Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

4. szám - Szerencsi László: Különleges vízminőségi problémák a Takácsi Községi Vízműnél

231 Különleges vízminőségi problémák a Takácsi Községi Vízműnél Szerencsi László Veszprém Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat 8200 Veszprém, Budapest u. 5. Kivonat: A takácsi községi vízmű beüzemelését követően a vízellátásban gondot okozott a víz változó erősséggel jelentkező szaghatása, amellyel egyidejűleg a vízmű kútjának metántartalma is megemelkedett. A szerző a szaghatást és a metántartalom emelkedését földtani okokra vezeti vissza és kapcsolatba hozza az ősföldrajzi adottságokkal, az itt feltárt felső-pannon rétegek medenceperemi helyzetével. A térségben található vízműkutak gázvizsgálati-, vízvizsgálati adatait tartóssági görbék formájában dolgozza fel és ennek eredményei alapján elkülöníti az egyes gázos rétegeket, kimutatja a gáz helyi keletkezését és foltszerű elterjedését. A szaghatás okaként a fiatalabb felső-pannon rétegek részlegesen lejátszódott gázosodási folyamatát jelöli meg. Megállapítja, hogy a medenceperemekről korábban bejutott szerves anyagok gázzá való teljes átalakulásához a rendelkezésre álló idő relatíve kevés volt, ezért a vízben a bomlási folyamat közbenső termékei, a vizsgálattal kimutatott, szaghatást okozó fehérje bomlástermékek is jelen vannak. Kulcsszavak: ősföldrajz, felső-pannon, gáz helyi keletkezése, részleges bomlás 1. Földtani vázlat Takácsi község Pápától É-ra, kb. 6 km távolságban helyezkedik el a Bakony hegység ENY-i előterében. A tágabb területen az alaphegység legközelebb Pápa-Tapolcafő térségében található a felszínen, ahol felső-kréta mészkő kifejlődésben sasbércszerűen kiemelt helyzetben van. Pápa és Takácsi között egy szerkezeti vonal húzódik, amelynek mentén az alaphegység lépcsős vetődésekkel mélybe zökkent. A Takácsi térségében telepített mélyfúrásokban az alaphegység már 1300-1400 m körül jelentkezett és idősebb kőzetekből, szilur-devon metamorfitokból (agyagpala, fillit) áll. Az alaphegység felett a Takácsi belterületétől DNY.-ra, kb. 2 km-re telepített Tak-1 jelű fúrásban a vékony pleisztocén-holocén takaró alatt 750 m-ig tartott a felső-pannon összlet, ez alatt 1090 m-ig alsópannon üledékeket, majd az 1428,5 m-es talpig miocén (aleurit, márga, agyagmárga, homokkő, konglomerátum) rétegeket harántoltak (Papp Z., 1981). 2. Hidrogeológia, vízminőség A terület földtanának ismeretében Takácsi község vízbeszerzésére - helyi vízbázis kiépítését tartva szem előtt — a felső-pannóniai összlet porózus szintjeinek feltárása jöhetett szóba. Ennek megfelelően a község vízbázisául szolgáló fúrt kút a 100-150 m között megismert vízadó szintre lett kiképezve, a szűrőzés 114,0116,5 és 133,0-145,0 m között történt (fúrás éve: 1988). A kút építéskori vízminősége kedvező volt, egyedül a víz vastartalma (0,64 mg/l) haladta meg a határértéket. A termelt víz összes metántartalma 0,06 NI/m

3 volt. A vastartalom csökkentése érdekében vastalanító épült. A vastalanítás FERMASICC típusú vastalanítóval nyomás alatti, zárt rendszerben történik, így a vastalanítóból a víz térszíni medence közbeiktatása nélkül, közvetlenül a nyomóvezetékbe kerül. A vízművet a próbaüzem kedvező tapasztalatai alapján 1990-ben vette át üzemeltetésre a Veszprém Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat. A vízmű beüzemelését követően, a tartós üzem során azonban vízellátási gondok jelentkeztek a víz változó erősséggel észlelhető, undorkeltő szaghatása miatt. A szaghatás eredetének tisztázása érdekében a Vízmű Vállalat a teljes vízellátó rendszerre (vízellátó hálózat, glóbusz, vízkezelő berendezések, stb.) kiterjedő felülvizsgálatot végzett. Ennek során kapcsolódtam be a problémakör elemzésébe, magának a vízbeszerzésnek, mint a szaghatás egyik lehetséges okának vizsgálata érdekében. A kút vizének megismételt gázvizsgálata ekkor 10,99 Nl/m

3 összes metántartalmat mutatott (92. 05. 13.). A gáztartalom ilyen mértékű megemelkedése az építéskori „0" körüli értékhez képest jelentős változás. A gáz teljes egészében oldott formában van jelen. A termelt víz gázkromatográfiás és gázkromatográftömegspektrometriás vizsgálatáról készített szakértői jelentés (Borszéki J., 1992) szerint a vízben telítetlen amin-vegyületek voltak kimutathatók, amelyek fehéijeaminósav bomlástermékekre vezethetők vissza. A terepi bejárások során nem találtunk olyan szennyezőforrást (pl. dögkút stb.), amely a problémát előidézhette volna. Ugyanakkor a térségben található kutak adatainak feldolgozása során hasonló jelenségekről értesültünk néhány más kút esetében is. A térség átvizsgált kútjainak adatai alapján arra kellett gondolnunk, hogy a szaghatás földtani okokra vezethető vissza.