Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)
6. szám - Somló Lajos: A Zala folyó hossz-szelvényében végzett kémiai és mikrobiológiai vizsgálatok 1981–1990 között
SOMLÓ L .: A Zala folyó hossz-szelvényi vizsgálata 343 A mintavételi helyek a Zala közúti hídjainál voltak az alábbi helységekben vagy azok közelében: Öriszentpéter(l) Zalaegerszeg 1.(9) Zalaszentgrót(17) Salomvár (6) Pakod(14) Nagyrákos (3) Zalaszentiván(ll) Kehidakustány(19) Boncodfölde(8) Tüskeszentpéter(ló) Zalaapáti(21) Zalavár 11.(23) Budafa(5) Pókaszepetk(13) Felsőjánosfa(2) Zalaegerszeg 11.(10) Zalakoppány(18) Zalaszentgyörgy(7) Zalabér(15) Zalalövő(4) Kemendollár(12) Zalacsány(20) Zalavár 1.(22) Fenékpuszta(24) Az egyes mintavételek alkalmával a felsorolt helyeken pontminta-sorozatot vettünk a torkolat felé haladva, mintegy 9 órás időintervallumon belül. A laboratóriumi vizsgálatok a következő kémiai és mikrobiológiai paraméterekre teijedtek ki: - káliumpermanganátos savas kémiai oxigénigény (KOI p s) - összes szerves széntartalom (TOC); - ammóniumtartalom; - összes oldott foszfát; - fajlagos elektromos vezetőképesség; - klorid; - pH; - 20 és 37 C°-on tenyésző baktériumok száma; - coliform- és fekál coliformszám. 3. Vizsgálati eredmények A laboratóriumi vizsgálatok eredményeit bemutató diagramokon a görbék alakja annyiban torzított, hogy a mintavételi helyek közötti eltérő távolságokat nem szemléltettük. Kivétel ez alól a torkolat előtti - viszonylag hosszú - szakasz, amely közúti hídról nem hozzáférhető. Az 7. ábrán a KO! p s alakulása követhető nyomon. A többnyire száraz ősz eleji időszakban, különösen kis vízhozamú forrás közelében a szervesanyag-tartalom viszonylag nagyobb. A dombvidékről érkező, hasonló jellegű területről származó mellékvizek hatására a koncentráció némileg kisebb érték körül stabilizálódni látszik, majd Zalaegerszeg után a Sárvíz higító hatása ellenére egyértelműen megnövekszik. A változás annál markánsabb, ha figyelembe vesszük, hogy 11 év során képzett átlagot tükröz a diagram. Zalaegerszegtől tovább haladva a lassú öntisztulásra jellemző görbe alakul ki, amely azonban nem csökken tovább, csak a szennyezés előtti érték kb. másfélszereséig. Itt a meredekség már olyan kicsivé válik, hogy az öntisztulási folyamatot befejezettnek tekinthetjük. A torkolatig hátralévő folyószakaszon a szervesanyag-tartalom újabb megnövekedése főként az utolsó években létesült tározórendszer „bedolgozódásának" a következménye; a korábbi (a tározó létesítése előtt végzett) vizsgálatok során csak a nagy huminsavtartalmú berekvizek okozta kisebb mértékű koncentrációnövekedést tapasztaltuk. I 7 J i 3 S 7 8 9 10 11 12 13 H 13 * 17 lí 19 70 71 77 mv hely 1. ábra. A KOI p s változása a hossz-szelvény mentén rtic mg/i 1 7 3 í 5 6 7 B 9 10 H 17 13 U IS 16 17 10 19 70 71 27 7i ' liehj 2. Abra. a TOC változása a hossz-szelvény mentén n.j/t I 7 i * 5 6 7 B 9 10 tt 12 13 H 13 lí 17 IS lu 70 71 77 73 3. ábra. Az ammóniumtartalom változása a hossz-szelvény mentén Lényégében hasonlóan alakult az összes szerves széntartalom (TOC) érték is (2. ábra). Mivel a lényegesen drasztikusabb vizsgálati módszer elvileg minden széntartalmú szerves vegyület detektálására alkalmas, a görbe az előbbinél töredezettebb ugyan, de a kémiai oxigénigény változásától nem mutat jelentősebb eltérést. Az ammóniumtartalom értékeit a 3. ábra szemlélteti. Itt a zalaegerszegi szennyvízbeömlés után Zalaszentgrót alatt újabb csúcs rajzolódik ki, majd a tor-
