Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

4. szám - Szebényi Tibor: Az ivóvíztisztítás technológiájának fejlődése a Balaton térségében

224 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1993. 73. ÉVF., 1. SZÁM Az ivó víztisztítás technológiájának fejlődése a Balaton térségében Szebényi Tibor Dunántúli Regionális Vízművek, 8601 Siófok, Pf. 59. A folyamatosan szigorodó vízminőségi követelmények a tisztítástechnológiák fejlesztését indokolják. A Balaton térségében felszíni vizet kell tisztítani, amelynek gondját fokozza a szezonális nyári idegenforgalom, és a további évszakok 50 % alatti ivóvíztermelő kapacitás kihasználtsága. A tisztítás-technológia az elmúlt 20 évben jelentősen korszerűsödött, viszont ez az ivóvíztermelés költségeit is lényegesen meg kellett, hogy emelje. Vízellátás, víztisztítás, felszíni ivóvízbeszerzés. Kivonat: Kulcsszavak: 1. Bevezetés A Dunántúli Regionális Vízművek üzemeltetésében a Balaton térségének ivóvízellátását három regionális vízmű biztosítja, melyek napjainkra egységes rendszert alkotnak a tó körül. Az ivóvízellátás súlypontjait jelentő' Siófok, Balatonfüred és Keszthely térségeinek közművesítéséből fejlődött ki, a fenti sorrendnek megfelelően, a Délkelet-Balatoni, az Északkelet-Balatoni és a Nyugat-Balatoni Regionális Vízmű. A térségi ivóvízbázisok termelőkapacitásának változásait 1970-tól 1992-ig az 1. ábra mutatja be. Ezen időszak alatt az ivóvíztermelő kapacitás több mint háromszorosára nőtt, az idegenforgalom jelentős bővülése miatt. Ezt a mennyiségi növekedést a Balaton-vízre telepített felszíni víztisztító művek adják, és ezen belül is kitűnik a csak szezonálisan üzemeltethető csúcsvízművek fontossága a térség ivóvízellátásában. A nyári szezon köztudottan 2, maximum 3 hónapig tart, és ezen belül is nagyon nagy ingadozás jellemzi a napi ivóvízigényt az időjárás függvényében. A mennyiségi okok, és a Balaton-víz speciális jellege következtében az ivóvíztermelés bonyolulttá vált, mind a felszíni víztisztító művek számát, mind pedig az alkalmazott tisztítási technológiákat illetően. 2. A Balaton-víz mint nyersvíz A Balatonból ivóvízellátás céljaira kivehető nyersvíz minősége különleges követelményeket állít az ivóvíztisztítási technológiákkal szemben. A nyersvíz egyes fizikai, kémiai és biológiai paraméterei a tó egyedi hidrogeológiai adottságai, az időjárás, valamint a szezonális idegenforgalom következtében olyan irányú és mértékű változásokat mutatnak, melyek a termelt ivóvíz megfelelő minőségének folyamatos fenntartását nehezítik. A magyar minősítési rendszer szerint a tó keleti és középső medencéjében a Balaton-víz minősége I. osztályú felszíni víz. Ebben a térségben találhatóak a felszíni víztisztító művek. A nyugati medence (Keszthelyi-öböl) vízminősége ennél rosszabb, azonban ott felszíni víztisztító mű nincs. A több, mint 10 éve megkezdett „Balaton vízminőségvédelmi program" eredményeként a Balaton vízgyűjtő területén nincsenek olyan ipari üzemek, melyek károsan szennyezhetnék a tó vizét, és a tóparti településeken keletkező szennyvizek döntő része még tisztítás után sem kerül vissza a tóba. A felszíni vízműveknél kivett nyersvizek többéves laboratóriumi elemzései alapján megállapítható, hogy a tó vizének minősége az utóbbi 2-3 évben nem romlott, sőt 1992-ben egyértelmű vízminőségi javulás volt. 2.1. Fizikai paraméterek A víz hőmérséklete az évszakok függvényében 2-26 150.000110.000 ^ mm V V 120D00 110400 " <3 •t: 100.000 <0 §, 90400 t> 60000 70.000 k 60.000 -N 50000 \ 40.000 2QOOO10000 o 1970 19/5 1980 1. ábra. A Balaton-térségi ivóvízbázisok termelése -I •tí l! 1990 Évek, L-J