Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

4. szám - Dévai György–Dévai István–Czégény Ildikó–Harman Béla–Wittner Ilona: A bioindikáció értelmezési lehetőségeinek vizsgálata különböző terheltségű északkelt-magyarországi víztereknél

208 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1993. 73. ÉVF., 1. SZÁM mg/kg sz.a. 140 I (a) ÖL [to ^ íjl cto « Zn Cu Cr Pb Cd Ni Co Mo BMKO-berendezés Püspökladány BMKO berendezes Hajdúböszörmény /ug/kg sz.a. 60 50 40 30 20 10 (b) Z7I Lindán Detta-HCH Beta-HCH p.p'-DDE • I I P.P'-TDE p.p'-DDT r BMKO berendezes BMKO berendezes Püspökladány H Hajdúböszörmény 3. ábra. Példák a víztérspecifikusságra a püspökladányi BMKO-berendezésben 1990. május 5én, ill. a hajdúböszörményi BMKO-berendezésben 1989. augusztius 14-én gyűjtött, Moina rectirostris dominanciájú szesztonból kimutatott néhány nehézfém (a) és klórozott szénhidrogén típusú növényvédő szer (b) esetében feltétlenül figyelembe kell venni azokat a különbségeket is, amelyek a vízterek eltérő sajátosságaiból (3. ábra), ill. az élőlények fejlődési alakjai szerinti eltérésekből (4. ábra) adódnak. Az élőlények nehézfémtartalmának vízterenkénti vizsgálatával ugyanis tovább finomodik a kép. A két természetközeli állapotúnak tekinthető víztér közül a Halápi-tározóból vett élőlényminták esetében a szesztonban halmozódott fel legjobban az elemek döntő többsége (vas, mangán, ólom, króm, nikkel, kadmium, kobalt, molibdén). A cinket viszont a nagy mocsári csiga és a szitakötőlárvák akkumulálták jobban. A Marót-zugi-Holt-Tiszából vett élőlényminták estében sokkal tarkább a kép. Figyelemre méltó, hogy a fiallócsigában halmozódott fel igen markánsan az elemek egy része (réz, króm, ólom, nikkel). A többi elem közül öt (vas, mangán, kobalt, molibdén, kadmium) a nagy mocsári csigában található legnagyobb mennyiségben, de a többi élőlénytől nem túlzottan elütő mértékben. Érdekes, hogy a szeszton itt csak egy elemből (a cinkből) tartalmazza a legtöbbet, abból viszont kirívóan sokat. A szennyvíztisztítókból gyűjtött élőlényminták a vizsgált tíz nehézfémmel kapcsolatosan változatosabb képet mutatnak. A vasat, a krómot és a nikkelt a szesztonhoz képest mindkét víztérben az árvaszúnyoglárvák tartalmazzák nagyobb mennyiségben. Kobaltból viszont a szesztonban mértünk magasabb értéket. A többi fém vonatkozásában már a gyűjtési helytől függően változik, hogy a szesztonban, vagy az árvaszúnyoglárvában mértünk-e magasabb értékeket. Az eredmények alapján a következő összegző megállapításokat tehetjük az élőlények fémtartalmára vonatkozóan. A tíz vizsgált nehézfém közül - s ez általában is igaz - a vasat és a mangánt tartalmazzák legnagyobb mennyiségben az élőlények (Czégény Dévai I. 1985). Ez érthető is, hiszen e két nehézfém nem toxikus, és nagy szerepet játszik az anyagforgalomban (Dévai Gy. et al. 1982), valamint az üledéknek is úgynevezett mezokomponense. Mennyiségét tekintve a cink és a réz következik sorrendben: az előbbi százas nagyságrendű, az utóbbi pedig 10-100 mg/kg sz. a. közötti szintet ér el az élőlényekben. Az ólom, a króm és a nikkel mennyiségét a vizsgált élőlényekben már