Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

6. szám - Domokos Miklós–Tarnóy András: A felszíni vizekkel való magyarországi gazdálkodás helyzete és reménybeli jövője

340 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1993. 73. ÉVF., 1. SZÁM a töréses övezetek mentén, hanem azoktól kisebb-nagyobb távolságban és csak nagyjából párhuzamos irányúak. Csak kevés folyóvölgy - mint például a Kraszna - húzódik valójában egy fiatal tektonikai vonal mentén, de még ez utóbbi helyen is csak az alsó-pleisztocén üledékek diszlokálódtak jelentősen (3. sz. ábra, B szelvényrajz). Már azért sem volna jogos feltételezni azt, hogy a jelenlegi folyómedrek pontosan egy-egy vetődés helyén vannak, mert a folyók gyakran megváltoztatják a helyüket. A folyóvölgyeknek csak a hegytömegekbe bevágódó szakaszai állandó helyzetűek. A síkságok vízhálózatának jelenlegi alakja (földtörténeti időmértékkel mérve) csupán rövid idő óta tartó átmeneti állapotnak felel meg. A fluviatilis rétegsorok ciklusos szerkezete Befejezésül még egy tisztázatlan kérdésre kell a figyelmet felhívni. Magyarázatra szoruló jelenség folyóink hordalékszállító képességének időnkénti megváltozása. Az Alföldön a nagy vastagságú rétegsorokban 9-10 szedimentációs ciklus is felismerhető. Mindegyik ciklus durva homokréteggel kezdődik, majd felfelé mind finomabb szemcséjű homokos iszap, s iszap következik (Rónai, 1985). A rétegsor ilyen kifejlődése csakis úgy jöhetett létre, hogy bizonyos időpontokban hirtelen megnőtt a folyók hordalékszállító képessége, majd ezt követően fokozatosan lecsökkent. A folyamat többszöri ismétlődése eredményezte az üledéksor ilyen ciklusos szerkezetét. Ismeretes, hogy a folyók hordalékszállító képessége a vízbőséggel és az áramlási sebességgel arányos. Az azonban évtizedek óta vitatott kérdése a nemzetközi szakirodalomnak, hogy a két tényező közül melyik a fontosabb és így a ciklusos üledékképződést az időnként bekövetkező klímaváltozások, vagy pedig a megmegismétlődő tektonikus szintmozgások okozták-e. Még azt sem sikerült egyértelműen kimutatni, hogy a csapadék mennyiségének megváltozása milyen eltérő módon hat a folyó különböző szakaszain. (Flint, 1971, Mangelsdorf, 1989, Balogh, 1991.) Morfológusaink (Kéz A., Bulla B.) feltételezték, hogy a jégkorszakokban a folyók kavicshordalékokat raktak le, az interglaciálisokban pedig tovább mélyítették a völgyeiket Banacky több cikkében is azt közölte, hogy a Kelet-Szlovákiai-medence területén a glaciálisokban lerakódott homok- és kavicsrétegeket az interglaciálisokban keletkezett agyagrétegek választják el egymástól. A magyar geológusok nagy része a tektonikai mozgások elméletét vallotta. Eszerint a folyóteraszok és a ciklusos szerkezetű medence-rétegsorok létrejöttének oka az eróziós terület és a feltöltési terület közötti szintkülönbség időnkénti megváltozása vertikális irányú kéregmozgások hatására (Urbancsek, 1965, Molnár, 1972, 1990, Miháltz, 1955). Pécsi Márton közbülső álláspontra helyezkedett a két felfogás között. O is a kéregmozgásokat tartja a főtényezőnek, de feltételezi az éghajlatváltozások hatását is (Pécsi, 1959). A legújabb vizsgálatok arra mutattak, hogy sem a tektonikai mozgások, sem a klimahatások nem egyformán nyilvánultak meg a Kárpát-medence különböző részeiben. A hegytömegek megemelkedése és az egyes részmedencék besüllyedése helyenként eltérő módon ment végbe. így sajnos nem rendelkezünk olyan általános érvényű beosztással, amely egyaránt jól alkalmazható volna valamennyi hegységünk völgyeinek folyóteraszaira és valamennyi részmedencénk üldékciklusaira. Az viszont kétségtelen, hogy a múltban léteztek olyan időszakok, amikor folyóink elődei (Osduna, Osrába stb.) több és durvább törmeléket szállítottak, mert bővebb vízűek és sebesebb folyásúak voltak, mint ma. Most csak a kiemelkedő magasabb hegyeink felsőszakasz jellegű völgyeiben keletkezik durva törmelékanyag és ez sem jut el távolra. A síkságok folyói jelenleg sehol sem hoznak létre tágan szétterülő kavicstakarókat, hanem csak iszappal borítják be ártereiket. Irodalom Balla, Z., 1991. Észrevételek és javaslatok a paksi atomerőmű telephelyére vonatkozó szerkezeti adatok felülvizsgálatának tárgyában. M. Áll. Geofizikai Intézet. Kézirat: 1-69 Balogh, K. ed., 1991. Szedimentológia. Akadémiai Kiadó, Budapest Babic, Z., Caharun, L, Sokac, A., Mraz, V., 1978. O geologij kvartarnih naslaga porjecja rijeke Drava. Geol. Vjesnik, 30: 43-61 Fekete, /., 1992. A rendszerelméleten alapuló komplex földtani térképezés. Geodézia és Kartográfia, 5:270-275 Flint, R. F., 1971. Glacial and Quaternary Geology. Ellis Harwood Press, London Franyó, F., 1979. Az Egyek 1. sz. kutatófurás földtani és vízföldtani eredményei. M. Áll. Földt. Int. Évi. Jelent. 1977-ről: 85-112 Franyó, F., 1991. A zalai vízkutató fúrások földtani-vízföldtani értékelése. M. Áll. Földt. Int. Évi. Jelent. 1989-ről: 85-111 Janacek, J., 1971. Tektonicki pliocénu ve stredni casti Podunajské niciny. Geologické Práce, 55:65-85 Jaskó, S., 1990. A Duna-völgy neotektonikájának építésföldtani és környezetvédelmi vonatkozásai. Földtani Kutatás, 33: 45-59 Jaskó, S., 1992a. Environmental Study of Valley Fill Sediments. Environmental Geology and Water Sciences. Springer Verlag, New York Vol. 20. pp. 213-218. Jaskó, S., 1992b. Felső-pliocén és negyedidőszaki üledékek a Mátra és a Bükk déli tövében. Földt. Int. Évi Jelent. 1991-ről. (Sajtó alan) Jaskó, S., Kordos, L., 1990. A Budapest-Adony-Örkény közötti terület kavicsformációja. Földt. Int. Évi Jelent. 1988-ról: 153-168 Jaskó, S., Krolopp, E., 1991. Negyedidőszaki kéregmozgások és folyóvízi üledékfelhalmozódás a Duna-völgyben Paks és Mohács között. Földt. Int. Évi. Jelent. 1989-ről: 65-84 Kordos, L., Krolopp, E., 1990. Alsó-pleisztocén puhatestű és gerinces fauna a Kisalföldről (Halászi l.sz. fúrás). Földt. Int. Évi Jeleni. 1988-ról: 235-244 Kretzoi, M., Krolopp, E., 1972. Az Alföld harmadkor végi és negyedkori rétegtana az őslénytani adatok alapján. Földr. Ért., 21, 2-3: 133-158 Krolopp, E., 1970. Őslénytani adatok a nagyalföldi pleisztocén és felsőpliocén rétegek sztratigráfiájához. Őslénytani Viták, 14: 143. Mangelsdorf, I., Scheuermann, K., Weiss, F., 1989. River Morphology. Springer-V., London Mike, K., 1991.: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története. Aqua, Budapest, pp. 1-698. Miháltz, /., 1955. Erosionszyklen - Anhaufungszyklen. Acta Miner. Petr. Acta Univ. Szegediensis. 51-62. Molnár, B., 1990. A Nagyalföld DK-i része harmadidőszak végi és negyedidőszaki feltöltődésének modellezése. MTA, SZAB kiadványa, Szeged. 31-57. Molnár, B. 1973. Az Alföld harmadidőszak végi és negyedkori feltöltési ciklusai. Földt. Közlöny, 101: 294-310. Olajos, K., Deák, I. Goda, L., Jámbor., Á. 1986. Befejező jelentés a Tiszapalkonya 1. sz. alapfúrásról. OFKFV, Miskolc. Kézirat, MÁFI Ad: 1040/6.