Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

1. szám - Várallyay György: A talajfejlődés főbb sajátosságai a magyar Alföldön

24 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1993. 73. ÉVF., 1. SZÁM A talajfejlődés főbb sajátosságai a magyar Alföldön Várallyay György MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézete 1022 Budapest, Hermán Ottó u. 15. Kivonat: A talajképződés folyamataira, a talajok tulajdonságaira, termőképességére kétségtelenül sokféleképpen hatott az ember, az emberi tudomány. A viták mindig akkor voltakeredményesek, amikor azokattudományos érvek, és nem egyes döntéshozók szándékai irányították. Hogy az adott körülmények között melyik talajképződési folyamat minősíthető kedvezőnek vagy kedvezőtlennek, azt az ember által kitűzött célok döntik el, és a természeti viszonyok sokfélesége miatt általánosítások sem lehetségesek. A döntések következményei azonban a tudomány segítségével mérlegelhetők, s nemcsak az elméleti ismeretek útján, hanem modellezés által is előre jelezhetők. A tervezett beavatkozások káros következményei így megelőzhetők, élve, de nem visszaélve a tudomány lehetőségeivel. Kulcsszavak: Erdő, vízgazdálkodás, talaj. Bevezetés A Magyar Alföld talajai, talajképződési folyamatai és talajhasznosítási lehetőségei mindig a hazai agrárszakemberek és talajtanosok érdeklődésének a középpontjában álltak. Több oka van ennek: a magyar nép hagyományos föld- és alföldszeretete; a Magyar Alföld kedvező termőhelyi adottságai mezőgazdasági termelésre; ugyanakkor e kedvező adottságok hajlama szélsőségekre, érzékenysége különöző beavatkozásokkal szemben. A monda szerint honfoglaló Árpád vezér egy marék morzsás termőföldet, egy kupa tiszta vizet és egy nyaláb zöld szénát kért a felajánlott fehér lóért cserébe Szvatopluk fejedelemtől a magyarok bejövetelekor. Lehet-e ennél szebben összefoglalni a Kárpát-medence alföldjeinek kedvező „agroökológiai potenciálját'? Aligha! De a magyar irodalom és történetírás azt is megfogalmazta, hogy ezt a területetnemcsak az ellenség pusztította évszázadokon keresztül, hanem aszályok, árvizek, belvizek is. Az ember a mezőgazdasági termelés érdekében irtotta az erdőt nemcsak az Alföldön, hanem a Kárpát-medence vízgyűjtő területének hegy-dombvidéki részein is, növelve a felszíni lefolyást, a vízerózió okozta talajpusztulást, a mélyebb fekvésű területek árvíz- és belvízveszélyét Ez utóbbiak csökkentése érdekében folyószabályozáso-kat, lecsapolásokat hajtott végre; majd a fokozott kiszárítást öntözéssel igyekezett ellensúlyozni. A nagyobb terméshozamok elérése érdekében eredményesen - használta a korszerű agrotechnika minden eszközét Mindez jelentős mértékben hatott a talajképződési folyamatokra, a talajok tulajdonságaira, termékenységére. Hol kedvezően, hol kedvezőtlenül, de feltétlenül sokféleképpen, alapot adva ezzel a túlzott és megalapozatlan általánosítások közti éles vitákra és álvitákra, amelyekben a magyar talajtani tudomány története nem szűkölködött A viták által kikényszerített tudományos kutatások és érvelések emelték a magyar talajtani tudományt a világ élvonalába. Különösen a Kárpátmedencével, illetve a Magyar Alfölddel kapcsolatos tudományterületeken: például a szakkutatásban, az eróziókutatásokban, a talaj vízgazdálkodásának kutatásában stb. Az álviták, és a döntéshozók által nem tudományos érvek alapján, hanem határozatokkal lezárt viták ugyanakkor komoly töréseket jelentettek az ország gazdasági fejlődésében; nagy, gyakran jóvátehetetlen károkat okoztak hazánk környezeti állapotában. A Magyar Alföld talajfejlődésének rövid áttekintése során olyan kiváló szakemberek munkáira hivatkozhatom, mint TESSEDIK SÁMUEL (idén ünnepeljük születésének 250. évfordulóját); SZABÓ JÓZSEF, IRINYI JÁNOS és MURAKÖZY TAMÁS (a múlt század második felében); TREITZ PÉTER és ' SIGMOND ELEK (a századfordulótól a 30-as évek végéig); ARANY SÁNDOR, HERKE SÁNDOR és PRETTENHOFFER IMRE (a második világháború előtti és utáni években); valamint SZABOLCS ISTVÁN és „iskolája": ÁBRAHÁM LAJOS, DARAB KATALIN, VÁRALLYAY GYÖRGY és mások (az ötvenes évek végétől). Az Alföldi erdők és talajviszonyok kapcsolatának elemzésénél pedig olyan jeles erdészek leírására, tapasztalataira támaszkodhatta, mint KAÁN KÁROLY, MAGYAR PÁL, TURY ELEMÉR és TÓTH BÉLA. Három összefoglaló monográfiát tételesen is meg kell említenem: ARANY SÁNDOR: A szikes talaj és javítása. Mezőgazdasági Kiadó, 1956 SZABOLCS ISTVÁN: A vízrendezések és öntözések hatása tiszántúli talajképződési folyamatokra. Akadémiai Kiadó, 1961 TÓTH BÉLA és munkatársai: A szikesek fásítása. Akadémiai Kiadó, 1972. A talajképződés tényezői a Magyar Alföldön 1. Geológiai viszonyok (talajképző kőzet) A Magyar Alföld különböző geológiai képződményei viszonylag „fiatal anyakőzetet", kiindulási alapanyagotjelentenek a talajképződés számára: - negyedkori (pleisztocén) üledékek: • eolikus lösz: száraz felszínekre telepítve a mai löszplatók területén; ma is többnyire jellegzetes, porózus lösz-karakterrel; • ún. infúziós („alföldi') lösz: vízbe vagy időszakosan vízborította felszínekre telepítve a mélyebb fekvésű területeken; tömődött, hidromorf bélyegekben gazdag karakterrel; -jelenkori (holocén) üledékek: • széltelepítette (eolikus) homok, elsősorban a Duna-Tisza közi Hátság és a Nyírség területén; • folyóvízi üledékek (alluviumok), a folyók hajdani és jelenkori árterein; • lejtőhordalékok (kolluviumok) a medenceperemi területeken; • áttelepített lösz és löszös üledékek, az Alföld egész területén végbemenő laterális erózió eredményeképpen. Fenti geológiai folyamatok alakították ki a makroléptékben sík Magyar Alföld sajátos - és a talajképződésben igen nagy szerepet játszó (mikro)relief viszonyait is, amely igen változatos, gyakran mozaikosan tarka. 2. Éghajlat A Magyar Alföld éghajlatában egyaránt érvényesülnek atlanti, kontinentális, mediterrán hatások, s eredményeznek igen változatos térés időbeni megoszlású időjárási helyzeteket Az Alföld éghajlatát az évi 10,5 "C évi középhőmérséklet, és 530-560 mm évi átlagos csapadékmennyiség mellett sokkal inkább jellemzi az éghajlati elemek igen