Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

5. szám - Szigyártó Zoltán: A Duna menti árvédekezés hidrológiája

SZIGYÁRTÓ Z.: A Duna menti árvédekezés hidrológiája 309 1. ábra. A magyarországi Duna-szakasz vízgyűjtője sában egy igen érdekes statisztikus törvényszerűséget eredményeznek (Csoma-Szigyártó 1969): A napi középvizállások alakulása egy egyszerű szinuszos összefüggéssel írható le oly módon, hogy a legmagasabb napi középvízállások május, míg a legalacsonyabbak november végén jelentkeznek (2. ábra). A napi vízállások szórása viszont egy egyéves és egy féléves periódusú szinusz hullám szuperponálódásából adódó periodikus összefüggéssel írható le úgy, hogy az elsó' (nagyobbik) maximum február hóra, a második (kisebbik) maximum augusztus hóra, az elsó' (magasabb) minimum május hóra és a második (alacsonyabb) minimum november hóra esik (3. ábra). A legmagasabb napi középérték tehát éppen a szórás elsó' minimumának az idejével esik egybe, ami az év első felében az árvizek jelentkezését némileg szétszóija. így alakul ki tehát az a helyzet, hogy az évi legnagyobb vízállás januártól májusig minden hónapban mintegy 7-8%-os, októbertől decemberig egyformán mintegy 2-3%-os valószínűséggel fordulhat elő, s az árvizek szempontjából a júniustól szeptemberig tartó 1/3 év a valóban veszélyes; oly módon, hogy az évi legnagyobb vízállás 20% körüli, kiugróan magas gyakorisággal július folyamán jelentkezik (4. ábra). Az árhullám levonulási ideje nagymértékben függ az esőzést okozó front vonulási irányától. Nyilvánvalóan más lesz akkor, ha a nedves légtömegek északról érkezve az Alpok egész területén egyszerre okoznak esőzést. Más lesz akkor, ha a front keletről nyugatra, más, ha nyugatról keletre mozog. Emellett pedig az sem mindegy, hogy maga a front milyen sebességgel halad előre. Az árhullám levonulási idejét emellett természetesen jelentősen befolyásolja annak magassága is; pontosabban az, hogy a hullámterek feltöltődése milyen mértékben van hatással az árhullám alakjára. Hasonló módon befolyásolja azt a jégtorlaszok keletkezése is, mely a torlasz alatt hirtelen vízállás csökkenést, felette pedig a vízállás rohamos növekedését eredményezi. E változatos lehetőségek okozzák aztán azt, hogy az árhullámcsúcsok előrehaladása alapján számított levonulási idő Passau és Pozsony között 19-111 óra, Passau és Mohács között 114-308 óra között ingadozik. Az utóbbival kapcsolatban meg kell azonban emlékezni arról is, hogy a Duna magyarországi vízjárását jelentősen befolyásolja az Ipoly és a Sió tortolata közötti, érdemleges mellékvízfolyás nélküli hosszú szakasz, mely egyaránt lehetőséget ad a magányos árhullámok ellapulására, s az egymást követő árhullámok szuperponálódására. Végül, az árvédekezés szempontjából egyáltalán nem elhanyagolható az a megfigyelés, hogy az Ipoly torkolata feletti szakaszon általában a jégmentes, az az alatti szakaszon viszont (a jégtorlaszok kialakulásának a lehetősége miatt) a jeges árvizek a veszélyesebbek.