Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

5. szám - Szigyártó Zoltán: A Duna menti árvédekezés hidrológiája

310 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1993. 73. ÉVF., 1. SZÁM DUNA NAGYMAROS 300 290 280 270 260 250 2A0 230 220210 200190 180 170 160 150\\ JELMAGYARÁZAT1 2 3 / / \\V JELMAGYARÁZAT1 2 3 y \ A w JELMAGYARÁZAT1 2 3 VNA JH ./j / /.T T / In is ^ _ ^ M(t)' 60,1 COS 2lt 365 Cm-t) 2lt 365 I i i 1 11 21 —i—r • 10 20 i i i 2 12 22 i i i f 1121 i II 1 1121 5 15 25 i i i 5 15 25 I i i 313 23 313 23 i i i 212 22 2 12 22 Jan. Febr. Márc. A'pr. Máj. Júni. Juli. 1— Aug. szept Okt. r NOV. Dec. i— [nap] 0 50 100 150 200 250 300 350 [nap] 2. ábra. A napi vízállások középértéke 2. Hidrológiai viszonyok az 1965. évi, legnagyobb jégmentes árvíz kialakulásakor A felvázolt általános képbe jól illeszkednek az eddigi legnagyobb, 1965. évi jégmentes árvíz kialakulására jellemző hidrológiai viszonyok. Ezt az árvizet megelőzően a Felső-Duna vízgyűjtőjén elmaradtak a szokásos téli felmelegedések, s emiatt a vízgyűjtőterület magasabb részein addig még soha sem tapasztalt vastagságú hótakaró alakult ki (5. ábra). Ennek a hatalmas hőmennyiségnek az elolvadása is csak márciusban kezdődött el, melyet még kitartó, nagy esőzések is követtek. Ennek következtében a Duna pozsonyi szelvényének a vízgyűjtőterületén átlagos értékként márciusban 90 mm, áprilisban 185 mm, májusban 230 mm, júniusban 220 mm, azaz a négy hónap alatt összesen 725 mm csapadék hullott le (Body-Csoma-Károlyi-Szilágyi 1966). Mindezek hatására a Duna felső vízgyűjtőterületéről egymást követő számtalan árhullám indult el, melyek egymást részben utolérve a magyarországi Duna szakaszon hat árhullámcsúcsot idéztek elő (6. ábra). Ezek közül az első még csaknem tisztán hóolvadásből származott. Az utána következőknél viszont mind jelentősebb túlsúlyra jutott az esőzés hatása úgy, hogy a hatodik, a rekordokat döntögető csúcs már tisztán esőből származó lefolyásból keletkezett. Ahhoz pedig, hogy ez a nagy árhullám kialakulhatott, nagyban hozzájárult az is, hogy az azt megelőző, mintegy három hónap alatt a hóolvadástói és a rengeteg esőzéstől telítődött talaj a további csapadékmennyiséget már csak nagyon nehezen tudta befogadni, s így annak jelentős hányada lefolyásra került. Ez a hatodik árhullám magasságában Gönyűtől lefelé túlhaladta az összes eddig előfordult jégmentes árvíz magasságát; úgy, hogy a Szentendre-szigeti védvonalon, de Mohács alatt is voltak olyan gátszakaszok, ahol a víz hosszú ideig szinelt a gátkoronával, vagy meg is haladta azt, s így - helyenkint mintegy 40-60 cm-es vizet tartva - a mentett területet a töltéseket megmagasító nyúlgátak védték. Az árvíz azonban nem csak különleges magasságával okozott gondot. Az árvédelmi töltések különleges hosszú ideig, 119 napig álltak víz alatt, ami jelentősen csökkentette a gátak állékonyságát.