Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)
5. szám - Ujfaludi László–Maginecz János: A Szigetköz felszín alatti vizei – Hidraulikai és vízminőségi helyzetelemzés, 1987–1989
UJFALUDI L. - MAGINECZ J.: A Szigetköz felszín alatti vizei 281 3. ábra. Geológiai és trícium vizsgálati szelvények nyomvonala a Szigetközben GYŐR JEL MA6YA RAZAT ©— A szelvény sza lyTTgi a trícium- mr L— 1 áramvono/ati 4 a Az 1968 -ett-c. ~g — 0" és tric/um-// szelvényei A pleisztocén rétegsor szerkezetének jobb megismerése céljából megbízásunk alapján 6 jellemző' nyomvonal mentén 1988-ban részletes geológiai szelvény került kidolgozásra. Ezekben már a legutóbbi évek feltárási eredményeit is figyelembe vették (Mike, 1988). A szelvények nyomvonalát a 3. ábrán, egy jellegzetes szelvényt a 4. ábrán mutatunk be. Az utóbbi ábrán látható, hogy a pleisztocén víztartó valójában igen erősen rétegzett. Ezt a korábbi vizsgálatok során úgy vették figyelembe, hogy a homogénnek feltételezett réteget anizotropnak tekintették, az anizotrópia-tényezőt X = 4 értékre véve fel (Ujfaludi, 1979). Ez a valóságos helyzetnek csak durva közelítése. A másik figyelemre méltó újdonság a Dunával nagyjából párhuzamos ferde törésvonal (vetődés), amely a korábbi térképekről egyáltalán nem tűnik ki. Mivel a szelvények az összes fúrási és feltárási eredmények (köztük a legújabbak) felhasználásával készültek, ezek alapján célszerű a korábbi térképek korrigálása. 1.3. A pannon rétegsor A negyedkori rétegekhez viszonyítva a pannon összlet feltártsága jóval szegényebb, a pontos rétegtulajdonságokra csak szórványos adatok állnak rendelkezésre. A Szigetköz területén néhány termál-, illetve artézi kút rétegsora hozzzáférhető. Ezekre és az áramlási tulajdonságokra adnak útmutatást Rónai (1960) és Erdélyi (1979, 1983) tanulmányai. 2. A felszín alatti vizek áramlásának jellegzetességei 2.1. Figyelőkutas vizsgálatok az 1950-es években A hidrogeológiai feltárással egyidejűleg talajvízszintészlelőkút hálózat is létesült a Szigetköz területén. (Mindkettő az első tervezési fázisában lévő Dunai Vízlépcsőrendszer előkészítő munkálataihoz kapcsolódott.) Az első rendszeres talajvízszint-észlelések a felszínközeli rétegekre korlátozódtak. A többéves észlelési adatsor alapján fontos ismereteket szereztek a talajvízjárás fontosabb jellemzőiről, a talajvízjárás és a Duna vízjárásának kapcsolatáról, valamint az 1954. évi dunai árvíz talajvízre gyakorolt hatásáról. Az eredményekről Honti (1954) részletes beszámolót adott: a tanulmány főbb következtetései: (1) a szigetközi talajvíz legfőbb táplálója a Duna; (2) a talajvízszintek gyorsan követik a Duna szintváltozásait, tehát a tározódás hatása nem jelentős; lényegében ma is érvényeseknek tekinthetők. 2.2. Izotópos vizsgálatok 1969-70-ben A felszín alatti vízmozgások globális jellemzőiről (a vizek eredete, az áramlási zóna kiterjedése, az egyes vízfajták keveredése stb.) közvetlen információkat adnak az ún. környezeti izotópok (trícium 3H, 1 80, deutérium 2H). Ilyen vizsgálatokra nyílt lehetőség 196970-ben a NAU (Nemzetközi Atomenergia Ügynökség) támogatásával a Szigetközben. A vizsgálatok során sekélyfúrású talajvízkutak és mélyfúrású kutak segítségével vizsgálták a 3H, az O 18 és a 2H eloszlását a pleisztocén víztartó összletben. A vizsgálatok a Szigetközön túlra, a Kisalföld egész északi felére kiteijedtek. A kutakat két szelvény mentén fúrták (3. ábra). Az alábbiakban a triciumra és a 1 80-ra kapott eredményeket ismertetjük. Az ismertetés során Major (1972) adataiból indultunk ki, de azokat (a triciumra nézve) részben újraértékeltük, az 1 80-ra vonatkozó értékelést pedig Deák (1989) tanulmánya alapján adjuk meg. A trícium ( 3H radioaktív izotóp, felezési ideje 12,4
