Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

1. szám - Bartha Dénes: Az Alföld jelenkori vegetációjának kialakulása

18 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1993. 73. ÉVF., 1. SZÁM a hegyvidéki erdó'k hatura PTyT

| jirjJossztyep főleg kötött n—-i erdőssztyep homokon J (homokpuszta szoloncsak-szikes fottokhal) Prg erdőssztyep vagy szt^ep^^ ret löszön HU sztyepretek löszön I—lártertklligeterdők, itwcsq1 rak lapok szwonyec -szi kese?) ' 1. ábra. Az Alföld potenciális vegetációtérképe (Soó, 1945. nyomán). tág gabonás mezeink igen nagy fogyatkozásának oka a minden árnyék nélküli, s igen nyílt tér. Fák ültetése részint mezeink oltalmazására a nagy szelektül, ha valahol, valójában nálunk áll napirenden." A tényleges erdőtelepítések 1870 körül kezdődnek, ekkor létesítik az első nagyobb akác állományokat Asotthalom és Pusztavacs környékén. Legnagyobb fordulatot az 1923. évi alföldfásítási törvény hozta, mely Kaán Károly kezdeményezésére jött létre. Az azóta eltelt időszak erdősültségi mutatóit és a fafajok megoszlását a 2. táblázat szemlélteti. A fafajmegoszlásról csak az utóbbi három évtizedből állnak rendelkezésre megbízható adatok, ez is érzékelteti azonban azt a szomorú tényt, hogy a tájegység legfontosabb őshonos állományalkotó fafaja, a kocsányos tölgy területaránya erősen csökken. Úgyszintén csökken az egyéb kategóriában feltüntetett többi őshonos fafaj (kőrisek, szilek, hársak, égerek, füzek, hazai nyárak) területe is. Az, hogy az utóbbi néhány évtizedben bizonyos fafajok visszaszorultak, bizonyos fafajok pedig előretörtek, a gazdasági szabályzókon kívül a fafajok ökológiai sajátosságaira is visszavezethető. A 3. táblázat az állományalkotó alföldi fafajok vízigényét az intercepciós veszteségét mutatja. Ha ezeket az értékeket összehasonlítjuk a tájegység átlagos évi csapadékösszegével (500-550 mm/év), akkor megértjük, hogy miért tört előre az akác, erdei- és feketefenyő, s miért szorulnak vissza az őshonos fafajok. 2. táblázat Fafajmegoszlás az Alföldön (%) Év 1923 1947 1963 1978 1991 Kocsányos tölgy 16 12 11 Akác 39 31 30 Nemes nyárak 8 23 19 Erdei- és feketefenyő 7 15 24 Egyéb 29 19 16 Erdősültség 4,3 4,7 6,6 7,8 8,0 3. táblázat Az alföldi állományalkotó fafajok egyes ökológiai jellemzői Állománytípus Vízigény mm/h a/év Intercepciós veszteség % Kocsányos tölgyes 450 10-14 Akácos 280 8-12 Nemes nyárak 700 12-24 Erdei- és fekete200 16-24 fenyves (átlag) Az Alföld ökológiai állapota az utóbbi egy-két évtizedben drasztikusan tovább romlott, a talajvízszint nagy területeken még mélyebbre szállt. Az aktuális alföldi