Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

6. szám - Juhász József: Emlékbeszéd Kvassay Jenő és Sajó Elemér sírjánál

JUHÁSZ J .: Emlékbeszéd Kvassay Jenő és Sajó Elemér sírjánál 327 dekeknek dobott konc. Ha igaz az, hogy a Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön, százszor igaz ez hazai vízkincsünkre, mely nem lehet a napi politika játékszere. Kvassay Jenő tudta, hogy az ember akkor költ sokat a háztető javítására, amikor süt a nap, akkor kezeli, javítja, fejleszti az árvízvédelmi létesítményeket, amikor nincsen árvíz. Az egészségügyi mérnöki osztály létrehozásával több, mint 110 évvel ezelőtt már látta a vízellátás és csatornázás egységes szakmai irányításának fontosságát. Jól látta a hatósági és építési munka különállásának fontosságát de azt is látta, hogy a vízépítésben az államnak kell vezető szerepet vállalni. Ezért a hatósági vonallal párhuzamosan kiépítette az Országos Vízépítészeti és Talajjavítási Hivatal (később Országos Vízépítési Igazgatóság) országos szervezetét, mely egyben ellátta a hatóságok mellett a szakértői feladatokat is. Úgy vélem, sokat tanulhatnánk Kvassay Jenő munkásságából, szárnyaló szelleméből, gazdaságilag megalapozott realitásából, a vízügyet mindig távlatokban szemlélő kiváló szakmai képességeiből, a jó ügy mellett kiálló konokságából és türelméből, okos és megalapozott érveléséből. Kvassay Jenő 1919-ben vált meg a vízügyi szolgálattól, amelynek megszervezésétől kezdve 40 éven át állott irányítóan az élén, mint a magyar vízgazdálkodási politika megalapítója. Visszavonulását rövidesen követte halála. Emlékét balatonföldvári emlékműve, az őrszentmiklósi vízmű magas tárlójánál lévő emlékműve, a Budapest-csepeli Nemzeti- és Szabadkikötő zárt medencéjének bejárati zsilipje, a Kvassay-zsilip és a Magyar Hidrológiai Társaság legnagyobb kitüntetése, a Kvassay Jenő díj őrzi mindaddig, amíg a víz ügyét hazánkban szervezetten művelik. Méltó munkatársa, majd Kvassay Jenő életművének folytatója volt az ugyancsak őrszentmiklósi Sajó Elemér, akinek itt lévő sírjánál most őrá gondolunk. 1875-ben született. A budapesti Műegyetem oklevelének megszerzése után állami szolgálatba lépett és munkásságát a Ferenc-csatorna tiszai torkolati hajózsilipjének építésénél, Óbecsén kezdte. Ezután az Alsó-Bega csatornázási munkálatainál, majd a Mosoni Duna-ág csunyi vízbeeresztő zsilipjének építésénél dolgozott. A vízi utak műtárgyainak műszaki kérdései mellett csakúgy, mint Kvassay Jenő, elmélyedten tanulmányozta a vízi közlekedés közgazdasági oldalát is. Az 1909-ben megjelent: „Vízi utak és vasutak hazánkban és külföldön" című műve már égető gazdaságpolitikai feladatokra hivja fel a figyelmet. Ekkor kerül Budapestre a Kvassay Jenő irányította vízépítési munkálatokhoz a Soroksári Duna-ág és a kereskedelmi kikötő előmunkálatainak kirendeltségéhez, ahol a Kvassay-zsilip építését vezeti. A munkahellyel kapcsolatos cement- és betonkísérleti állomáson végzett kísérletek eredményei és addigi építési tapasztalatai alapján íija meg 1914-ben Lampl Hugóval "A beton" c. kézikönyvét, amelyet a Magyar Mérnök és Építész Egylet aranyéremmel jutalmaz. 1916-ban megjelent tanulmányában a belvízlevezető zsilipek megrepedésének okaival és a repedések megakadályozásának kérdéseivel foglalkozik. Politikai ügyességének és kiváló szervezőkészségének volt köszönhető, hogy a budapesti nemzeti és szabad kikötő építési munkálatai a vesztett háború után sem maradtak félben. Mint az 1918-19. évi Kikötőépítő Igazgatóság műszaki vezetőjének, majd mint a kikötőkormánybiztos helyettesének, nagy érdemei vannak a nagy jelentőségű mű megvalósulásában. A kikötő megnyitása után a Földművelődésügyi Minisztérium vízügyi műszaki főosztályán dolgozik, majd a balatoni kikötők kerületi felügyelője. Kartársainak és feletteseinek bizalmából 1930-ban átveszi a magyar vízügyek legfőbb irányítását. 1931-ben adja ki élete főművét, vízgazdálkodási politikánk lényegében máig igaz átfogó programját, „Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában" címmel, és szívós harcot kezd tervei megvalósításáért. Gazdaságilag nehéz időszakban hirdeti, hogy az élet hullámzásában minden mélypontra emelkedésnek kell következnie, amelyre fel kell készülni, és ezért a szebb jövő szellemi előkészítését tartja legfontosabb feladatának. A túlfeszített munka korán felőrölte egészségét. 1934-ben nyugalomba kellett vonulnia, de már késő volt: még ugyanezen év őszén meghalt. Itt Őrszentmiklóson temették el. Sajó Elemér munkájának jelentős részét már a Trianonban harmadára csökkentett országban fejtette ki, megmutatva, hogy e kis, szegény országban is lehet jobb jövőt építeni. A vízzel foglalkozó hazai szakemberek sor tízezres családja nevében itt Kvassay Jenő és Sajó Elemér sírjánál ígérjük, hogy nem csak emléküket őrizzük kegyelettel, hanem életükből, terveikből és megvalósított hatalmas életművükből erőt merítünk a víz ügyének értelmes szolgálatára, hazánk és nemzetünk felvirágoztatása érdekében. Ahstract: Memóriái address at the graves of Jenő Kvassy and Elemér Sajó Juhász, J. In thegraveyard ofthe village called formerly Örszentmiklós, presently Örbottyan, Dr. J. Juhász, President ofthe Hungárián Hydrological Society addressed the membersof the society and other attendantson July 10,1993. Jenő Kvassay was the „first person" in the Hungárián Water Service between 1879 and 1918. The organization of the land engineering and river engineering services, further the preparation of the virtually still vaiid water law are associated with his name. Elemer Sajó, the nephew of J. Kvassay has occupied this post from 1930 to 1934 and in his „Memorandum" published in 1931 hasoutlinedthe tasks ofthe Hungárián Water Service for future decades. Keywords: History of hydraulic engineering, commemoration JUHASZ JÓZSEF A Magyar Hidrológiai Társaság elnöke. A műszaki tudomány doktora, a Miskolci Egyetem tanára.