Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

4. szám - Karászi Gáspár: A vízfogyasztás lakásonkénti mérésének tapasztalatai

252 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1993. 73. ÉVF., 1. SZÁM viszonyok kialakulásával lakások mellékméró'inek tízezrei kerültek beépítésre. A kialakult magyarországi helyzet bemutatása előtt említést kell tenni a fejlett európai országok gyakorlatáról. Nincs egységes gyakorlat Nyugat-Európában, még az EK országok között sem, de több ország esetében még az országon belül sem az ingatlanok, valamint a lakások vízfogyasztásának mérésében. Nagyon sok helyen nincs lakásonkénti fogyasztásmérés, de van, ahol (pl. London) még a lakóházak fogyasztásának mérése sem megoldott. A vízellátás fejlettsége, a szolgáltatás színvonala tehát nem a lakásonkénti vízfogyasztás-mérés meglétén múlik! Más kérdés, hogy a hazai jövedelemviszonyok, valamint árarányok mellett egyrészt a jövedelmekhez viszonyított vízdíjak tekintetében az elsők között vagyunk Európában, másrészt a vízdíjak részaránya a háztartások kiadásaiban 2-4-szerese a nyugat-európaiaknak. 2. Ami benne van a Közműves Vízellátási Szabályzatban (KVSZ), és ami nincs 2.1. A fogyasztás mérése a 27/1975. MT rendelet szerint a rendelet módosítása előtt A lakások mellékmérővel történő ellátása során kialakuló jogviszony szempontjából lényeges kérdéseket a KVSZ az alábbiak szerint szabályozza. - Kétféle mérő létezik: vízmérő és mellékmérő. Az előbbi -melyet a továbbiakban főmérőként is említünk - az ingatlan vízfogyasztását méri, míg az utóbbi az ingatlanon belüli vízfogysztások elkükönítését, illetve meghatározását szolgálja. - A vízmérő - a bekötővezeték részeként - állami (ma már többnyire önkormányzati) tulajdont képez és a vízmű üzemeltető kezelésébe tartozik, bár építési, felszerelési költségei a tulajdonost terhelik. - Vízmérő felszerelését, cseréjét, leszerelését kizárólag a vízszolgáltató vállalat végezheti. - A vízmérő sértetlen megőrzéséért a tulajdonos a felelős. - Az üzemeltető hozzájárulást adhat mellékmérő felszereléséhez. - A vízmérő jogszabály szerinti időszakos hitelesítéséről az üzemeltető saját költségén köteles gondoskodni. - A mellékvízmérőre a fő vízmérőre vonatkozó rendeletek az irányadók. - A szolgáltatott vízért a tulajdonos (kezelő), a mellékvízmérővel elkülönített vízfogyasztás esetén pedig az érdekelt vízdíjat köteles fizetni. Miről nem rendelkezik a KVSZ? - Nem tesz külön említést az ingatlanok vízfogyasztásának azon részéről, amely a közüzemi ívóvízműből származik (s többnyire a csatornaműbe jut vissza), de a hőszolgáltató vállalat által történő felmelegítést követően melegvízként jut el a fogyasztókhoz. - Nem rendelkezik külön a KVSZ a szolgáltatott, azaz a fővízmérőn mért és a mellékvízmérőn mért vízfogyasztások különbözeteként jelentkező fogyasztás kifizetésének kötelezettségéről. így természetesen arról sem, hogy e fogyasztás részbeni megtérítésére bármely esetben a mellékvízmérővel rendelkező fogyasztó kötelezhetó'-e, illetve, hogy a két (vagy több) mérőn mért fogyasztás különbsége az ingatlanon mellékmérővel nem rendelkező fogyasztók részére joghatással bíró mérés-e, vagy sem. 2.2. A KVSZ módosításával bekövetkezett helyzet A lakások mellékmérővel történő ellátását szabályozó két lényeges bekezdés a 88/1990. MT rendelet szerint a következő: - A fogyasztó kérelmére az együtt mért, de különböző vízfogyasztások mennyiségének meghatározását mellékvízmérő felszerelésével kell biztosítani. - A mellékvízmérő felszerelésével összefüggő költségek - eltérő megállapodás hiányában - a fogyasztót terhelik. Ezen túlmenően a KVSZ alaprendeletében nem szabályozott a 2.1. pontban említett kérdések a továbbiakban is nyitottak maradtak. 3. A lakások méró'sítésének gyakorlati kérdései egy vízmű vállalatnál A Fejér Megyei Vízművek a Székesfehérváron jelentkező nagyfokú lakossági igény hatására az országban (a Dunaújvárosi Vízművel párhuzamosan) elsőként kezdte el a lakások mérősítését, ületve az abban történő közreműködést. Tapasztalataink az alábbiak voltak. Mivel a jelen értekezés elkészítése előtt az ország egész területéről 32 vízmű vállalattól szereztem be információkat és adatokat, hivatkozhatom más vízművek tapasztalataira is. - A 88/1990. MT rendelet megjelenését követően azonnal jelentkező lakossági igény érdekében — országos érvényű részletes eljárási és jogi szabályozás, vagy iránymutatás hiányában - ki kellett dolgozni a lakásmérősítés ügymenetét, műszaki feltételeit, szerződéses formáit. Ezt a vállalat rövid idő alatt megoldotta, s így sikerült elérni, hogy ne alakuljon ki kaotikus állapot a mérők nyilvántartása és így a vízdíjszámlázás területén, de a fenntartás, mérőcsere területén sem. - Székesfehérváron mintegy 1000 főmérőhöz tartozó 36 000 lakás, mint potenciális mérősítési igény fogadására kellett felkészülni. 1992. végére 962 főmérőhöz tartozó lakóépületek 35 293 lakásából 23 670 lakásban szereltünk fel összesen 33 288 mellékvízmérőt. Ezek közül 20 203 hidegvíz, 13 085 melegvíz mérését szolgálja. A 962 főmérő bármelyikéhez 2-től 585-ig teijedően változó számú ellátott lakás tartozik, átlagosan 37. - Sikerült megállapodni arról, hogy a mellékmérőt beszerelő fogyasztó a továbbiakban is vállalja a közösségi vízfogyasztásból (közösségi vízvételi helyek, vízelszivárgás) rá eső vízdíj megtérítését. - Időközben 1990. augusztusában megjelent a környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium, az Országos Anyag- és Árhivatal, valamint a Pénzügyminisztérium közös állásfoglalása a lakásmérősítéssel kapcsolatban, amely jó iránymutatásul szolgált a továbbiakban. Ez az állásfoglalás leszögezte, hogy "a mellékvízmérő tulajdonjoga (kezelői joga) a közüzemi vállalaté", továbbá, hogy "a mellékvízmérő karbantartási, hitelesítési feladata a szolgáltató kötelessége..." Ennek alapján vállalatunk úgy döntött, hogy átveszi kezelésre a mellékmérőket, de fenntartási kötelezettsé-