Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

6. szám - Domokos Miklós–Tarnóy András: A felszíni vizekkel való magyarországi gazdálkodás helyzete és reménybeli jövője

JASKÓ S.: A magyarországi folyóhordalék lerakódások 339 A folyóhordalék lerakódásokat ért diszlokációk földtani kora Az eló'zó'ekben ismertetett iiledéklerakódási fonnák megtalálhatók hazánk más folyószakaszain is. Helyenként eló'fordul, hogy diszlokációk fontos ipari létesítmények közelében húzódnak. Itt szeizmotektonikai és mérnökgeológiai vizsgálatok váltak szükségessé (Balla, 1991). A fiatal diszlokációk mindenütt ott keresztezik a folyóvölgyeket, ahol a mélyebben fekvó' harmadidőszaki kőzetekben egy jelentős főtörésvonal húzódik. Vagyis a folyóhordalék lerakódások utólagos alakváltozásait a régebbi tektonikus mozgások (kisebb mértékű) újraéledései okozták. Az ipari létesítmények földrengés-károsodásának valószínűség- (kockázati tényező) megítéléséhez szükséges annak az eldöntése, hogy itt a talajmozgások napjainkban is tovább folytatódnak-e? Aránylag csekély a száma az olyan töréseknek, amelyeknek nyomai a jelenlegi felszínen lévő lerakódásokon is konkrétan kimutathatók. Az esetek túlnyomó többségében az elmozdulás csak az alsó-pleisztocén üledékekre hatott és a felső-pleisztocén üledékek már zavartalan helyzetűek. A síkságainkat borító folyami lerakódások így általában két tagozatra különülnek. Az alsó tagozat a medencék szélein általában lepusztult és csak a tektonikus árkokban maradtak meg reliktumai. A felső tagozat nagy területen egyenletesen szétterülő kavicstakaróból áll. Ilyen szerkezetű a Bécsi-medencében a Mitterndorfi-árok, Pozsony közelében a Cilistovi-árok. Hasonló felépítést mutattak ki a fúrások a Zagyva és a Sajó folyóknak az Alföldre való kilépésénél is. Az Alföld medencéjében más a helyzet. Itt aránylag kisebb volt az intrapleisztocén denudáció hatása és így az alsó-pleisztocén üledékek is megtalálhatók mindenütt. A sasbércek tetején kevesebb, az árkokban több maradt meg belőlük. A kétféle kifejlődés jól látható a csatolt szelvényrajzon (3. ábra). A medenceperemen, Sárospataknál a felső-pleisztocén üledékek közvetlenül a riolittufára települnek. Ezzel szemben a medence közepén, Vásárosnaménynál még a sasbércek tetején is megmaradt egy kevés az alsó-pleisztocén üledékekből. A diszkordanciahatárt még feltűnőbbé teszi, hogy a felső üledéksor itt egy bazális kavicsréteggel veszi kezdetét. Az Alföld középső részén lemélyített mélyfúrásokból előkerült molluszka- és ősgerinces maradványok feldolgozása arra a felismerésre vezetett, hogy még ott sem volt teljesen folyamatos az üledékképződés, hanem a felső-pleisztocén elején egy hosszabb ideig tartó letarolási periódus szakította meg (Krolopp, 1970, Kretzoi-Krolopp 1972). Az a felismerés, hogy legfiatalabb folyami lerakódásaink a legtöbb helyen már zavartalan, vízszintes fekvésűek, némileg megnyugtató hazánk területének szeizmotektonikai megítélése szempontjából. A jelenlegi folyóhálózat tektonikai preformáltságának kérdése Régebben általános volt az a nézet, hogy a jelenkori vízhálózat kapcsolatos a tektonikai főirányokkal. Ezért is a főszerkezeti vonalakat a velük nagyjából megegyező irányba haladó folyószakaszokról nevezték el: Rába-vonal, Tisza-vonal, Szamos-vonal stb. Az újabb vizsgálatok viszont azt mutatták ki, hogy a szóban forgó folyószakaszok nem futnak közvetlenül Ny DNy —— —-KÉK 3. ábra. Vázlatos földtani szelvények az Alföld északkeleti részének negyedidőszaki rétegeiről 1. holocén futóhomok, 2. felső-pleisztocén és holocén agyag és homok, 3. felső-pleisztocén kavics, 4. alsó pleisztocén homok és agyag, 5. alsó-pleisztocén kavics, 6. felsőpliocén tarkaagyag, 7. miocén eruptív kőzetek Főtörésvonalak: I. Bodrog-vonal, II. Kraszna-vonal, III. Szamos-vonal