Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

1. szám - Nováky Béla: Az Alföld jelenkori vegetációjának kialakulása

NOVÁKY B.: Az Alföld éghajlatának és vízháztartásának változása 21 döntően a mintegy 22,0-22,5 km

3-t kitevő párolgás révén távozik a síkvidéki területekről. A párolgás tehát a csapadék mintegy 90%-át teszi ki, másfelől a párolgással távozó vízmennyiség az egyéb úton távozó vízmennyiség 7-8szorosa. Következik mindezekből, hogy a síkvidéki területeken - a hegyvidéki területekkel szemben - a függőleges irányú vízforgalom válik a meghatározóvá. Az Alföld vízháztartását a függőleges vízforgalom - a csapadék és a párolgás - alakítja. Ennélfogva az éghajlati tényezők mellett jelentősen megnövekszik a talajok szerepe is, mindenekelőtt a talajok vízgazdálkodását alakító tulajdonságai: a víznyelő, vízvezető, víztartó és vízraktározó képesség {Várallyai 1985). 2. Az Alföld vízháztartásának jelenlegi szerkezete 2.1. Az Alföld térszíni vízháztartása Az alföldi vízfolyások vízjárásában és valamennyi vízgyűjtője lefolyásának alakulásában az éven belül két alapvetően eltérő vízháztartási időszak különíthető el. (Nováky 1982). Az egyik vízháztartási időszak a nyár végén, ősz elején kezdődő felhalmozódási időszak. Ekkor a vízgyűjtők vízbevétele meghaladja a vízgyűjtőről lefolyás és párolgás útján távozó vízkiadást, és a víztöbblet a vízgyűjtőben különböző formában - a talaj nedvességkészleteként, a talajvizekben, hókészlet alakjában felhalmozódik. A felhalmozódási időszak a tél végéig tart. A másik vízháztartási időszak nedvességkészlet kiürülésének az időszaka, ami a tél végén kezdődik és tart a következő felhalmozódási időszak kezdetéig. A kiürülési időszakban a párolgás és lefolyás útján távozó vízkiadás meghaladja acsapadékból származó vízbevételt, a vízháztartást az előző időszakban felhalmozódott nedvességkészlet fogyasztása tartja egyensúlyban. Ez utóbbi tehát a kiürülési időszaknak a csapadék melletti másik vízbevételét jelenti. A felhalmozódási és kiürülési időszak kezdete és vége, valamint az időszakok hossza évenként változóak, s hasonlóképpen változnak az egyes vízgyűjtőkre is. Sokévi átlagban és a Tisza-medence egészét tekintve a felhalmozódási időszak szeptember-február, a kiürülési időszak március-augusztus között fogadható el. Az 1. ábrán a vízháztartás szerkezetét - a vízgyűjtő vízbevételek eredet szerin ti, vízkiadásának a távozás módja szerinti %-os összetételét-mutatja be a vízgyűjtő átlagos csapadékának függvényében a felhalmozódási és kiürülési időszakra, valamint évre az átlagos, egyensúlyi állapotra. A vízháztartás szerkezetének számításához az adatok forrását a VIIUKl-nuk (1972) a Tisza-medencére összeállított vízháztartási adatgyűjteménye szolgálta. Mivel a sokévi átlagos csapadék szoros összefüggésben van a vízgyűjtő átlagos magasságával és kitettségével, nagysága a vízgyűjtő földrajzi, domborzati adottságát is jellemzi, valamint erős közelítéssel, helyazonosításul is szolgálhat. A vízháztartás szerkezetét és vízgyűjtők szerinti változását a felhalmozódási időszakban a következők jellemzik: A párolgás - a vízbevétel egyedüli forrását jelentő - csapadék mintegy 25-45%-át teszi ki. A legnagyobb arányú (és egyben legnagyobb abszolút értékű) párolgást a 700 mm éves csapadékú vízgyűjtők adják. Ennél nagyobb csapadékú vízgyűjtőkben a párolgást az energia, kisebb csapadékú vízgyűjtőkben - igy az alföldi síkvidéki terülteken is - az időszakos vízhiány korlátozza. -A csapadék 25-65 %-a halmozódik fel nedvességkészlet formájában. A felhalmozódás részaránya az alacsonyabb csapadékosságú, síkvidéki területeken a nagyobb, ahol a magasabb felhalmozódási arány biztosítja KIÜRÜLÉSI IDŐSZAK (III-VIII) P - wi csapadék W - felhaÉncecdolt nedvesség tesilet ET- evi párolgás R - évi lefolyás 1. ábra. A vízháztartás átlagos szerkezete a Tisza-medence vízgyűjtőiben az átlagos évi csapadék függvényében. azt, hogy ezeken a területeken - az alacsonyabb csapadék ellenére is - a tél végére felhalmozódó nedvességkészlet nem kisebb, mint a magasabb csapadékú hegyvidéki területeken. Az Alföldön a talaj felső rétegeiben tárózódó vízkészlet átél végére ahegyvidéki területekösszehasonlításában is számottevő. - A lefolyás a csapadékból származó vízbevétel 2-50%-a. Minthogy a lefolyás a csapadéknak a párolgás és tározódás után fennmaradó hányada, mintegy maradéka, érthető a lefolyás vízgyűjtőként is, és a csapadék függvényében is nagyfokú változékonysága. A lefolyó hányad a csapadék nagyságával növekszik; síkvidéki teriileteken 2-10%-ot tesz ki. A kiürülési időszakban a vízháztartás szerkezetét és vízgyűjtők szerinti változását a következők jellemzik: Az időszak vízbevételében számottevő szerepet játszik az előző időszakban felhalmozódott nedvességkészlet Különösen számottevő szerepe van ennek az alacsonyabb csapadékosságú síkvidéki területeken, ahol a teljes bevétel 25-35%-át teszik ki a magasabb csapadékosságú vízgyűjtők 15-20%-ával szemben. A teljes vízbevétel 45-98%-a távozik el párolgás útján. A nagyobb arány a síkvidéket jellemzi, ahol a párolgás igényét jelentős mértékben, mintegy 20-30%-ban az előző időszakban felhalmozódott nedvességkészlet biztosítja. Azokban a vízgyűjtőkben, ahol az átlagos évi csapadék a 700-750 mm-t meghaladja, a kiürülési időszak csapadéka egyedül is képes biztosítani a párolgás igényét. A teljes vízbevétel 2-45%-a távozik lefolyás útján. A lefolyás igen változatos arányát a felhalmozódási időszakhoz hasonlóan azmagyarázza, hogy a vízbevétel sorrendben előbb a párolgást előgíti ki, s csak utána a lefolyást Évet tekintve a csapadékból származó vízbevétel 255%-a távozik lefolyás és 45-98%-a párolgás formájában. Az előbbi a vízgazdálkodási gyakorlatban közismert és gyakorta használt lefolyási hányad vagy lefolyási tényező. Az ábrából jól látható, hogy a lefolyó hányad (következésképpen a lefolyási tényező) szoros összefüggésben van a csapadékkal, de ugyanakkor ez az összefüggés nemlineáris. A vízháztartás 1. ábrán bemutatott szerkezete alátámasztja azt, hogy a Tisza-medence valamennyi vízgyűjtőjénekvízháztartása - a vízgyűjtő csapadékosságától és domborzati jellegétől függetlenül - egyetlen, a vízgyűjtők között is konzisztens keretbe foglalható, az Alföld síkvidéki területeinek és hegyvidékről eredő vízfolyásainak vízháztartása azonos törvény(szerűség)i keretek között írható le. A hegyvidéki és a síkvidéki területek vízháztartása szembeállítását legfeljebb bizonyos praktikus meggondolások indokolhatják. FELHALMOZOOASI IDOSZAK (IX-H) 1," 1100 P,mm ÉV (IX-VIII) 0,8 0,6 OA 0,2 500 600 700 800 900 1000 1100 P mn