Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

6. szám - Refuznyiki

388 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1993. 73. ÉVF., 1. SZÁM Refuznyiki OOUBLE BLUES PRODUCTIOMS PRESENTS AN EVENING WITH Blues Brothers SHOW STARTS AT 7PM IT"S TIME TO CALL FOR THE BLUEST Értékelés A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium - H^jósy Adrienne: „A Szigetközi hullámtér kísérleti feltöltése a szivárgócsatorna vízhozamainak felhasználásával. A feltöltés hatásának becslése a Mosoni-Duna vízállapotára és környezetének természeti értékeire" című tanulmány javaslatairól. A tanulmány leszögezi, hogy a szigetközi vízpótlás egyes jellemzó'i - az alapadatokban rejlő feltáratlanságok és bizonytalanságok következtében - csak igen tág hibahatárral becsülhetők. Ezért a kísérleti feltöltés céljaként megállapítja, hogy az „a hullámtéri vízpótlással kapcsolatos nyitott kérdések megválaszolásán túl kármérsékelő hatású is: a Duna elterelésé* követően nagyrészt elpusztult vízi élővilág maradékának túlél sét segíti, a refúgiumok összekötésével". t\z 1993. június 29-i egyeztető megbeszélés szerint a rajkai 1. és 2. számú zsilipeken a szivárgó csatornába jutó 23+22,5=26,5 m

3/s vízhozamból 6,4 m

3/s jut a Mosoni Duna-ág vízpótlására (a szivárgó csatorna 3. számú zsilipjének felvizéból), 6,0 m

3/s kerül a mentett oldali vízpótló rendszer főágába (a szivárgó csatorna 4. számú zsilipjének alvizéből) és - az elszivárgó vízhozamot figyelmen kívül hagyva - 14,1 m

3/s vízhozam vezethető be a hullámtéri mellékágrendszer főágába (a szivárgó csatorna 5. számú zsilipjén keresztül). Meg kell jegyezni, hogy a rajkai 1. számú zsilip a Dunacsúni Duzzasztóműben a Mosoni Duna-ág vízpótlását szolgáló csőzsilipek (névleges vízszállítás 2x10 m

3/s) által szállított 24 m /s vízhozamot vezette a szivárgó csatornába, míg a rajkai 2. számú zsilip a Dunacsúni Tározó jobb parti elszivárgó vizének egy részét szivárgó csatornával összegyűjtve vezette a 2,5 m /s vízhozamot Rajka térségébe. A tanulmány kimondatlan célja azon prekoncepció igazolása, miszerint a mosoni Dunaág vízpótlására átadott vízhozam megosztása a Mosoni Dunaág, a mentett oldali ártér vízpótlása, valamint a hullámtéri mellékágrendszer vízpótlása között nem okoz környezeti kárt a Mosoni Dunaág tekintetében, ugyanakkor jelentős előnnyel jár a szigetközi mentett ártér és a hullámtéri mellékágrenszer (töredékes) vízpótlása útján. A címbeli tanulmány a prekoncepció igazolására alkalmatlan, mert — nem rendszert vizsgál és azt — nem folyamatok időbeli változása útján elemzi, hanem — a rendszer egyes elemeit, különböző időpontokból származó adatait (eklektikus összeállításban) veti egybe, s kísérli meg a prekoncepciót alátámasztani. A tanulmány eklektikus összeállításához hasonlóan az alábbi megállapítások sem rendszerbe foglaltak és teljességre sem törekednek. a) A Mosoni Duna-ág 20-30 m

3Is vízpótlása feltehetően megoldja a Duna-ág vízgazdálkodási problémáit. A vízpótlás megindítása előtt ugyanis az eutrofizálódás nyilvánvaló jelei tanúsították a megfelelő sebességű vízmozgás (az átöblítés) hiányát. A tervezett vízpótlás feltehetően biztosítja az elegendően nagy vízsebességet és az elegendően rövid tartózkodási időt, amelyek szükségesek (a pontszerű és a nem pontszerű szennyezések lehető minimálisra való csökkentése mellett) az eutrofizációs folyamatok lelassításáhozmegállításához-visszafordításához. E vízpótlás hidrológiai-vízjárási szempontból azt jelenti, hogy ennyivel megnőtt a Duna-ág kisvízhozama és ezzel együtt megemelkedhet a kisvíz felszíngörbéje. Ez a körülmény - különösen a jelenlegi (a Dunacsúni Duzzasztómű üzembe helyezése után) alacsony talajvíztükör mellett - még azt is jelentheti, hogy a Duna-ág jelentős szakaszain a felszíni víz táplálja a talajvizet és nem fordítva, mint a múltban. Ezt igazolni látszik a tanulmány 4.3. Természetvédelem című fejezete azon megállapítása, miszerint „aszálykárokat a felmérés során nem tapasztaltak" (feltehetően legalábbis a Mosoni Duna-ág szűkebb/tágabb környezetében), ellentétben az 1990, 1991, 1992 években előállott kisebb-nagyobb aszálykárokkal. Fentiek szerint a Duna-ág vízpótlásának 6,4 m /s-re való csökkentése a remélt és valószínűsíthető előnyök elvesztésével járna, tehát nem javasolható. b) A mentett ártér vízpótló rendszerébe Dunakiliti táján bevezetni javasolt 6,0 m /s alig haladja meg a rendszerből a talajvízbe beszivárgó hozamot (3-5 m

3/s). Figyelemmel arra, hogy a mentett oldali vízpótló rendszemek Dunaremete térségében is van egy vízkivételi-vízbetápláló műtárgya, ez a 6,0 m

3/s a mentett ártér vízpótlási igényének kb. 40-50 %-át elégíti csak ki. Legalább hasonló nagyságú vízpótlást kellene előirányozni a másik vízpótló műtárgynál azért, hogy elegendően nagy sebességű és elegendően rövid tartózkodási idejű vízmozgást lehessen előállítani a mentett ártér vízpótló csatorna-rendszerében. (Megjegyzendő, hogy a csatorna-rendszer egyes szakaszai már ma is igen feliszapolódottak, elkolmatálódottak, így kotrásuk előirányzása célszerű.) Ez a felényi vízhozam csak arra jó, hogy a rohamos eutrofizációt előmozdítsa, ezért a tervezett vízmegosztást ez sem támasztja alá! c) A hullámtéri mellékágak vízpótlására előirányzott 14,1 m /s vízhozam a szükséges vízhozam 14-16 %-a csupán. A hullámtéri mellékágakból beszivárgó vízhozam (az 1985/86-os helyszíni mérések alapján meghatározott ellenállási tényezőt elfogadva) ugyanis 35-40 m /s-ra becsülhető. A mellékágrendszereket összekötő főágon az elegendően nagy áramlási sebesség és az elegendően kicsi tartózkodási idő biztosításához még további kb. 25-30 m

3/s szükséges. Hogy a főág által felfűzött oldalágak ne legynek „állóvizű pocsolyák", hanem átfolyással (sebesség, tartózkodási idő) rendelkező csatornák, az további kb. 25-30 m

3/s vízhozamot igényel. így az összes szükséglet kb. 85-100 m /s. Az előirányzott 14 m

3/s vagy elszivárog a rendszer felső harmadán-felén (jobbik eset), vagy feltölti az egész rendszert, s akkor a gyors eutrofizáció és a gyors kolmatálódás még a jövőbeli lehetőségeket is aláássa. (Megjegyzendő, hogy e csatornarendszer egyes szakaszai már ma is igen feliszapolódottak, elkolmatálódottak, így kotrásuk előirányzása célszerű.) Ez a vízmegosztási elképzelés tehát ebből a nézőpontból sem javasolható! d) A vízpótlás egyik kimondott célja az öreg Duna kis vízhozama (300 m

3/s) és alacsony vízszintje miatt lesüllyedt talajvíztükör megemelése. Ez az összvízhozam (26,5 m /s) és ennek ily módon történő megosztása ebből a szempontból sem látszik megnyugtatónak, mivel - az előbbiek szerint — a vízpótlás kb. (85-100) + (20-30) = 105-130 m

3/s össz-vízhozammal elégíthető csak ki. Összefoglalva: A rajkai zsilipeken át, szivárgó csatornán