Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

4. szám - Dosztál István: A vízminőség ellenőrzésének tapasztalatai a „South West Water” vízmű vállalatnál és alkalmazásuk az Északdunántúli Regionális Vízműveknél

DOSZTÁLI.: A vízminőség ellenőrzésének tapasztalatai a „Souih West Water" vízmű vállalatnál 229 ivóvízzel ellátott területet, a mintavételi pontokat úgy, hogy azok ellenőrzésével kézbentartható legyen az ellátott terület vízminősége. Bizonyos vizsgálatoknál, mint például a réz, cink, ólom, a mintavételi pontokat szelektíven választják ki (ahol ilyen szennyeződéssel számolni lehet), mégpedig 50 %ban állandó mintavételi helyként és 50 %-ban véletlenszerűen. A hatósági ellenőrzés viszont bármely mintavételre alkalmas ponton ellenőrizheti a szolgáltatott víz minőségét. Az üzemeltetőnek évente mintavételi és vizsgálati programot kell összeállítania. A mintavételi gyakoriság és a vizsgálati jellemzők meghatározásánál figyelembe kell venni az előző év vízminőségi helyzetét, az ellátott terület népességét. Új vizsgálati jellemzőkkel bővíthető a program, ha azt új szennyezőforrások megjelenése indokolja. A program hatósági jóváhagyás után kötelező érvényű. Az éves munkaprogram megvalósításáról és értékeléséről év végén összefoglaló jelentést kell küldeni a területileg illetékes helyi hatóságoknak. A hatodik fejezet az ivóvíz céljára felhasználható nyersvizek, felszíni vizek osztályozását is érinti és az osztályozás függvényében utasításokat, irányelveket közvetít a szükséges tisztítási technológiára, fertőtlenítésre. Foglalkozik továbbá az ivóvíz előállítás és továbbítás folyamatában felhasználható anyagokkal, új anyagok használatához szükséges engedélyezési eljárásokkal, valamint a hatóságoknak az üzemeltető felé irányuló jogköreivel. A hetedik fejezet az üzemviteli, karbantartási jegyzőkönyvek készítéséről (tartalmi, formai követelményeiről), egyéb információ-szolgáltatásról, iratmegőrzési időről rendelkezik. A nyolcadik fejezet az illetékes helyi hatóság vízminőséggel kapcsolatos működési köréről rendelkezik. A kilencedik fejezet figyelmeztet, hogy az üzemeltető által elkövetett szerződésszegést hatósági eljárás követi. 5. Az Északdunántúli Regionális Vízmiivek minó'ségellenó'rzési rendszerének bemutatása A vállalat 2250 km

2 területen 317 ezer fő ivóvízellátását biztosítja. Az 1992. évi átlagos napi víztermelés 82 ezer m

3 volt, míg a maximális víztároló kapacitás (medencék, víztornyok) 77 700 m

3. Az ivóvízellátásba bekötött lakások száma 99 927 db, a hálózathossz bekötővezetékek nélkül kb. 1700 km. Az évi átlagos csapadék 550-560 mm. A szolgáltatott ivóvíz több, mint 60 %-a karsztvíz, kb. 20 %-a partiszűrésű kútvíz (Duna mentén létesített kutakból származik), a fennmaradó hányad döntően védett rétegvíz, ill. egy kis részben tisztított Duna-víz - a vállalat egy felszíni víztisztítót üzemeltet. A partiszűrésű kutak mélysége 10-20 m, a védett rétegvízű kutaké 90-300 m, míg a karsztkutak mélysége 80-1290 m között változik. Az ÉDRV önálló minőségellenőrző hálózattal rendelkezik. Van egy központi és hét technológiai laboratórium. Az ivóvízszolgáltatásban két, a szennyvíztisztításban öt technológiai laboratórium működik. A központi laboratórium 1991-ben megszerezte az MSZ szerinti akkreditálást. Az ivóvízszolgáltatás munkaprogramja összeállításánál a kindulási alapot az ellátott terület népessége, a hálózati rendszer elhelyezkedése, az előző év vízminőségi helyzete és a vízbázisok szennyeződési veszélyeztetettsége képezi. A minőségellenőrzés területén tehát nincs alapvető különbség a két vízművállalat között. Lényeges különbség van viszont a bakteriológiai minimális mintaszám és mintavételi gyakoriság meghatározásában. A 18/1992. KHVM rendelet 2. sz. mellékletében pl. az 5000 főnél kisebb településeknél 1 minta/hónapban minimálisan enegedélyezhető mintaszám túlságosan alacsony. Egy ilyen mintavételi rendszerben egy év alatt olyan kevés információ gyűjtehető be az adott település vízellátó hálózatáról (végvezetékek, terepszintbeli különbségek stb.), amely alapján a tényleges minőségi helyzetet és a rákövetkező év mintavételi programjának összeállítását nehéz jól meghatározni. Hasonló a helyzet az 5000-20 000-es népeségű ellátott területek, települések esetében is. Éppen ezért célszerűbbnek tartom azt a gyakorlatot követni, mely szerint minimálisan minden települést fel kell keresni havonta egyszer bakteriológiai mintavételezés céljából (a rendelettel összhangban), de a mintavételi helyet és egyben a mintaszámot a helyi viszonyok alapján az illetékes közegészségügyi hatóság és az üzemeltető határozza meg! Az ellátott települések 5000 alatti és 5000-20 000 közötti népességéig pedig a minimális és a standard mintaszám között nem kellene különbséget tenni. A kémiai vizsgálatok tekintetében meglévő különbségek elsősorban nem az ellenőrzési rendszer szerkezetéből, hanem az ivóvízként felhasznált nyersvíz származásából fakadnak. Az S.W.W. felszíni víztisztítói által a hálózatba bocsátott tisztított víz sokkal nagyobb részarányú, mint az ÉDRV esetében. Az S.W.W. csővezetékek korrózió elleni belső védelme megszüntette azokat a korróziós problémákat, amelyek viszont az ÉDRV területén fennállnak. Ennélfogva minőségellenőrzésünk fontos területe a vizek agresszivitásának, vas-mangán tartalmának és a medenceüledékek összetételének rendszeres vizsgálata. Összefoglalás Nagykiterjedésű vízhálózati rendszereken a megfelelő bakteriológiai minőség biztosítására legáltalánosabban és eredményesen alkalmazott megoldás a víz klórozása. Ez a gyakorlat a cikkben említett vízművállalatoknál is. Alkalmaznak természetesen korszerűbb megoldásokat is, de kisebb hálózatoknál és speciális esetekben. A minőségellenőrzés mindkét vállalatnál saját vizsgálólaboratóriumi hálózatra épül. és ezek a laboratóriumok szigorú minősítési követelményeknek kell megfeleljenek. A minőségellenőrzési programok központi irányelvek, szabályzatok alapján készülnek és valósulnak meg. Az ellenőrzési gyakoriság és a mintaszám meghatározása tekintetében van lehetőségünk az angol tapasztalatok alkalmazására. Mindkét vállalat azonosan ítéli mg a fogyasztók közvetlen informálásának, a szabályozások - üzemeltetés - minőségellenőrzés és ezek költségvonzatának racionalizálását, valamint a nemzetközi előírások folyamatos honosításának fontosságát. Köszönetnyilvánítás Ezúton mondok köszönetet vállalatom vezetésének, hogy magánkezdeményezésű szakmai utamat lehetővé tette. Köszönetet mondok továbbá Norman Fleetnek, C. Bryan Buckleynek, Kenneth Greedynek, Richárd Sidneynek és George Ecclesnek azért a segítségért, mellyel hozzásegítettek utam eredményességéhez. Irodalom Dr. Bozzay J.-né, Markovics L., 1982. Irányelvek a Vízművállala-