Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)
6. szám - Somló Lajos: A Zala folyó hossz-szelvényében végzett kémiai és mikrobiológiai vizsgálatok 1981–1990 között
342 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1993. 73. ÉVF., 1. SZÁM A Zala folyó hossz-szelvényében végzett kémiai és mikrobiológiai vizsgálatok 1981 és 1990 között Somló Lajos Országos Johan Béla Közegészségügyi Intézet, Vízhigiénés Osztálya, 1097 Budapest, Gyáli út 2-6. Kivonat: A Zala folyóba jutó szennyező anyagok a víz öntisztulási képességét igen nagy mértékben igénybe veszik. A Zala vízgyűjtőterülete ugyan belföldi, de az ország felszíni vizeinek kb. 95 %-a külföldi eredetű. A hazai szennyvíztisztításoktervezésénél tehát megengedhetetlenül nagy kockázattal vehető számításba vízfolyásaink öntisztulóképessége. Kulcsszavak: Szennyvíztisztítás, vízminőség, öntisztulás, szennyvíz-terhelhetőség. 1. Bevezetés Amióta a regionális szennyvízelvezető hálózatok és tisztítótelepek országos rendszerének programját a gazdasági helyzet folyamatos romlása előbb jámbor óhajjá változtatta, majd a vágyálmok birodalmába száműzte, a hazai szennyvíztisztítás taktikája rendre a gyorsan változó - többnyire szűkülő - lehetőségek nyomában kullog. A lehetőségek pedig ma már mindinkább a települések részterületére korlátozott hálózatok, sőt az egyedi szennyvíztisztító berendezések irányába mutatnak. A költségek mindenáron való csökkentése hovatovább olyan alapkövetelménnyé válik, amely fontosságban megelőzi a környezet- és a vízminőség védelmének igényeit. Magyarország sohasem volt annyira kedvező helyzetben, hogy a vízminőségvédelem céljait szolgáló beruházások ne kompromisszumként jöjjenek létre, még azokban az esetekben is, amelyeknél politikai szempontok nem játszottak jelentős szerepet. Ahol az engedélyező és ellenőrző hatóságok feladatuk magaslatán álltak, ahol valóban felelős tervezők és kivitelezők dolgoztak, ott már régóta használatos a "legkisebb rossz" elve. A hazai gazdálkodási viszonyok között ez egyértelműen azt jelenti, hogy a létező, előre meghatározott beruházási keretösszeg felhasználásával adott esetben a lehető legkedvezőbb eredményt kell elérni. Ez persze természetesnek tűnik, azonban sajnálatos módon az eredmény értékelésénél nem mindig a vízminőség védelme volt a meghatározó szempont. A pénzügyi eszközökkel mindenáron való takarékoskodás, a megépült szennyvíztisztító berendezéseknek az adott technológiától elvárható hatásfoknál általánosan gyengébb működése és a törekvés ennek igazolására, valamint az öntisztulás feltételeinek merev, a klasszikus modellhez ragaszkodó szemlélete oda vezetett, hogy a szennyvíztisztításunk távlati fejlesztését meghatározó elveknek is része lett a befogadó terhelhetőségének, az öntisztulóképesség kihasználásának számításba vétele. Közismert az a sajnálatos helyzet, hogy hazánk felszín alatti vízkészlete részint jóvátehetetlenül elszennyeződött, részint kimerülőben van. Egyértelmű az is, hogy a növekvő vízigények kielégítésének forrásául egyre inkább a felszíni vizeket kell használnunk, bármennyire bonyolultabb előtisztítást követelnek is meg. Magyarország szerencsétlen vízrajzi helyzete, az, hogy folyóink szinte kivétel nélkül külföldről érkeznek, magukkal hozván a felsőbb folyás kibocsátóitól kapott szennyezést, önmagában is megkérdőjelezi a terhelhetőség egzakt megítélését. Lehetetlen ugyanis bármilyen jól felszerelt laboratóriumban (és ilyen nagyon kevés van) felmérni a szennyezők és mikroszennyezők teljes spektrumát, hiszen ezek köre folyamatosan és gyorsabban növekszik, mint a vizsgálati lehetőségeké. A vízellátás és csatornázás távlati fejlesztésének az MTA Vízellátási és Csatornázási Albizottsága által elfogadott koncepciója ennek ellenére a célkitűzések között kifejezetten azt hangoztatja, hogy „...olyan programot kell kidolgozni, amely ... - a jelenlegi gyakorlattal ellentétben - figyelembe veszi a természetes öntisztulóképességet is." Laboratóriumunk egy évtizede végez hossz-szelvény vizsgálatokat a Zalán, két hazai folyóvizünk egyikén. Vizsgálataink során a folyó szennyezettségének néhány paraméterét követtük az eredettől a torkolatig. Az eredmények figyelemreméltó adalékokkal szolgálnak a természetes öntisztulóképességről. 2. Mintavétel, vizsgálatok A hossz-szelvény mintázását 1981-től 90-ig minden évben szeptember 15. és október 15. között végeztük.
