Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

1. szám - Bartha Dénes: Az Alföld jelenkori vegetációjának kialakulása

17 Az Alföld jelenkori vegetációjának kialakulása Bartha Dénes Erdészeti és Faipari Egyetem 9401 Sopron, Pf. 132. Kivonat: A Kárpát-medence speciális életföldrajzi ütközőövezet. A vegetáció potenciális vizsgálata alapján az Alföld kb. 3/4 részén erdő tenyészhetne. Az erdők irtása a régmúlt köröktől folyamatos, és csak később alakul ki az erdőgazdálkodás igénye. E század elején volt Alföldünkön a legkevesebb erdő. A legnagyobb fordulatot a Kaán Károly által kezdeményezett Alföld-fásítási törvény hozta 1923-ban. Ma is jelentős telepítések előtt állunk, de fontos az őshonos fafajták visszahozása és a talajvízhelyzet figyelembe vétele. Kulcsszavak: Erdő, vízgazdálkodás Ha Kelet-Európából - honfoglaló őseink útját követve - közelítünk a Kárpát-medence felé, akkor azt tapasztaljuk, hogy a klíma-, talaj- és vegetációzónák a Kárpátoknál megtörnek, s a Kárpát-medencében az általános zonalitást sajátos, mozaikszerű tájak váltják fel. A Kárpát-medence speciális életföldrajzi ütközőövezet: kontinentális, mediterrán, atlantikus, boreális növény- és állatfajok keverednek itt. Ez az elegyedés adja e tájegység rendkívüli értékét, melyhez hasonlót sehol másutt nem tapasztalhatunk. Ha nem lenne ember, nem lenne perturbáció a természetben, akkor mozaikos, egyedi jellegekkel bíró társulások élnének hazánkban. Ennek a potenciális vegetációnak - mely már soha nem valósulhat meg megoszlását mutatja az 1. táblázat, összehasonlítva a mai természetközeli maradványok nagyságával. Területi elhelyezkedésüket az I. ábra szemlélteti. A vegetációrekonstrukció alapján az Alföld több, mint háromnegyed részén erdőknek kellene tenyészni, s ebből is az elsődlegesen víz által befolyásolt vegetációegységek (ligeterdők, láperdők) 37,3%-ot tennének ki. A mai természetközeli alföldi erdőmaradványok azonban alig érik el az 1,5%-ot. 1. táblázat Az Alföld petenciális vegetációja és mai maradványai Potenciális Aktuális % vegetáció % Ligeterdők 30,5 0,8 Láperdők 6,8 0,2 Tatárjuh aros-tölgyek 15,0 0,05 Gyöngyvirágos-tölgyesek 13,0 0,2 Pusztai tölgyesek 10,3 0,05 Gyertyános-tölgyesek 1,7 0,2 Erdők összesen: 77,3 1,5 Száraz gyepek 18,5 Víz, nádas stb. 4,2 0,3 Fátlan társulások őszesen: 22,7 0,3 Mindösszesen: 100,0 1,8 Ahhoz, hogy az alföldi vegetáció jelenlegi képét megértsük, végig kell tekintenünk a fontosabb kultúrhatásokat, melyek az érintetlen növénytakarót a maira változtatták. Azt antropogén hatások a bronzkor óta jelentkeznek, háborítatlan naturáról eddig beszélhetünk. Már az Alföld kevéssé ismertprehisztorikusőslakői (kelták, szarmaták, géták) nagyban irtották az erdőket, valószínűleg égetéssel. A római uralom az Alföld peremén és természetesen a Dunántúlon ugyancsak jelentős szerepet játszott a fairtásban. Az ezt követő népvándorlási mozgalmak, a különböző pásztornépek váltakozó uralma teremtette meg az első történelmi pusztát. A honfoglaláskor becslések szerint már csak 2530%-nyi volt az erdőterület, a többi dúsfüvű legelő és víz. A magyar királyság létrejöttével némileg csökken az erdőirtási ütem, a királyi erdőóvóknak köszönhetően a királyi birtokokon márkialakulnak az erdőgazdálkodás körvonalai. Alföldünk képét a török hódoltság alakítja átteljesen,apuszta(aszlávpusztinjaszó sivatagotjelent) igazi térfoglalása a XVI. és XVII. század tűrök világa alatt következik be. Ebben az időszakban hadászati okokból semmisül meg sok, már addigra is megfogyatkozott erdő. A török kiűzése után nem állt meg az erdők irtása, a felelevenedő mezőgazdasági kultúra részben megaka-dályozta az erdők természetes regenerációját, részben újabb területeket termeltek ki szántóföldek nyerése céljából. Az alföldi és a hegyvidéki vízgyűjtő területeken végzett erdőirtások komoly árvizekhez vezettek, a XVIII. századra jelentős alföldi területekmocsarasodtakel. A korabeli feljegyzések szerint árvizek idején az Alföld kétharmada mocsár és vízjárta terület volt, s csak egyharmada száraz. A XVIII. században megkezdődött a vadvizek levezetése, a folyók szabályozása és a lecsapolás. Ezek a beavatkozások véglegesen megváltoztatták az alföldi ökológiai viszonyokat, a talajvíz tükrének süllyedésével jelentős területek száradtak ki, illetve szikesedtek el. Legkevesebb erdő Alföldünkön a múlt század végén, századunk elején volt. Az akkori állapotok érzékeltetésére álljon itt Kaán Károly 1927-ből származó hangulatképe: „Fátlan mezőtenger, amelyet a nagy messzeségbe láthatóan erdők és rétek nem tarkítanak. Ahol nincsenek fasorok az utak és a táblamezsgyék mentén. Csak til-túl, egymástól távol és elszórtan fehérlik egy tanya. Kietlen elhagyatottságban révedez minden, lomb és árnyék nélkül. Végtelenségbe nyúló, kiélt, kiaszott szürke legelők. Vízállások, kivirágzott szikes foltok.... Mintha szunnyadna minden. Úgyszólván semmi mozgás. Kevés ember, kevés állat. Kevés erre az életnek." Az Alföld erdősítésének kérdése először 1739-ben merül fel Krámer János György orvos és botanikus Morbus Hungaricus-ró\ írott müvében. A betegség leküzdéséhez az egyik fontos feladat szerinte az alföldi homok megkötése lenne. A későbbiekben többen is felismerik a fásítások, erdőtelepítések szükségességét, többek között gróf Széchenyi István is. Őt azért idézzük, 1846-ban megjelent Eszmetöredékek különösen a Tiszavölgy rendezését illetőleg című művéből, mert Széchenyi elsősorban csak mint árvízmentesítő ismert. „Roppant legelőink, valamint