Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

6. szám - Domokos Miklós–Tarnóy András: A felszíni vizekkel való magyarországi gazdálkodás helyzete és reménybeli jövője

328 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1993. 73. ÉVF., 1. SZÁM A felszíni vízkészletekkel való magyarországi gazdálkodás helyzete és reménybeli jövője Domokos Miklós 1024 Budapest, Fillér u. 1. Tarnóy András 1028 Budapest, Hidász u. 15. Kivonat: A tanulmány célja a felszíni vízkészletekkel való gazdálkodás jövőbeli tevékenységi irányait meghatározó koncepció kialakítása. Ezt a munkát a szerzők az ország öt tapasztalt vízkészletgazdálkodási szakértőjének bevonásával végezték el. A tanulmány javaslatainak lényege, hogy a vízkészletgazdálkodási döntések, illetve helyzetelemzések három szintjét mind a vizsgált területek nagysága, mind az alkalmazott munkaeszközök tekintetében el kell különíteni egymástól. Az országos, illetve nagyrégiókra vonatkozó áttekintés ajánlott munkaeszköze továbbra is az összesítő vízmérleg, illetve a vízgazdálkodási hossz-szelvény. A középső (engedélyezési) döntési szinten alapvetően az egy-egy vízgazdálkodási rendszerre végzendő szimulációs rendszervizsgálat ajánlható. A vízkészletgazdálkodás harmadik üzemirányítási szintjén várhatóan megszűnik a vízügyi szervek illetékessége, mivel azt átveszik a vízhasználói érdekközösségek. A tanulmány ezen kivül a vízkészletgazdálkodás szükségességéről, a vízigény-kielégítés energiaszükségletéről, a vízkészlet ökológiai értékéről és a vízkészletgazdálkodási döntések nyilvánosságáról is tartalmaz gondolatokat. Végül javaslatot tesz a legidőszerűbb további vizsgálatokra. Kulcsszavak: vízkészletgazdálkodási döntés, vízgazdálkodási mérleg, szimulációs rendszervizsgálat, vízhasználat engedélyezése Előzmények Magyarországon a vízkészletekkel való tervszerű gazdálkodás intézményrendszere - Európa legtöbb országát megelőzve - az 1960-as évek elején alakult ki és erősödött meg. Az intézményrendszer működésének néhány fontosabb állomása, illetve eredménye: - a második és a harmadik Országos Vízgazdálkodási Keretterv létrehozása (OVF 1965, OVH 1984), több OMFB vízgazdálkodás-fejlesztési koncepció kidolgozása - a Kerettervek megvalósulását nyomon követő Vízkészletgazdálkodási Evkönyvek kiadása 1964től 1988-ig (VGI 1989) - Vízkészlettgazdálkodási Értelmező Szótár közreadása (VITUKI 1968) - a Vízügyi Igazgatóságok hidrológus-mérnöki intézményének (1959), majd vízrajzi és vízgazdálkodás-fejlesztési (1965) csoportjainak létrehozása és működtetése - a vízkészletgazdálkodás tudományos alapjait biztosító kandidátusi disszertációk kidolgozása {Csermák 1968, Dávid 1978) - hidrológus és vízkészletgazdálkodási szakmérnökképzés a Budapesti Műszaki Egyetemen 1970-től - a vízkészletgazdálkodás egyetemi oktatásához szükséges tankönyv- és jegyzetanyag kiadása (Dégen 1972, Bözsöny-Domokos 1972, Dávid 1987). A hazai vízkészletgazdálkodásnak - a fentiekben csupán néhány kiragadott eseménnyel jellemzett - történetét részletesebben s ugyanakkor tágabb történeti keretbe illesztve Csermák (1992) tanulmánya dolgozza föl. A jelen dolgozatban az általános vízkészletgazdálkodáson belül csak a felszíni vízkészletekkel való gazdálkodással foglalkozunk, amelyet a továbbiakban, az egyszerűség kedvéért, vízkészletgazdálkodásnak nevezünk. Megállapítható, hogy a hazai vízkészletgazdálkodás gyakorlatán - csaknem három évtizedes intenzív, eredményes működés után - az 1980-as évek vége óta a kifulladás és ellaposodás, a sokszor pusztán rutinszerű tevékenység céltalanságának jelei mutatkoztak. Ennek valószínű fő okai közül itt csak néhányat említünk: - a gazdasági környezet s ezzel a megszokott intézmény- és célkitűzés-rendszer megváltozását, - a felszín alatti vizekkel való vízgazdálkodás előtérbe kerülését, - a vízrajzi tevékenység viszonylagos függetlenedését, - a legjelentősebb elmaradások felszámolását, többek között a III. OVK-hez készített alapozó anyagok körében, - a vízkészletgazdálkodás több évtizede begyakorolt módszereit rutinszerűen alkalmazó szakember-gárda ismeretanyagának és szemléletének tudományos igényű megújítását célzó belső és külső kezdeményezésű - kellő hatékonyságú megmozdulások elmaradását. Hazánkban a tudatos vízkészletgazdálkodás, ismert geopolitikai adottságaink miatt, a jövőben, a megváltozott gazdasági-társadalmi feltételek között is meghatározó jelentőségű lesz. Vízkészletgazdálkodási módszertani követelményei is vannak a tulajdonviszonyokban bekövetkezett változásoknak, a központi tervgazdálkodási rendszer megszűnésének, az államigazgatási eljárásban és hatósági jogkörökben bekövetkezett változásoknak. Ezért feltétlenül szükség van az említett (és más) okokból „kifulladt" vízkészletgazdálkodási tevékenység megújítására, szemléletmódjának és módszereinek korszerűsítésére.