logikus gondolatmenet. — Magyar nyelvű szakcikkeknél a fogalmazás magyarossága. Idegen nyelvű szakcikkeknél a szakmailag hű fordítás. - Kutatási munka eredményeinek ismertetése esetén az alkalmazott kutatási módszerek tárgyilagossága. - Az eredmények értékelése, javaslat az alkalmazásra. - Több cikk akkor fogadható el egyetlen díjazásra javasolt publikációként, ha a) a szakcikkek mindegyike megfelel a szabályzatban, illetve az ügyrendben rögzített követelményeknek; b) legalább az egyik szerző mindegyik szakcikknél azonos; c) az időben később publikált szakcikkek hivatkoznak az előbbiekre, mint előzményre. A pályázat részletes feltételei a Magyar Hidrológiai Társaság Titkárságán (Bp., II., Fő u. 68. IV. 418. 1371 Bp., Pf. 433.) szerezhetők be. A pályázat bemyújtásának határideje: 1993. december 31. A nívódíjak 1994. szeptember 30-ig kerülnek kiosztásra. Budapest, 1993. augusztus hó MAGYAR HIDROLÓGIAI TÁRSASÁG